A szülők válásának megélése felnőtt fejjel

Ti váltatok el, de engem téptetek darabokra

Kedves Apa és Anya! Időszerű ezt a levelet megírnom nektek végre. Végre. Végre le tudom talán tenni azt a terhet, amit tizenöt éve el kezdtetek rám pakolni. És most se ti könnyítettetek rajtam. Pszichológushoz járok. Ő adta ezt feladatul. Hát írok nektek.

Szóval kedves Szüleim!

Tudom, hogy szerettetek és ma is szerettek engem, és azt is tudom, nem akartatok nekem soha semmi rosszat. Csak egymásnak akartatok fájdalmat okozni , így lettem én lélegző, érző fegyver a kezetekben. Az egy szem gyereketek.

Anya és Apa! Tudom, hogy kellettem nektek, úgy tudom örömmel vártátok érkezésem valaha, amikor még úgy hittétek ti majd együtt, meg én is, hogy így leszünk egy gyönyörű család. Akkor még azt hittétek kézen fogva sírtok a ballagásaimon, a diplomaosztómon, és majd egymást átölelve táncoltok a lakodalmamon. De én nem akarok férjhez menni tán soha. Nem akarom ugyanazt a hibát elkövetni, amit ti követtetek el. Én nem akarom darabokra tépni a gyerekem, csak, hogy bebizonyítsam, a másik fél rosszabb szülő nálam. A szalagavatómra el se jöttetek, a ballagásomon meg egymás torkának estetek.

válás
válás
Forrás:
pixabay

Felfogjátok valaha, milyen érzés volt választanom köztetek? Na nem, nem úgy, hogy kinél élek majd, azt évek alatt se tudtátok igazán eldönteni. Dobáltatok. Egyik héten itt kellett volna otthon éreznem magam, a másik héten máshol.

Naponta kényszerítettek választásra…… amikor bántottátok, csépeltétek egymást szavakkal, szemtől szemben és aztán egymás háta mögött is. Amikor rosszat, sőt gonoszat mondtatok a másikról, amikor gúnyoltátok egymást, egymás szokásait, döntéseit vagy a velem kapcsolatos magatartását. Amikor elhitettétek velem, hogy a másik NEM SZERET.

Mert apád nem ad elég pénzt, anyád meg megint az új hapsijával utazgat. Hát mi lesz így veled? Minden nap jött valami felzaklató, engem gyengítő megjegyzés, amikkel kihúztátok a lábam alól a talajt.

Tudjátok én aztán elhittem ezt. Nem ezt akartátok, de sikerült elhitetni velem, hogy engem SENKI se szeret. Egyikőtök se. Elhitettétek velem, hiszen olyan sokat hallottam. És a gyerek hisz a szüleinek.

Kettétéptetek, ledaráltatok, megtapostatok. Miért is???

Mindketten azt hittétek, ha a másikról elhitetitek, hogy nem elé jó apám vagy anyám, akkor majd aktuálisan vagy örökre VAGY egyikőtöket vagy a másikótokat foglak majd szeretni?

De hát én csak gyerek voltam, úgy szerettelek benneteket ahogy csak tudtam…. túl a csalódáson, az örökös félárvaságon, a bizonytalanságon is túl. Vágytam arra, hogy egység legyen, később csak arra, hogy fogjátok be végre. Hogy ne bántsátok már egymást.

Egy ideig élt bennem a családegyesítés vágya….. hogy legyen úgy minden, mint régen, de ezt gyorsan kiöltétek belőlem. Hamar ráébredtem, hogy ez lehetetlen… akik így gyűlölik egymást, ahogy ti, akik akkora gonoszságokra képesek egymással szemben, mint ti…. azok jobb is, ha nem élnek együtt.

De közben én megsemmisültem. Tudjátok, mit gondoltam én MAGAMRÓL mindeközben??? Hogy két ennyire rossz embernek, mint amit egymásról állítottatok… hogy akkor én is csak ROSSZ lehetek? Igen ezt gondoltam, ez égett be. Hogy rossz vagyok, és hogy nem kellek igazából senkinek. Teher vagyok. Nyűg. Két egymást gyűlölő ember végterméke, egy szardarab.

Évekig éheztettem magam, de észre se vettétek. Amikor piercingekkel szúrattam tele magam, Anya te kiakadtál, Apa te meg adtál rá pénzt, hogy KERESZTBE TEGYÉL Anyának. Amikor lefeküdtem fűvel-fával, Apa szentbeszédet tartottál, Anya te meg annyit mondtál, hogy Apád féltékeny…….rá se ránts.

Évekbe telt, mire rájöttem, hogy a ti gonoszságotok emészt fel engem. Hogy nem én vagyok a rossz… bár ezt az érzést még mindig nem tudtam teljesen kivésni magamból, a lényemmé vált, ahogy a ti lényetek is vagyok.

Van apám, van anyám. Voltak és vannak szüleim, de én a pokolra kerültem mellettetek. Mit bizonyítottak be magatoknak vagy egymásnak?

Mondjátok csak, kiderült, hogy melyikőtök jobb szülő? Jobb ember? Igazabb? Most már tudjátok, vettetek elégtételt, megbosszultátok egymáson, amit kellett?

Én nem akarom, hogy szeressétek egymást, én csak azt akartam, hogy egymáson keresztül szeressetek engem. Mert kettőtökből vagyok. De ezt az érzést nem adtátok meg nekem.

Kérlek benneteket, ne gyűlöljetek engem. Kérlek benneteket, adjatok egymás felé annyi tiszteletet, amennyi MIATTAM, az én létezésem miatt megjár.

Kérlek soha többé ne bántsátok egymást az én fülem hallatára, de a hátam mögött se.

Engem nem érdekel, ki volt a hunyó, nem érdekel, miért ment tönkre a házasságotok. Nem érdekel, hogy ki kezdte, ki folytatta, ki kivel és hányszor. Nem érdekelt soha és most sem érdekelnek a mocskos részletek. A kihallgatott beszélgetések, a hazugságaitok, a hűtlenségeitek. Én a gyereketek vagyok. Nem tartoztak rám a felnőtt életetek, hibáitok felnőttek számára is érthetetlen rútsága. Én undorodtam mindettől, fel se fogtam, de egyre mélyültek a sebek a lelkemen.

válás
válás
Forrás:
pixabay

Elvettétek az ártatlanságom, a gyerekkorom. Elvettétek a hitemet, a jövőmet.

Elvettétek a reményem arra, hogy lehet szép felnőttkorom, tiszta életem, szerető párom, gyönyörű, EGÉSZ családom.

És én vissza akarom kapni. Kérjetek bocsánatot.

Kérjetek bocsánatot egymástól, és tőlem is.