gyerek

Gyerekteleneknek: ilyen az, ha egyévesed van

Gyerektelen barátaim gyakran kérdezik, milyen érzés, ha egyéves gyereke van az embernek. Gondoltam, úgy magyarázom, hogy megértsék.

Képzeld el, hogy szilveszterkor elmentek bulizni a számodra legfontosabb emberrel (a pároddal, a húgoddal, az édesapáddal, legjobb barátoddal…), és mire észbe kapsz, az illető alaposan felöntött a garatra.

Nem kicsit, nagyon.

Egy óvatlan pillanatban a földre esik, majd azzal szórakozik, hogy megpróbálja kicsavarni a kezedből az üdítős flakont, hogy aztán röhögve messzire dobja azt. Felmászik az asztalra és onnan kurjongat, közben leönti magát a vízzel, amivel itatni próbálod, hogy józanodjon.

Megpróbálsz beleerőltetni pár falatot, de csak játszik az étellel, és ellenállhatatlanul humorosnak találja, hogy a fotel alól bányászod elő a tésztadarabokat. Ekkor már mindenki benneteket néz. Jól van, hagyjuk ezt, inkább lábra állítod, irány haza. Dőlöngél, beléd csimpaszkodik, a nyakadba harap és a pólódat rángatja. Amikor ráadod a nadrágját, észreveszed, hogy maga alá piszkított.

Miközben rendberakod, végig hangos óbégatással tiltakozik, többször arcon is rúg. Nem baj, örülsz, hogy sikerült diszkréten, a mosdóban bonyolítani az ügyet, és nem is lettél csak könyékig szaros, miközben megpróbáltad elkapni, ahogy félpucéran menekült.

Örömöd nem tart sokáig, mert már a villamosmegállóban lehány.

Zavartan törölgeted az amúgy is izzadságfoltos pólódat, és közben reménykedsz, hogy sikerül gond nélkül kihúzni hazáig, ahol aztán jól kialussza magát, és minden rendben lesz újra. Útközben összebarátkozik két nyugdíjas nénivel és egy komplett iskoláscsoporttal a metrón, és igyekszik az egyikük fülbevalóját ültében lecsavarni, míg a másiknak a mobilt lopná ki a zsebéből…

Folytatás >>>