könyvek

Nekem hangoskönyv kellene: olyan, ami rám szól, hogy adjam vissza

Könyvtárban jártam. Szeretek odajárni. Szeretem a hangulatát, azt a jellegzetes könyvillatot. És azért is szeretem, mert a könyvtár segít a takarékosságban.

Vagyonokat költenék el könyvekre, még ma is – az e-könyvek világában -, mert számomra a könyvet nem pótolja semmi. Azért ma már ez az arány, olyan 90-10%. Tíz könyvből egyet veszek, kilencet kölcsönzök.

De pazarlásaim helyszíne is a könyvtár azért, mert folyton késve viszem vissza a könyveket, büntetést fizettetnek velem. Jogosan. Szombaton ötszázat, a múltkor majdnem egy ezrest hagytam ott. Éves szinten sok ezer forintom ugrik csak azért, mert hanyag vagyok. Egyetlen email lenne csak a kölcsönzési idő meghosszabbítása, mégsem írom meg azt a levelet, mert nem vagyok még mindig eléggé tudatos, de igyekszem.

Egyébként ez apró kis malőr, és nem is kerítenék nagy feneket a dolognak, de egy-egy nagyobb összesítés során, ez a pénz is számíthat.

Ráadásul valamiért ez a típusú lazaság végig kíséri az életem. Amikor egy nagyon előkelő bankban dolgoztam, de egy olyanban ám, ahol még az állólámpa is kiskosztümöt viselt, és minden megmozdulásunkat árgus szemmel figyelte a másik, meg a vezetők, meg a vezetők titkárnői. Na, akkor futottam bele abba, hogy nem elég, büntetést rótt ki rám a könyvtár a kölcsönzési idő figyelmen hagyása miatt, de elfelejtettem a büntetést befizetni. Mi történt? A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok >>>

A Fogd meg a pénzt! blogot hasonló történetekért kövessétek a Facebookon is!