Kerüljétek el a leggyakoribb irodai betegségeket!

Váljatok nélkülözhetetlenné az irodában is

Az elején még könnyű, lelkesek vagyunk, visz a lendület, mindenkinek megteszünk mindent, lemegyünk kávézni, ebédelni, s meghallgatjuk azt a rengeteg panaszáradatot, ami a kollégákból ömlik.

De pár hónap alatt elfogy a lendület, már tökéletesen kiismerjük magunkat az új környezetben, megértettük a viszonyokat, ismerjük az összes pletykát, sőt, már unjuk is őket. Ám még ilyenkor is érdemes törekedni az „iroda lelke” cím megtartására annak érdekében, hogy valóban nélkülözhetetlenné válhassunk a kis közösségünk életében.

Ne ellenségeskedjünk!

Legyünk jóban mindenkivel, főleg azokkal, akik alattunk helyezkednek el a ranglétrán. Kerüljük a nyílt konfliktusokat, és ha azt érezzük, feszültség van körülöttünk, törekedjünk arra, hogy elsimítsuk: hívjuk félre az illetőt és négyszemközt beszéljük meg vele a problémáinkat. Semmiképp se adjuk fel addig, amíg el nem csitul a vihar, hisz a napunk legnagyobb részét mégiscsak ezekkel az emberekkel töltjük, s ha ellenséges a környezet, az mindenki teljesítményére kihat. Persze nem kedvelhetünk mindenkit és értünk sem lehet oda minden munkatársunk, de az elfogadható, jó viszonyra mindenképpen törekednünk kell.

Nyújtsunk segítő kezet!

Továbbra is segítsünk mindenkinek, aki hozzánk fordul, ha pedig nem tudjuk a megoldást, kutassuk fel azt, aki ért hozzá. Érezzék azt az emberek, hogy meg tudjuk oldani a problémákat, jelentsünk egyfajta védőhálót nekik, de sose engedjük, hogy kihasználjanak, hiszen mindenkinek bele kell tennie a saját részét, abból is a maximumot, ahhoz, hogy sikeresek tudjunk lenni együtt. Főleg a családos kollégáink lesznek hálásak, ha egy-egy vészhelyzet esetén kisegítjük őket, cserébe azonban mi is elvárhatunk olykor egy kis szívességet.

A megfigyelő álláspont

Ha egy hatalmas veszekedés zajlik épp a fejünk felett, sose szóljunk bele, még véletlenül se avatkozzunk közbe, még akkor sem, ha külön felszólítanak rá! Mindig maradjunk semlegesek egy ilyen vita alkalmával, s soha ne foglaljunk állást, még később sem. Ha valakit előttünk beszélnek ki a többiek, maradjunk csendben, és ne segítsünk be, de nem is védjük meg, kedvesen mosolyogjunk és készítsünk egy kamillateát mindenkinek.

Olvassátok el a többi tanácsot is!

Forrás:
Polcz