Egyéb kategória

Évzáró – Én most átírom egy kisfiú bizonyítványát. A valódira.

Láttam ma egy 10 éves kisfiú bizonyítványát. Nem kitűnő tanuló a gyerek, inkább olyan négyes. Van ilyen is, meg olyan jegy is a bizonyítványában.

vous - 2019.06.16.
Évzáró – Én most átírom egy kisfiú bizonyítványát. A valódira.

Nem kaptam engedélyt arra, hogy a megmutassam a bizonyítvánnyal a kezében és gyönyörű mosolyával az arcán, de elmesélem milyen volt az a gyerek: BOLDOG.

képünk illusztráció

képünk illusztráció
Forrás:
pixabay

Boldog, mert véget ért egy kimerítő, minden csepp energiáját felemésztő iskolaév, amely számára még nehezebb volt, mint addig. Előző nyáron kistestvére született. Bővíteni kellett az otthonukat. Babasírás, betonkeverő, fúrás –faragás zaja között is készült az órákra.

Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a gyerekeink felé az iskolai elvárások változó körülmények között is éppolyan erősek, mintha azok a körülmények egyenletesek és kiegyensúlyozottak lennének. Pedig dehogy. Az élet az iskolai kapukon kívül (is) dinamikus. Örökké változik. Jöhetnek a család életébe gondok, vagy CSAK megoldást igénylő feladatok és az a gyerek teljesítményén látszik. Az iskola nem tudja (el se várható), hogy minden egyes diák változó körülményeit nyomon kövesse, dokumentálja, hogy a körülmények ismerete hatással legyen az osztályozó pedagógus kezére. Vagy igen?

A tanár a teljesítménnyel találkozik és vagy van ereje, szeme LÁTNI a hátteret, vagy nincs. Ha látja is, vagy a gyerek valódi tudását, munkához való hozzáállását, addigi összes megnyilvánulását összegzi az adott jegyben,vagy néhány év közbeni felelet, dolgozat alapján kanyarít ilyen vagy olyan jegyet.

Az a kisfiú azonban boldog. Ő (nagyon jogosan) azt érzi, hogy JÓL teljesített.

És én is boldog vagyok, Mert én TUDOM, hogy jól teljesített.

Alkalmazkodott a változó körülményekhez. Felvette a családja új ritmusát. Szó nélkül kelt egy órával korábban minden hétköznap reggel, mert a kistestvér születése átírta a reggeli rutint. Addig édesanyja vitte iskolába, attól kezdve az apuka munkarendjéhez kellett igazodnia.

A délutánok, esték is másként zajlottak, mint azt addig megszokta. Kevesebb figyelem jutott neki, annál több plusz feladat.

Olyan feladatok, amiket ő lelkesen vállalt. Vidéken él a család, nem virtuális módon, hanem IGAZÁBÓL tartanak baromfit, nyulakat. Van kutyájuk is. A kisfiú ügyesen és jó szívvel bánik az állatokkal. Esténként besegített édesanyjának az állatok etetésében, ellátásában, a kertben, a ház körül, a házban is.

Minden este, minden nap. Nem csak akkor, ha kedve is volt hozzá.

A kistesó körül is segített. Hozta, vitte, amit édesanyja kért tőle, a keze alá dolgozott, sőt sokszor ő volt a plusz keze. Jelen volt. Dajkált, ringatott. Szórakoztatta, jó kedvre derítette a babát, ha az nyűgös volt. Már csak ezért külön ötöst adnék a kisfiúnak – mert ha jó teljesítménynek számít az, hogy a kishúga szeme felcsillan, megered a nyelve és nyálas baba puszikat dobál, ha meglátja a bátyját, akkor óriási ötöst érdemel az a kisfiú. A kishúgától, a családjától mindenképp.

Az a kisfiú az iskolában csak négyest kapott szorgalomból

De én most átírom a bizonyítványát. Azt, amivel kapcsolódik ehhez a világhoz. A valódit.

Mert szerintem ő :

  • Szeretetből jeles
  • Segítőkészségből jeles
  •  Felelősségtudatból jeles
  • Kitartásból jeles
  • Odaadásból jeles
  • Rugalmasságból jeles
  • Fegyelemből jeles
  • Figyelemből jeles
  • Bátorságból jeles
  • SZORGALOMBÓL  jeles

A bizonyítványa így csillagos ötös. Kitűnő. Példamutató. És büszkén mutogatható.

Felsőbb osztályba léphet.

Ajánlott cikkek