Unikornisok ugyan nincsenek, de – ahogy erre a vikingek már az ó- és középkorban is rájöttek –  csavart szarvú narválok és hatalmas rozmárok nagyon is. Ezeknek az állatoknak egyértelműen szarva van, s ha csak azt mutatják meg valakinek – mondjuk unikornismániás középkori uralkodóknak – akár el is lehet velük hitetni a mesét. No és persze eladni a szarvat – írja a Mentalfloss.

Az unikornisokban nemcsak az ovis kislányok hisznek kitartóan, sőt. Furcsa, de még Arisztotelész és Leonardo da Vinci is úgy hitték, léteznek ilyen állatok, és szarvaik gyógyító hatásúak. Szarvakat pedig szépen szállítottak a vikingek, és mindazok, akik meglátták az üzleti lehetőséget az északi-sarki vizekben történő halászatban. Több száz éven át vetélkedtek a különböző uralkodók és főnemesek a szarvakért, és hajlandóak voltak annak súlyával vagy méretével megegyezően aranyban fizetni. 

A középkorban az unikornis varázserejű szarvát nemcsak megőrölték, és gyógyszerként használták, hanem egészben hagyva megtudták, nem mérgezték-e meg az ételüket. 
A szolgák belemártották a fogásba szarvat, vagy az abból készült kést, és azt hitték, így semlegesítették a káros anyagokat.