szív

Az árvaház, ahol a gyerekeknek nem lehetek az anyjuk, de többé nem lehetek IDEGEN

Az ajtóban topognak. Több tucat lány. Nem zavarja őket az eső, se a feltámadó szél. Órák, napok óta várnak ránk. Leginkább Angélára, aki évek óta visszajár hozzájuk, a nagydobronyi árvaházba. Angéla biztos pont az életükben. Titkaik tudója. Példaképük, reménységük.

Nehéz teher ez. Akkor értem meg, amikor a szívébe zár néhány gyerek. Kicsik és nagyok. Kicsik és nagyok kapaszkodnak belém, ülnek az ölembe, fúrják a nyakamba arcukat. Minden kell belőlem. Aki nem tud hozzám simulni, az a kabátomba bújik. Kell a szagom. Kell a nevetésem, a figyelmem, a szavaim. Minden kell belőlem, és én szinte semmit se adhatok. Pár napot tölthetek velük csak, nekik is, nekem is ajándék minden perc, de kevés. Csak felvillant valamit, amit elveszítettek, vagy sose volt övék. Nem lehetek az anyjuk, de többé nem lehetek IDEGEN se. Szavak nélkül szelídítenek magukhoz. Minden szava igaz a Kisherceg rókájának. Legtöbbjük hírből se hallott a Kishercegről, de én tudom, ott közöttük mázsás súlyként érzem is: a szeretet…. az  felelősség.

Nagydobrony - Gyermekotthon
Nagydobrony - Gyermekotthon
Forrás:
Markovics Mark

Nehéz teher ez - én most szólok mindenkinek – aki útnak indul, annak tudnia kell, hogy az egyszer az nem elég. A ritkán, az kevés. A távolról figyelek rád….. súlytalan. Aki egyszer odamegy, az visszatér. Vissza kell térnie.

Mert ez nem lehet egy kósza szeretet-szafari. Ez nem könnyed, kikapcsolódást szolgáló látogatás valami egzotikus helyen, ahol a nyomorból mentett gyerekeken lehet ámulni. Lám túlélte, lám itt van, lám gyógyulnak sebei…..

Megismerem történeteiket is

 És én egyre kisebbnek érzem magam. Kukából mentett gyerek. Utcán hagyott gyerek. Apró kislány, aki már két évesen, „rokkant” anyjával télen-nyáron koldult. Erre idomították, mosolya volt a persely. Mosolyába belehalok. Később megtudom, nem csak koldultatták, olyan dolgokat tapasztalt, amiket gyereknek sose lenne szabad átélnie. Évekbe telik majd, mire oldani tudják (ha tudják) a vele történteket.

Aztán a másik kicsi, alig 3 éves, őt édesanyja halála után utcára dobott az apja. Megtudta, nem az ő vére, hát kirakta. Nagyobb lány, öt fiútestvérrel otthon. Ő apja halála után került az Árvaházba. Az apja valaha Afganisztánban harcolt, ottani tapasztalatait soha nem tudta feldolgozni – a családján verte le traumáit, majd felakasztotta magát. A kislány folyton az apját keresi. Velünk van egyik férfi kollégám is, a lány le nem veszi róla szemét. Bújni szabadon már nem mer, ahhoz nagylány, de a keze mindig az ő kezét keresi.  Figyelmét, mosolyát kutatja. Az esti filmnézésnél végül közelebb sündörög. Közelségre vágyik. Óvatosan, mint egy már sok rosszat tapasztalt kóbor macska, az arcát, az állát fúrja a vendégbe. Ő az, akit talán a legjobban megvisel később a tőlünk való búcsúzás. Végigsírja a reggelit, egy falat nem megy le a torkán, és én nem merem megnézni a búcsúzásnál készült fotókat, mert nem bírok kisírt tekintetével találkozni.

Egy másik lány többször elájult az éhségtől az iskolában, mire észrevették, hogy nagy a baj. Kiderült, anyja új kapcsolatába már nem fért bele az ő ellátása. Neki nem jutott kenyér. De nem jutott semmi más sem. Csak a verés. Csak a nélkülözés. A többiek teljes körű,- teljes körű - kiszolgálása. Őt az éhhaláltól, és a szex-rabszolgaság küszöbéről mentette az Otthon.

Az olyan múlt, ahol „csak” ott hagyták a kicsit a kórházban, szinte „könnyű” történet. Van olyan is. Azoknál az eseteknél kicsit kevesebb az agresszió, a gyereknyomorítás. De alig leküzdhetőek más hiányok. A sehova se tartozás reménytelenségének megtapasztalása. A gyökértelenség tünetei.

Nagydobrony - Gyermekotthon
Nagydobrony - Gyermekotthon
Forrás:
Markovics Márk

És megáll a szívem, amikor meglátom az ikerpárt, akiket éveken át lekötözve tartott az anyjuk. Így nem volt gondja rájuk. Amikor az árvaházba kerültek csak feküdni tudtak, nem voltak szavaik, súlyuk rémisztően alacsony, koponyájuk, mint egy felnőtt ököl, csak dobálni tudták magukat az ágyban, himbálózni előre-hátra. Előre-hátra. Most egy asztalnál esznek a többi gyerekkel, hátrányaikat tán sose dolgozzák le, de minden nap hoz valami újat. Minden nap nyereség.

Belső utazás

És napról napra tapasztalok újat én is. Önmagamról leginkább. Mert könnyű ölelni, magunkhoz húzni az édes, szépséges kicsiket. Angyalhajukat simogatni, eljátszani a gondolattal, hogy ha az enyém lenne…

De ott vannak a többiek is. A már nagyok. A sérültek, a sérültek és nagyok. Akik agresszívek és nagyok. Akik gyógyszer mellett is morcak és morognak. Ott vannak, akik nem képesek kifejezni érzéseiket, a gondolataikat se. Meg akik nem vonzzák annyira magukra a szemet, nem nyitogatják annyira a szívet. Mert elmúlt esendőségük, elmúlt gyermeki bájuk. De szomjazzák a figyelmet, a szeretet. És nekem feladat, hogy a kicsik helyett (mellett) az ő kezük után nyúljak. Mert szeretnék. Mert a valódi orvosság számukra is a szeretet, a figyelem, hogy fontosnak láthassák magukat valaki más szemében. Hogy a másik arcán láthassák jogukat a létezésre.

Aztán tapasztalattá ért bennem az is, ahogy a többiek viszonyulnak a gyerekekhez.

Figyeltem Angéla áradó szeretetét.

Nagydobrony - gyermekotthon
Nagydobrony - gyermekotthon
Forrás:
Markovics Mark (Gui Angéla)

Aztán Markot (Markovics Márk), akit érkezésünk után öt perccel „elvesztettünk”, akit attól kezdve csak gyerekek által körbeölelve láttunk egy-egy pillanatra. Akinek kezén, lábán, nyakán, fülén lógtak két napig a gyerekek. Akinek a helyzetbe való bevonódása annyira magától értetődő volt és annyira erős és erőt adó. És aki már a hazautazásunk utáni érzéseit firtató kérdésemre így válaszolt: "Őszintén? Nem találom a helyem itthon. Átértékelés alatt van sok reláciom, a prioritások az életemben." 

Mosolyok - Nagydobrony
Mosolyok - Nagydobrony
Forrás:
Gui Angéla

 Sperka Tamást, az ultra maraton futót, aki nem először érkezett az Árvaházba, és akinek példája és szeretete okán egy sport szobát alakítottak ki az otthonban, amit róla neveztek el.

Nagydobrony - az új matracok
Nagydobrony - az új matracok
Forrás:
Gui Angéla

És aztán Józsit, akit tényleg Ferinek szólítottak sokszor a gyerekek. Őt is figyeltem. Finom gesztusait. Gyerekeknek szóló mosolyát. Közvetlenségét. Aztán a szemét, ahogy megérintette egy egy gyereksors….. Őt régóta ismerem, de közel most került csak hozzám. Most láttam meg igazán az arcát, jóságát, érzelmekkel teli mélységeit.

Új matracokon édesebb a jövőről szőtt álom….

Angéláék egy jótékonysági sport esemény révén hoztak adomány matracokat ajándékba az árvaházba. Angéla így írt erről egy fészbuk posztjában:

Sikerült, megcsináltuk! 497025 forint adomány gyűlt ma össze a Balboa futóeseményen, a beígért utalásokkal együtt az összes nagydobronyi otthonban élő lány számára tudunk új matracot venni. Van olyan, hogy az ember sír örömében, ma sokan voltunk így. Nemcsak a futók értek célba, hanem az ügy is! Sok önkéntes ember fáradhatatlan munkájának köszönhetően ma egy álom vált valóra, 70 gyermekotthonban élő leánynak pedig szebb lesz az álma. Köszönet a HunGast-nak a több száz adag meleg ételért, a Moonlight Event Rendezvényszervező cégnek a fűtött sátorért és minden Balboa futónak az adományért. Mark Markovics-nak pedig azért, hogy immár hetedszerre nem csak megszervezte a Balboat, hanem idén adománygyűjtéssel is egybekötötte!

Indulás
Indulás
Forrás:
Gui Angéla

És hoztak mások által küldött ajándékcsomagokat is, és itt köszönnénk meg a  Whatever Group Kft-nek a meleg szívvel összeállított ajándékcsomagokat, édességet, illatszert és kozmetikumot. Célba ért. És nagyon örültek neki a lányok.

Az utolsó reggel , Nagydobrony, Gyermekotthon
Az utolsó reggel, Nagydobrony, Gyermekotthon
Forrás:
Markovics Márk

Mese határok nélkül

Én mesékkel érkeztem. Saját magam és más által írt mesékkel. Meg gyerekkorom meséivel, amelyek annak idején nekem is segítettek túlélni a túlélhetetlent.

És kerestem az alkalmat a mesélésre, mert hittem és hiszem, hogy a mesének varázsereje van, a mese megvigasztal, a mese elfeledteti a rossz dolgokat. A mese bátorságot ajándékoz, reményt ad és előre mutat.

Kerestem az alkalmat a mesemágiára és aztán gyorsan szembesültem azzal, hogy a kicsi gyerekeknek (főleg azoknak), akik még csak rövid ideje vannak az árvaházba, minimális a mesetapasztalata. Nagyobb létszámú csoportban lehetetlen a mesélés, kiscsoportban és négyszemközt csak akkor, ha a mese interaktív, ha a mesét rugalmasan, közösen alakítjuk, ha bevonom őket a történetbe. Így született meg a gyöngyöt köpködő lány, és a kéklámpával szembe villogó királylány meséje. A mesét, ami életem leggyönyörűbb meséje lett, egyszer egészen biztosan megosztom veletek. Ahogy a király macskájának történetét is, aki sokáig csak akkor tudott mosolyogni, ha más arcába karmolhatott……..

Mert ezek a gyerekek innen indulnak. A karmolásból. És itt, ebben az Árvaházban tanulják meg behúzni a karmaikat és kinyitni a szívüket, hogy az ölelésbe érkezzenek. És ez sokkal több annál, hogy enni kapnak és fedelet a fejük fölé.

árvaház búcsú
Nagydobrony Gyermekotthon búcsú
Forrás:
Markovics Márk

Figyelem!
Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a hatályos jogszabályok szerint a kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Elmúltam 18 éves, belépek!
Még nem vagyok 18 éves.