Belemész, pedig a komfortzónádon túl van a dolog… ráadásul nem is élvezed, mert feszengsz, már a felvételek készítése közben is…. de…tisztában vagy azzal, milyen óriási hatalmat adsz egy másik ember kezébe önmagad felett?

Vegyük a legáltalánosabb helyzetet. Mindketten 20 évesek vagytok. Egymásba bolondultatok és amíg tart a románc, azt hiszed, a másik soha, de soha nem akar (a jelenben), és később se rosszat neked. Nem akar ártani, hiszen szeret. Minden a legnagyobb rendben veletek. Bár együttléteitek gyakori tanúja a kamera. A másik biztosít arról téged, hogy soha senki nem fogja látni rajtatok kívül a felvételeket. Te pedig ugyan nem érted, miért van szükség a szexuális együttléteitek filmes dokumentálására, elhiszed, hogy a másiknak ez extra izgalmat és élvezetet okoz. (Olyan gyönyörű vagy édes.. olyan izgató vagy… egyszerűen meg kell örökítsem….)

Aztán történik valami. Kopik az érzelem. Másba bolondulsz bele, vagy éppen ő lépne új utakra, esetleg megcsal és csúnyán lebukik. A kapcsolat veszélybe kerül – és te úgy döntesz, nem adsz több esélyt. Párod dühös lesz rád a döntésed miatt. És már nem is szeret annyira, vagy már sehogy.

Te tudod, hogy mi történik majd a felvételekkel? Közösen megsemmisítitek? Honnan tudod, hogy nincs róla másolat? Te tudod, hogy sokan az exük elleni bosszú eszközeként használják az ilyen felvételeket?

Néha csak a közös haveroknak mutatja meg… azok csámcsognak, röhögnek rajtatok, főleg rajtad, hiszen te vagy a mit sem sejtő áldozat. Máskor egyszerűen felnyomja a netre. MINDENKI látni fog téged, benneteket meztelenül. Aktus közben. Alulról, hátulról, behatolás közben. Orgazmus közben.

A felvétel aztán befutja a közösségi hálót, ha pornográf tartalom miatt egy idő után le is tiltja valamelyik közösségi oldal, a világhálón gond nélkül osztják majd tovább lelkiismeret-furdalás nélkül sokan, hiszen pár hét eltelte után már csak egy leszel a név nélküli, a „nézd hogy élvezi” csajok közül. Idegenek kattannak rád.

Amikor mindez nyilvánvalóvá válik számodra, akkor válsz igazán áldozattá, mert ezzel az érzéssel meg kell küzdened. Persze, lesz más is. Elveszítheted a megbecsülésed, mások tiszteletét, pedig NEM és NEM és NEM tettél semmi rosszat. Mégis téged fognak vétkesnek látni. Neked kell ebben az álszent és áldozathibáztató társadalomban elviselni a szégyent, és nem annak, aki gátlás nélkül a pokol tornácára lökött.

Elveszítheted a munkád, vagy a fájdalmas és szégyennel teli érzéseid miatt nem tudsz egy ideig „emberek közé” menni. Te tudtad, hogy az áldozatok jelentős része abbahagyja tanulmányait és/vagy  munkahelyet vált? Te tudtad, hogy az áldozatok jelentős része a trauma miatt komoly pszichés problémákkal küzd? Nem tud enni. Nem tud aludni. Nem tud örülni semminek. Depresszióssá válhat, önsorsrontó gondolatok, sőt cselekedetek nyernek teret az életében… Alkohol. Drog. Önagresszió.

Természetesen lehet jogi lépéseket tenni a tettes ellen (és kell is tenni), de a jelenlegi gyakorlat lassú és nehézkes. Nehéz út, ami a végén hozhat jogi elégedettséget (végső soron vétkes a vétkes), attól még a morális és egzisztenciális veszteség az áldozatok számára felmérhetetlen. Az egész életüket megváltoztathatja egy pornográf felvétel. Pedig csak naivak voltak. Csak bíztak a másikban. Csak szerettek.

Talán a legfontosabb annak megértése, hogy a megelőzés a kulcs ebben a kérdésben: nincs az a szerelem, kapcsolat és helyzet, amely indokolná, hogy ekkora hatalmat adjunk egy másik ember kezébe. Soha. Ha bárki megkérdezi tőletek, benne vagytok-e a dologban: a felvetett kérdésre a válasz a határozott NEM legyen.

Azonban ha már megtörtént a baj, ha már ebben a cipőben jársz, akkor tudatosítsd magadban, hogy nem te vagy a hibás. Ebben a szituban áldozat vagy, akit védelem illet minden más ember részéről, legyen az életed bármely szereplője. És kérünk téged, kérj szakembertől segítséget, hogy meg tudj birkózni ezzel a nehéz és igazságtalan helyzettel.