„A stressz az élet sava-borsa” – eustressz és distressz határán egyensúlyozva

A címben szereplő idézet nem mástól származik, mint Selye Jánostól, aki a stressz „felfedezője”, valaha élt legnagyobb kutatója. Meglephet minket ez a kijelentés, hiszen mostanában mindenhol azt halljuk, a stressz rossz, kerülni kell. Akkor hogy lehet az élet sava-borsa?

Pedig valójában a stressz nem rossz, sőt, ez tesz minket fejlődésre képes élőlényekké. A stressz elkerülhetetlen, de valójában ne is akarjuk elkerülni – nélküle szörnyen unalmas lenne az életünk. Ahhoz, hogy ezt megértsük, elfogadjuk, jobb, ha tisztázzuk, miről is van szó tulajdonképpen.

Mi a stressz?

Selye János figyelte meg, hogy az emberek és állatok sok különböző stresszingerre ugyanolyan testi reakciót adnak, ugyanaz a folyamat játszódik le bennük. A stresszinger nemcsak negatív, például sérülés, trauma, hanem pozitív is lehet: egy új kihívás, izgalom, az, ha kilépünk a komfortzónánkból. Tulajdonképpen testünk ugyanúgy reagál arra, ha megütjük a lottó főnyereményt, mintha hirtelen baleset éri a kutyánkat.

A pozitív stresszt nevezzük eustressznek, míg a negatívat distressznek – azonban az, hogy ki mit tekint jó vagy rossz stressznek, egyénenként is változik.

Például míg sokak számára egy ejtőernyős ugrás igazi eustressz, izgalmas és felemelő élmény, addig másokat még a gondolattól is kitör a frász, hogy sok ezer méter magasból a semmibe vessék magukat. Szerencsére az ilyen extrém sportok önkéntes alapon működnek, azaz könnyen elkerülhetjük őket, ha nem a mi területünk. Vannak azonban olyan stresszhelyzetek, amikkel muszáj szembenéznünk: legyen az egy iskolai vizsga, álláskeresés vagy egy szerettünk elvesztése – valószínűleg ezekkel mindannyian találkoztunk már, vagy találkozni fogunk.

Hogyan küzdjünk meg vele? Melyik stressz az igazi ellenség? A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább >>>

Forrás:
iStock