A legtöbb nőt szinte lebénítja a félelem. Azokat is, akiknek kiegyensúlyozott, békés gyerekkoruk volt, akik a szocializációjuk során nem éltek át agressziót sosem és azokat is, akiknek volt részük ugyan agresszióban, de a VÁRATLAN támadás sokkoló feszültséget okoz – mondta Kuti Péter edző, cikkünk szakértője, aki évek óta szívügyének tekinti a speciálisan nőkre szabott önvédelmi oktatást.

Természetes a félelem és a bénultság érzése, de éppen ez a két érzés áldozattá tehet bárkit, téged is.

Az egy másik cikk témája lehet (és lesz is), hogyan NE válj célponttá és ennek nyomán áldozattá (ez a két jelző nem ugyanazt jelenti), de ebben az anyagban azt fejtegetjük inkább, mi van akkor, ha támadás fenyeget, vagy konkrétan fizikai támadás ér.

önvédelem

Forrás:

pixabay

A szitu ugye adott: egyedül vagy, sötét van és valaki fenyegetően közeledik feléd, vagy már egészen a közeledben van.

• Mérlegelj- fuss vagy üss! Nők esetén (és sokszor nem csak a nőknél) a lehető legjobb védekezés… a FUTÁS. Bizony, ha a legkisebb esélyt látod arra, hogy futással ki tudsz törni a fenyegető helyzetből, akkor futás.
• Ha lehetetlen a fizikai kontaktus elkerülése nélkül futni, akkor viszont szembe kell szállni a támadóval, hogy támadásra – futásra képtelenné tudd tenni, majd FUTÁS….hogy minél messzebb kerülj majd tőle.
• Ha szembe kell vele szállni, akkor lepd meg. A legegyszerűbb (és első) módja ennek, ha üvölteni kezdesz. Sikítasz. Ráordítasz. De nem ám úgy, ahogy a párod vagy a barátnőd  után kiáltasz az utcán, hogy „helló, helló várj meg….”. A támadóval szembeni üvöltésnek akkora erővel kell szólnia, hogy kibillentse magabiztosságából és elbizonytalanodjon. Mert addig egyértelműen áldozatnak látott téged, de az ERŐVEL teli ordítás azt üzeni, hogy kész vagy megvédeni magad. Harcolni fogsz. Meglepő módon, a legtöbb támadó egyáltalán nincs felkészülve a harcra, a sunyi – gyors támadásban reménykedik, amikor nem is veszi észre az áldozat, mi történik. A leütésben, a nyak gyors elszorításában és abban, hogy ő az, aki támadásával meglepi, megbénítja majd áldozatát.

A támadóval szembeni „harci üvöltést” – MEG LEHET TANULNI. És meg is kell tanulni, mert gyakorlása segít levetkőzni azokat a szociális korlátokat, amelyek a legtöbb embert megakadályozzák abban, hogy megvédje magát. Mert ahhoz, hogy megvédd magad – az üvöltésen túl – sérülést kell, hogy okozz támadódnak. És ezt még akkor sem TERMÉSZETES megtenni, ha a másik támad rád. Hiába gondolod azt, hogy ez majd jön ösztönből….. valami majd jön… de tétova csapkodás jön majd, kis hadakozás jön majd. De abban – ha nem vagy tudatos – nem lesz akkora erő és fókuszálás, amivel harc/mozgásképtelenné tudod tenni a támadót.El kell felejtened, hogy nő vagy…. hölgy…. fiatal lány… el kell felejtened a jó modort és hogy mit tanított neked az otthonod. Ki kell lépj a komfortzónádból, a civilizációs keretekből, különben tényleg áldozattá válsz.

• Szóval az ordítás mellett/akár azzal egy időben, ütnöd kell. Rúgnod kell. És a lágy, vagy érzékeny részekre menj. Torokra. A szemre. A fülekre. Az orra.  Vagy lejjebb a genitáliára. A herékre. A térdre. Térdhajlatra. Sípcsontra. Lábfejre. Olyan területet válassz, ahova elég EGY ütés vagy rúgás. És nem mindegy hogyan. A szemre kinyújtott, keményre merevített ujjakkal döfni kell. Az orra ököllel, vagy kéz éllel brutális erővel rácsapni. A két fülre egyszerre, minta „tapsolnál” tenyérrel óriásit csapni. Ott a fül belsejében  keletkezett vákuum küldheti padlóra a támadót. Fontos tudnod, hogy a meglepetés, az ordítás, az ütés csak egy alkalomra szóló bónusz. Ha nem vagy egyébként küzdősportban jártas versenyző, ezt az első, a meglepetés erejével ható csapást tudod felhasználni arra, hogy időlegesen harcképtelenné tedd a támadót. És aztán futás….. lehet csak fél percet nyersz, de az talán elég ahhoz, hogy kikerülj a veszélyes zónából.   Illetve elveheted támadó kedvét.
• Ha nem sikerül az első csapással földre küldeni, akkor arra készülj, hogy le akar majd szorítani és elhallgattatni. Be akarja fogni a szádat, le akarja fogni a kezed, meg akarja akadályozni, hogy védekezz. Plusz dühös is lesz – hiszen ellenálltál.
• A dühére legyen a válaszod neked is a düh. Gondolj most egy pillanatra arra, hogy mit tennél akkor, ha valaki a gyerekedet, a húgodat, az anyukádat támadná meg. Cselekvés nélkül végig néznéd??? Dehogy…. Irgalmatlan dühbe gurulnál és levernéd a támadó fejét…. érdekes módon, ha szerettünket éri támadás, ösztönösen ébred fel bennünk a fékezhetetlen düh. Míg, ha minket ér támadás, a félelem és a bénultság érzése az erősebb, és ez szintén neveltetésünkből fakad. Mert folyamatosan el kell nyomnunk a természetes EGO-t, háttérbe ösztöneinket és jogos igényeinket is. Viselkedni tanítanak minket, jó modorra (különösen a lányokat), és arra, hogy az erőszak nem old meg semmit. És nincs baj ezzel egészen addig a pontig, amíg egy másként gondolkodó/vagy beteg ember ránk nem támad váratlanul.

Csak éppen nem mindegy, hogy birtokában vagy e vagy sem azoknak a technikáknak, fogásoknak és tudásnak, amelyek ezt segíthetik. Tudnod kell, hova üss, tudnod kell, mivel üss. Hova rúgj. Tudnod kell, hogy védd ki a feléd induló ütést, hogy bújj ki a karoló-leszorító fogásokból, vagy hogy kerüld el, hogy azokat ellened alkalmazni tudja a támadó. Tudnod kell, hogy minden mozdulatodnak TUDATOSNAK kell lennie. Hogy minden testrészed tud fegyver lenni: a fejed, a kezed, az ujjad, a térded, a lábfejed, még a sarkad is, főleg, ha kemény talpú/ vagy sarkú- magassarkú van rajtad.

És tényleg ismerned kell az ellenfél gyenge pontjait, hiszen a támadód is csak egy ember, aki valószínűleg nagyobb nálad és fizikai erőfölényben van/lehet, de ő is sebezhető, gyengíthető, lebénítható.

Az lenne az ideális, ha minden nő birtokában lenne ennek a tudásnak, ha felkészülne arra, hogy érheti támadás és képes lenne kivédeni azt/megvédeni önmagát. Igazából persze az lenne az IDEÁLIS, ha olyan világban élnénk, ahol meg se fordulna egyetlen ember fejében se az, hogy másik embert megtámadjon…. de jelenleg EBBEN a világban élünk, ahol bárki lehet áldozat vagy tekinthetik áldozatnak, célpontnak. Az már jó, ha legalább annyira képesek vagyunk erőt felmutatni, visszaütni, hogy módunk legyen elmenekülni.

Érdemes ezzel a gondolattal időben foglalkozni és keresni egy egyéniségünkre szabott önvédelmi tanfolyamot/oktatót.