szakítás

Válás után - Ültem az ágy szélén, kifosztva és megsemmisülve

10 év házasság után hagyott el a férjem. Elment és magával vitt mindent, amiben addig hittem. A közös álmainkat, a gyerek utáni sóvárgásunkat, a morzsák lecsókolását a szám széléről, az ágyban elnyalt jégkrémek emlékét és foltjait.

Ültem ott magányosan és nem akartam arra gondolni, hogy most éppen vele, azzal a másik nővel van. Azzal eszik, alszik, azt öleli és meg csak ülök egyedül az ágyunk sarkán, ami túl nagy volt kettőnknek is, de egyedül ijesztően távol van a túlsó széle, a másik part.

Újra kell kezdenem – gondoltam akkor, mert olyan  cseszettül elmés minden elhagyott nő, én is, csak éppen fogalmam se volt arról hogyan. Más hogy csinálja ezt az újrakezdést?

Megtanul végre rendesen főzni? Lefekszik mindenkivel, aki rámosolyog? Elkölti az összes pénzét cipőre meg szexi fehérneműre? Bizonyít magának, meg bizonyít annak a másik nőnek, hogy van olyan jó, mint a csábító? Találkákat szervez a volt férjjel, mert ürügy, az lenne rá? Kicsípi magát ezekre a randikra, hogy akadjon fenn a másik szeme és ébredjen rá, mit is veszített?

Vagy éppen nincs mással szex, nincs fehérnemű csak mélyalvás, kóma a szívnek, a léleknek? zsibbadás, hogy ne fájjon annyira?

Újrakezdés?

 Nem tudom másnak hogy sikerült, én azt hiszem, most se kezdtem még újra IGAZÁN, pedig egy év is eltelt azóta az este óta, amikor ültem az ágy sarkán szívemben halálos érzésekkel. És másnap újra és aztán újra és újra. Egyedül. És nem segített semmi. Se az új munka, se új ruhák, se a csajos programok, ahol a földig leihattam magam kulturálisan elfogadható módon, ahogy kell, mert ilyenkor a wc-be hánytam és nem a padlóra. És nem segített az se, ha szexeltem mással, olyanokkal, akikhez azelőtt semmi közöm nem volt, közben is idegenek maradtak és nem is akartam, hogy legyen újabb alkalom, új találkozás, kapcsolat.

Aztán egyszer csak elfáradtam. Nem történt más azt hiszem, csak abba a rengeteg fájdalomba belefáradt a szívem. És végre aludtam egy jót. Másnap reggel sütött a nap, és egy kicsit enyhült a zsibbadás. Aztán napról napra egy kicsivel jobb lett. Már nem remegett meg a lábam, ha valahol piros kocsit láttam, már nem hittem azt, hogy ők ülnek benne…..

Aztán jobb lett megint. De kerek egész sose lesz, úgy hiszem. Árnyék van a Nap előtt, de talán ezt már csak én látom így. Másoknak már ragyog. Akik újra tudták kezdeni.