Ez nem jelenti azt, hogy pénzen ne lehetne (viszonylagos) biztonságot és kellemes dolgokat megvenni, megszerezni, birtokolni. Azt viszont igen, hogy amire egy embernek IGAZÁN szüksége van, az a fizikai szükségleteken túli tartományban vár ránk. Emberi kapcsolatainkban, érzelmekben.
Ha ezt belátjuk, és e mentén kanyargunk életutunk során, nagy baj nem lehet.
Mélyen hiszek ebben.
A mosoly mellett (ami ugye tényleg nem kerül semmibe) a kedvesség az, amelyet mélyen alábecsülünk, pedig a kedvesség igazi nagyhatalom, ha jó kezekben van.
Az a jó benne például, hogy akkor is lehetünk kedvesek – lehetnek kedves gesztusaink, szavaink, lehet kedves a hangunk, a beszédstílusunk – ha nincs módunk semmi egyebet tenni másért, másokért.
Lehet, hogy egy árva fillér sincs pluszban a zsebünkben, nincs mit megosztanunk, nem tudjuk kifizetni más helyett a kenyeret, vagy megvenni azt a mozijegyet, amit annyira szeretne a másik. A kedvesség olyan léleksimogatás, amely részben, képes kárpótolni a másikat el nem érhető vágyaiért.
A kedvesség gesztusokban is megnyilvánulhat
Néha a kedvesség csenddel üzen
Az is kedvesség. Hatalmunkban áll bánni vele.