Göndör Dóra VOUS olvasó és vendégszerző írása egy szakításról és az újrakezdésről

Levél az exemnek: Veled bárhova? Bármikor? Bármeddig?

Költözzünk össze – mondtad nem is olyan rég – és én lelkendezve mondtam igent. Még szép, fülig szerelmes voltam. Veled bárhova, bármeddig, bármikor elmentem volna.

Egy apró lyuk lett az otthonunk, amit te találtál, mégis neked lett szűk a tér. Nekem elég volt az egy szoba, talán érezted. És, csak tisztázzuk:  a kutya ötlete is a te fejedből pattant ki. Imádom falatkát, de vele még kisebb lett az, ami már amúgy is kicsi volt.

house-2368389_1280
house-2368389_1280
Forrás:
Pixabay

Az első hónapokban azért még nem bújt elő annyira a feszültség, tudtunk nevetni magunkon. Hogy a wc-be csak oldalazva lehet bemenni és ha leülsz, a térded bevered az ajtóba. Hogy a kád csaptelepe bök – nem csak szex, fürdés közben is. Hogy a mosogatóba nem fér be csak két bögre. De tök mindegy amúgy, te úgyse mosogattál soha. A hűtő berregése is megizzasztott aztán téged, zavart a ki-be kapcsolása. Tudom, tudom a szobában volt. A szobában, ami nem is volt szoba, meg nem is volt konyha se, meg egy funkciónak se felelt meg, és mégis mindegyiket betöltötte.

Az otthonunk volt. Én szerettelek téged a parányi fürdőben, a nevetségesen apró konyhasziget tetején is, és nem volt olyan nap, hogy ne öleljelek meg az egyetlen fekvőhelyen, ami az ágyunk, és a kanapénk is volt. Meg a vendégágy, meg az ülőhely az ebédnél, ha ülve akartunk enni.

Neked egy pokol volt, most már tudom. Ahogy azt is tudom, hogy a szerelmet képes szálanként összegubancolni, aztán kitépni a szűkölködés. Egészen addig azt hittem, a szerelemmel jól lehet lakni, a szerelemnél komfortosabb létezés nincs. A szerelem megetet, megitat és kisúrolja a klotyót is.

Hát nem.

Minden nap rosszabb lett.

Már nem csak akkor voltál mord és mogorva, ha tényleg volt okod rá…. csipp-csupp dolgokba kötöttél bele.

Miért nem száradt meg a zoknid? (Mert nem volt hely teregetni???)

 Miért melegedett meg a bor? (Mert nincs több hely a hűtőben?)

Miért nem aludhat nálunk a haverod? (Mert nem tudtuk hova fektetni?)

Én ugyanezeket a kényelmetlenségeket tapasztaltam és viseltem el, csak éppen nem rajtad vezettem le a feszültségem. De azért egyre halkabb lettem és egyre inkább összezsugorodtam ott legbelül. A végén olyan pici lettem, hogy egy komódfiókba befértem volna, ha lett volna komódunk.

Végül én léptem ki a lakás ajtaján. Én hagytalak ott. Talán egyedül jobb lesz neked. Nem kell kerülgetni egymást a fürdőben, elférsz az ágyon, és elég hely lesz a borodnak a hűtőben is. Nem teszek be oda több sajtot, se neked vásárolt sütiket, se narancsot.

Most egyedül élek, egy NAGY lakásban. Egyedül. Kérlek, ne gyere utánam. Kérlek, ne akarj osztozni velem. Én veled többé nem költözök össze. Tudod…. nem a négyzetméterekkel volt a baj.