Amikor eldöntöttem, hogy létrehozom ezt a blogot, egy valamit egészen biztosan tudtam: írni fogok a papírpoharas, névre keresztelt, elviteles kávékról. Nem írom le az üzletlánc nevét, szerintem mindannyian tudjátok, miről beszélek.
Nos, ha van valami, ami híven szimbolizálja a FELESLEGES pénzköltést, az számomra ez, az utcán kortyolgatott kávé, amihez nagyjából egy heti adag jobb minőségű szemeskávé áráért jutottunk. Talán nincs is ezen mit magyarázni. Nem éri meg. Nem is értem a motivációt, de ez lehet egyéni ízlés kérdése is, hogy ki mikor, mitől érzi JÓL magát a bőrében.
Ha arra gondolok, hogy ez a típusú kávéfogyasztás mennyi pénzbe kerülne havi szinten akkor is, ha hetente csak két alkalommal élnék ezzel a luxussal, akkor bizony elámulok. Ha ugyanis csak 800 forinttal számolok, pedig van, amelyik ennél is többe kerül… az havi szinten 6400 forintra rúg.
Évente ez az összeg meghaladja a 75000 forintot. És ez csak heti két kávé. Heti két kávé.
Te ne számold össze kérlek, illetve csak akkor, ha már bizsereg benned az igény a változtatásra. Ellenkező esetben jöjjön ki bármilyen magasra is az összeg, úgyis csak megvonod a vállad. Te erre költesz feleslegesen, más meg másra. Igaz, de a saját költéseinkre mi magunk keressük meg a pénzt.
Elfogadom a tényt, néha igényem van nekem is arra, hogy ne OTTHON vagy a munkahelyen igyam meg a napi feketémet, ami nélkül tényleg olyan kis szomorú, és lassú és lehangolt tud lenni egy hétköznap… néha kollégákkal, barátnőkkel vagy a lányommal egy kávézóba is beülök. De ha arra gondolok, hogy 75000 forintból egy luxushétvégét tudok eltölteni azzal, akit szeretek, akkor egészen biztosan képes vagyok a papírpoharas kávé zamatáról, és fílingjéről lemondani.
Egészen biztosan keresek más megoldást… Hogy pontosan mit? A teljes bejegyzést ide kattintva olvashatjátok el >>>
