Katalin azonban éppen az ellenkező példájával jár elöl. Tudja, hogy kiváltságos élete felelősséggel jár. Túl azon, hogy élete minden pillanatát vizslatják az alattvalók, nincs olyan hely és helyzet, amire ne lenne kíváncsi a hétköznapi ember…. nem öltözhet akárhogy, nem szólalhat meg akármikor és persze szigorúan figyelik kimondott szavait, mozdulatait, nevelési szokásait, vásárlási magatartását, azt is hol és és hogyan létezik, mit eszik, mit iszik, vajon tornázik e minden nap……szóval mindezeken túl kell neki EMBERNEK maradni és szívből fakadóan viselkedni úgy, hogy az ne egy elvárással szembeni teljesítmény legyen, hanem szépséges gesztus nála kevésbé szerencsés emberek felé.

Nos örömmel állítjuk, hogy Katalin messzemenően megfelel ennek a feladatnak (is). Tudjuk rég elhunyt anyósa, Diana jó példáját követi, a Szívek Királynőjével nem versenyez, de engedi, hogy inspirálja őt a legenda. Mert talán tudja, hogy Diana is szívből tett másokért és nem a kameráknak játszott mentőangyalt, hanem valódi indíttatása volt a segítésre.

Katalin tavaly saját alapítványt hozott létre, amely nehéz körülmények között élő gyerekek felkarolását, iskolai felzárkóztatását tűzte ki célul, és amely szervezet munkájában ő maga is aktívan részt vesz, nem csak a nevét adja hozzá.

Mit is mondhatnánk? Tényleg egy angyal.