cave-2604672_1920

Barlanglakók vagyunk mindannyian

Amikor megbántották, mindig oda húzódott vissza. A legbelső terembe. A Barlangba.

Mindenki azt gondolja, a barlang hideg és nedves hely. A kövek víztől csillognak, de azok is csak a zseblámpa fényében…. mert a barlangokba soha nem süt be a Nap.

barlang
barlang
Forrás:
pixabay

Az ő Barlangja azonban csupa fény volt, derűs ragyogás. Igazi mesevilág.

Annyira szép és olyan csalogató, hogy egyre többször húzódott oda vissza. Már nem kellett hozzá sértő szó, sebek nélkül is oda vágyott. A gyógyulást ígérő belső barlangba.

Pedig ott egyedül volt, teljesen egyedül, de sose volt magányos. Szavaira azonnal válaszoltak a bársonnyal húzott falak. Ha énekelt, hamiskás hangját kristálytiszta dallammal dúdolták vissza a kövek.

Nem voltak abban a barlangban pénzre váltható értékek. Nem volt ott arany, se ezüst, se gyémánt. Az igazgyöngy is máshol, víz alatti termekben termett. De voltak ott valódi kincsek: dédelgetően szép emlékek.

Szívből jövő szép szavak. Jókívánságok, Áldások. Jótettek.

Megosztott kenyér édessége, vigasztalás, kolduskézbe nyomott apró, felhorzsolt gyerektérdre gyógypuszi.

Ott volt az első csók cuppanása, a kísérletezgető tenyér érintése, az első gyönyör is ott nyújtózott lustán és kacéran.

Ott volt minden zamat, sós és édes ízek. Méz csordulása, kamillatea gőze. Sütik porcukor felhője. Tejszínhab tornyok, gyümölcsök levének csordulása.

Ott lapult minden szép emlék.

Szeretett hát ott lenni. Ám minél többször húzódott vissza a barlangjába, annál szótlanabb lett a külső világban. Elfordult másoktól és tőle is elfordultak. Nem bántották, de nem is kísérte mosoly a napjait.

De egyszer csak észrevette, hogy a Barlang színei fakulni kezdtek, ritkultak kincsei, mintha valami mohó kéz lopta volna azokat. És amik eltűntek, azok helyére nem érkezett semmi. Nem született új élmény így nem lettek azokból kincs-emlékek se. És ahogy ürült a barlang, úgy tágult a tér, már nem énekeltek vissza, vékonyodtak, üresen kongtak a falak.

És akkor ráébredt, hogy a színek kinn vannak. Az illatok kinn vannak. A szavak kinn vannak. Nem lopta el azokat senki. Ő maga seperte, ürítette ki azokat. Észre se vette. Ahogy a felé áradó gesztusokat se.

Akkor szétverte a barlang falát és vett egy nagy, mély levegőt. Szeretet és félelem sajdult fel benne.

A valódi élet.