válás után

Valami megkopott, már nem volt akkora a tűz, ott volt a három gyerek, a felelősség meg minden….. de én döntöttem úgy, hogy megcsalom

Egy hónapja nem láttam a gyerekeimet, és még két hétig nem fogom. De küldök pénzt, amit tudom, a volt feleségem rájuk költ majd. Valaha volt családom. Ma a romjait se találom. Én zúztam szét. Mindennek ára van.

Gyerekkorunk óta ismertük egymást a volt feleségemmel, aztán kamaszkorunkban fel is lángolt közöttünk a szerelem, mindketten hittük, az egyetlen, az igazi, a mindent legyőző és kibíró kapcsolat lesz.

Szerelem, kapcsolat
Szerelem, kapcsolat
Forrás:
pixabay

És különleges persze, hiszen mások kapcsolatról kapcsolatra vetődtek, mi meg biztos szigetként álltunk a sok sodródó ember között.

Aztán jött a negyedik X, vele meg egy munkahelyváltás. Egészen pontosan leépítések voltak a multinál, ahol dolgoztam, nekem is mennem kellett. Az ott jobban megtépázta az önbecsülésem, mint gondoltam. Akkor magabiztosnak és erősnek éreztem magam, vagy csak azt mutattam a külvilág felé, hogy magabiztos és erős vagyok. Tántoríthatatlan. Engem aztán nem billent ki az egyensúlyomból az, hogy 15 év után lapátra tesznek. Ráadásul éppen egy volt barátom volt  a felettesem akkor, ő döntött úgy, hogy másokkal együtt nekem is mennem kell. Hát mentem, pár hónap álláskeresés után jött egy remek lehetőség, sokkal több szabadidővel, rugalmasabb munkabeosztással. Fellélegeztem. Királynak éreztem magam, még szép, hiszen EZT is megoldottam, tök jó minden.

De az új munka sok utazással is járt, amíg az előző munka kiszámítható időben zajlott, irodai munkarendben, voltak hétvégék és ünnepek. Az új munka hektikus volt, dolgoztam két napot hét közben, aztán ráment az egész hétvége, ráadásul az ország másik felén vagy külföldön. És az új munkával új kollégák is jöttek. Jött Sára is, aki tényleg egy bombázó. Mondanám, hogy az vesse rám az első követ, aki ellen tudott volna neki állni, de ma már, amikor megélem a családom széthullásának minden következményét… ma már azt mondom, egy sorscsapás volt az a találkozás. Nem, nem áltatom magam azzal, hogy ennek így kellett lennie, meg arra a tapasztalatra szükségem volt…. meg a tanulás útja….. és a többi ezoterikus takarózás.

Ő jött, szép volt és szexi és meg túl voltam egy magam előtt is eltitkolt, de azért durva önbecsülési krízisen, egy holtponton, az életem közepén. Pont beletrafált minden. A szeretőm lett. Könnyű dolgunk volt, hiszen a munka szorosan összekötött minket. Együtt utaztunk és olyan magabiztosak voltunk, hogy a végén már egy szállodaszobát vettünk ki, a látszatra se adtunk.

Mikor érezte meg a feleségem, hogy valami nem kerek? Nem tudom, de azt egy olyan fél év után már láttam, hogy egyre kedvetlenebb, ingerültebb, egyre távolabb kerül tőlem. Hogy a sejtései okán, vagy én változtam meg és abba a tükörbe néztem, nem tudom.

Persze lebuktunk. Egy külföldi munka után a reptéren várt a volt feleségem. Soha nem tett még ilyet, én a magam részéről azt se tételeztem fel, hogy egyáltalán tudja, hol van a repülőtér. Jogosítványa se volt, ő a háttérben alapozta a család életét. Mindig otthon volt.

De aznap délután nem. Taxiba ült és kijött elém a reptérre. És meglátta, ahogy Sárával hosszasan ölelkezünk, csókokkal búcsúzunk el egymástól.

A volt feleségem szó szerint összetört

 Mások szerint meg kellett volna bocsátania nekem, hiszen előtte soha nem tettem ilyet, de én ezt nem vártam, nem várom el tőle. Tönkretettem mindent, ami szép volt az életünkben. Elárultam őt. Elárultam a múltunkat.

szomorúság
szomorúság
Forrás:
pixabay

Szakítottam persze Sárával azonnal, de ez se segített. Elvált tőlem. Nála maradtak a gyerekek, és én engedtem volna, hogy maradjanak a házunkban, de a volt feleségem TELJESEN ÚJ életet akart kezdeni, amihez nekem már csak a gyerekek okán lehet közöm. Eladtuk a házat, ő vidékre költözött, munkát keresett magának. Szerzett jogosítványt aztán lett párja is.

Én egyedül vagyok, akadnak alkalmi partnereim, a munka során könnyű felcsípni itt is ott is csajokat, de a valódi, a szereteten alapuló kapcsolat hiányzik.

A munka miatt, és mert a volt család messzire költözött, alig látom őket. Harcolhatnék persze az apai láthatásért, meg hogy nem volt JOGA ilyen messzire menni velük, de nem érzem tisztességesnek. Tudom, mindenki azt mondja, egy kapcsolati válságért mindig két ember felelős, biztos elhanyagolt otthon a volt feleségem, nem volt elég jó a szex…. de ez nem igaz, nem így igaz, nem volt ennyire rossz a helyzet. Valami megkopott, már nem volt akkora a tűz, ott volt a három gyerek, a felelősség meg minden, de én nem akarom ezekkel fedezni magam. Megadom az árát annak, amit tettem. De túl borsos az ár.