wheelchair-1589471_1920

Olyan meghittséggel kávéznak a kerekesszékben, mintha csak otthon tennék azt

Többször is láttam már őket. A fiút, meg a lányt, a Keleti környékén rodeóznak délutánonként, egy ideig mindennap összefutottam velük.

A lány a fiú ölében ül és mindig nevet, a fiú meg egy mozgáskorlátozottak számára gyártott elektromos kis kocsiban. Nagyon gyorsan mennek azzal ők ketten, szeretnek száguldozni. Láttam már őket esőben, hóban, de nyáron is.

Ölelésben
Ölelésben
Forrás:
pixabay

Régóta együtt vannak, vagy csak pár hónapnyi együtt utazás adatott meg számukra, nem tudom. De azt látom, hogy ők ketten együtt boldogok. A lány tud járni. Láttam már őt kijönni boltból, amikor enni, inni hoz a fiúnak és láttam már kávézóba is beszaladni. Olyankor kihozza a kávét, visszaül a fiú ölébe és közösen isszák meg. Olyan meghittséggel kávéznak a kerekesszékben, mintha csak otthon tennék azt, vagy olyan lazasággal, ahogy a SÉTÁLÓ, kézen fogva járó fiatal szerelmesek teszik azt boldogan, egymásba feledkezve.

Tüüütüüü – tütüüüüü….. kiáltja a lány sokszor hangosan, vagy azt sziszegi: sihuhuuuuu…. akár egy mozdony és a járókelők szétugranak. Tényleg gyorsak. Tényleg boldogok. Tényleg szeretik egymást.

Néha hallom, ahogy morognak az emberek, megjegyzéseket tesznek rájuk vagy beszólnak valami kellemetlent, csúnyát, mert ki kell térni, mert a fiatalok utat kérnek, sőt követelnek, mert túl gyorsak, harsányak. Harsány a boldogságuk is. Szembeötlő, kikerülhetetlen, szemérmetlen.

De én nem morgok. Szívből drukkolok nekik: tartson ki a fiú mellett a lány. A fiú meg kapja ölbe őt. Száguldozzanak. Nevessenek sokat. Kiabálják szívből, hogy sihuhuuuu. Merjenek élni és mozdulni együtt, egy életen át.