Vendégszerzői cikk a kamaszkori depresszióról

Mítosz vagy valóság a téli depresszió?

A tél közeledtével rövidebbek és hidegebbek lesznek a nappalok. Ennek és az óraátállításnak köszönhetően sokan kedvetlenebbé válnak, és egyre gyakrabban használjuk a téli depresszió fogalmát. De létezik-e téli depresszió? És ha igen, mit tehetünk ellene?

Néha még én is beleesem abba a hibába, hogy ezt a kifejezést használom, pedig a depresszió tüneteit és a betegség komolyságát már többször is körbejártuk. Évszaktól függetlenül a lehangoltságot és a kedvetlenséget sokan azonnal a depresszió tüneteként azonosítják, pedig az egyszerű rosszkedvet nem szabad összetéveszteni egy komoly betegséggel.

„Manapság a köznyelv szerint eltűntek a rosszkedvű, szomorú emberek, ma mindenki depressziós, akinek rossz a hangulata – mondja Lukács Márton klinikai szakpszichológus. – Ezért fontosnak tartom rögtön az elején nyomatékosítani, hogy a rosszkedv nem azonos a depresszióval, és a köznyelv felelőtlenül mossa egybe a kettőt. Mindenkinek lehetnek és vannak is rosszabb napjai. Akár többször is egy héten. Kaphat rossz híreket, érhetik komolyabb veszteségek, élhet akár folyamatos stressz alatt. Ettől még nem depressziós! A negatív hangulat, a rosszkedv, a szomorúság valóban jelen van a depresszió mint klinikai zavar tünetei közt, de ez még nem ok arra, hogy azonnal farkast kiáltsunk.”

Átmeneti vagy tartós a lehangoltság?

Sem magunkat, sem mást nem diagnosztizálhatunk önkényes módon. Vannak egyértelmű jelei annak, ha valaki depresszióval küzd, és ezt nem okozhatja a hideg idő, vagy hogy délután már sötét van.

„A depresszió tünetei klinikailag jelentős szenvedést, illetve a társas, munkahelyi vagy más fontos területek károsodását okozzák. Ma a köznyelv összemossa a szomorúságot a pszichiátriai diagnózissal, egy átmeneti állapotot egy tartós állapottal. A depresszió diagnózisához a depresszív tünetekből legalább ötnek minimum két hétig folyamatosan, mindennap fenn kell állnia. Vezető tünet az alacsony fekvésű hangulat, valamint az örömképesség, illetve az érdeklődés megszűnése. Jellemző lehet mind a jelentős testsúlygyarapodás, mind a testsúlycsökkenés, illetve fokozott aluszékonyság vagy álmatlanság. Az energiahiány mellett jellemző az értéktelenség érzése vagy az eltúlzott, inadekvát bűntudat. A depressziós személy nagyon nehezen képes döntéseket hozni a betegségre jellemző csökkent gondolkodási vagy koncentrációs képesség miatt.” Az ősz és a tél beköszöntével az emberek sokat foglalkoznak az elmúlás gondolatával, de azok, akik valóban depresszióval küzdenek, a saját életükről is készek lennének lemondani, hiszen nem érzik, hogy lenne értelme tovább élni.

„A halál gondolatával való foglalkozás, visszatérő öngyilkossági gondolatok szintén jellemzőek. A depressziós emberek közel 25–50 százaléka kísérel meg öngyilkosságot, és 10 százalékuk meg is hal ennek következtében. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk szeretteinkre!”
A Beck-féle Reménytelenség Skála rövidített változatának alábbi három tétele megbízhatóan jelzi az öngyilkossági szándékot:

  • „Fölösleges igazán törni magam valamiért, amit akarok, mert valószínűleg úgysem érem el.”
  • „Sötéten látom a jövőmet.”
  • „Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom.”

Olvassátok tovább a cikket!

Forrás:
iStock