sorry-1356580_1920

Bocs, bocsi, bocsánat – ti hogy kértek elnézést?

Néha a bocsánatkéréssel mérgezzük tovább a szitut – éppen ezért ismernünk kellene a helyzethez illő formát.

Bár, a formát megelőzően az őszinte, tiszta szándékra van szükség. Ha az hiányzik, nincs az a szép szó, gesztus vagy ajándék, amely hitelessé tenné a megbánást. Azt megspórolni, kihagyni vagy elmaszatolni lehet, bocsánatkérést füllenteni, eljátszani lehet… csak éppen értelmetlen és romboló.

rose-1271216_1920
rose-1271216_1920
Forrás:
pixabay

Persze az egyensúlyt vesztett kapcsolatokban sokszor az kér bocsánatot, aki nem is hibázott, de félelemből, sőt sokszor pánikból mindig az EGYIK fél keresi a másik bocsánatát. Ez se igazi bocsánatkérés azonban, sokkal inkább pániküzenet: a másik el ne hagyja. Pedig ezekben a kapcsolatokban okosabb lenne venni a kalapot és önmagunktól kérni bocsánatot, hogy annyi időt elvesztegettünk.

De térjünk vissza a bocsánatkérés formáira. Sokfélét ismerünk, akár szokások is kialakulhatnak egy-egy kapcsolatban. Mindannyian ismerjük: „XY úgy szokott bocsánatot kérni….”

A nejét gyakran csaló férjek jellemzően valamilyen nagy értékű ajándékkal kértek bocsánatot a múltban, és tudni lehetett a sok gyémántot viselő asszonyokról, hogy azoknak valószínűleg kicsapongó életet él az ura. Szoknyabolond. Csélcsap. Csalfa.

Ez a forma ma is ismert, sokan kifejezetten a drága ajándék elsöprő, fájdalmat enyhítő erejében hisznek.

Mások a virágok szépségével üzenik, megbánták, amit tettek vagy mondtak.

Megint mások a szavak erejére támaszkodnak: gyönyörű levelekben kérnek elnézést a másiktól. Vagy szemtől szemben mondják ki: Bocsánatot kérek.

Mindegyik forma működhet, leginkább akkor, ha a megbántott fél szeretetnyelvét alkalmazzuk. Azt, amit a másik ismer és hitelesnek érez.

Tudjátok, mi nem működik?

A BOCSI….. az ugyanis még akkor is kevés, ha a másiknak véletlenül a lábára lépünk a villamoson.

Ha csak egy bocsi kinyögésére van indíttatásunk… inkább maradjunk csendben. Vagy szavak és drága ajándék nélkül, öleljük meg erősen, tiszta szívből azt, akit megbántottunk.