szerelmesek

Mágikus érintések a kánikulában - IGÉZET

Várok a vonatra, mint mindig. Kora reggel van, olyan a szürke aszfalt felett a forró levegő, mint az olvadt üveg. Vibrál a szemem előtt minden.

Pihegünk, hidegtől párás falú innivalókkal hűti magát, aki teheti.

szerelmesek
szerelmesek
Forrás:
pixabay

Előttem egy fiatal pár. Ők nem hűtik magukat, nem is isznak. Szerintem észre se veszik  a tömeget, egymásra figyelnek.

Olyanok ők, mint valami zöld kis sziget az embertömegben. Üde látvány. Rajtuk pihen a szemem.

Szerelmesek. A fiú simogatja a lány arcát, néha megcsókolják egymást. Összehajolnak, aztán szét, testük, arcuk kezük valami szépséges táncával váltanak szót. Jelelnek.

Minden mozdulatukat értem, pedig nem vagyok jeltolmács. De a szerelem nyelve egyetemes, születésünk előtt tanuljuk azt meg, még fenn a csillagok között. Aztán hozzuk magunkkal azt ide a Földre is. El nem feledhető, kozmikus tudás.

Mindannyian értjük, gyakoroljuk.

Gyengéd gesztusok váltakoznak náluk is. Érintés, a tekintetek összekapcsolódása, a testek összesimulása.  Kézrebbenés, pár gyors mozdulat. Hívogatás. Incselkedés. Ezüstfényű mosolyok lebegnek ide-oda közöttük, a fiú keze valami csodás, varázslatos hangsort ír a lány derekára.

Nem tudom a szemem levenni róluk. Tényleg IGÉZET a szerelem.