Dobjatok el mindent: az unikornisok tényleg léteztek!

Unikornisok szarvával ellenőrizték a középkorban, nem mérgezett-e az étel

Egyszarvú, mint tudjuk, nem létezik, és amennyire a tudósok és a régészek leletei terjednek, soha nem is létezett. Mégis sokan hittek benne, olyannyira, hogy a szarvát különleges célokra használták.

Unikornisok ugyan nincsenek, de - ahogy erre a vikingek már az ó- és középkorban is rájöttek -  csavart szarvú narválok és hatalmas rozmárok nagyon is. Ezeknek az állatoknak egyértelműen szarva van, s ha csak azt mutatják meg valakinek - mondjuk unikornismániás középkori uralkodóknak - akár el is lehet velük hitetni a mesét. No és persze eladni a szarvat. 

Objektum doboz

Az unikornisokban nemcsak az ovis kislányok hisznek kitartóan, sőt. Furcsa, de még Arisztotelész és Leonardo da Vinci is úgy hitték, léteznek ilyen állatok, és szarvaik gyógyító hatásúak. Szarvakat pedig szépen szállítottak a vikingek, és mindazok, akik meglátták az üzleti lehetőséget az északi-sarki vizekben történő halászatban. Több száz éven át vetélkedtek a különböző uralkodók és főnemesek a szarvakért, és hajlandóak voltak a szarv súlyával vagy méretével megegyező aranyban, ritkább esetekben házakkal, kastélyokkal fizetni. 

A középkorban az unikornis varázserejű szarvát nemcsak megőrölték, hanem egészben hagyva arra is használták, hogy megtudják, nem mérgezték-e meg az ételüket. 
A szolgák belemártották a fogásba szarvat, vagy az abból készült kést, és annak mágikus ereje semlegesítette az esetlegesen belekevert mérget. Talán mondanunk sem kell, hogy a módszer csakis a babonára épített, de ennek ellenére évszázadokon át kitartóan alkalmazták.