telefon-mobil-facebook-poszt

Posztolj tapintatosan közösségi oldalaidon - korlátoztunk már le volt kollégát mi is vizuál - kommunikációs túlkapások miatt

Olyan sokszor szó volt már róla, mégis lassan megy át a köztudatba, hogy nem mindegy milyen posztokat, fotókat osztunk meg közösségi oldalainkon. Néha meg nem a fotók üzenete a probléma, hanem a mennyiség, amellyel megizzasztjuk barátainkat, rokonainkat. Hiszen egy közösségi - írásba nem foglalt - konszenzus alapján pontosan tudjuk, hogy xy fotóit egyszerűen ÉRTÉKELNI kell, akkor is, ha az idegeinkre megy a posztok áradata.

Ma már az idegesítő típusokat is képesek vagyunk elkülöníteni. Akad néhány kategória, a most következők csak egy részét fedik le a teljes sornak.

Anya vagyok!#napom#

Igen, így, felkiáltójellel és annak minden fényével, örömével és lelkesedésével tolja fel naponta többször a csemete, csemeték fotóit. Lalika áll. Lalika eszik. Lalika kitátja a száját. Lalika becsukta a száját. Lalika néz. Lalika nem néz. Lalika 1 naposan, Lalika 2 naposan. Lalika egy hetesen…. és így tovább az idők végezetéig…. Ismerős ugye?

baby-390555_1920
baby-390555_1920
Forrás:
pixabay

Ahogy az is ismerős lehet, amikor lelkes anyuka a saját tevékenységeit publikálja idegfeszítő precizitással: #anyavagyok főzök, mosok, teregetek. #anyavagyok boldog vagyok# , #sütanaphappanyanaklennni jó#
Még irritálóbb, amikor a fotókat giccses keretbe foglalva még annak is külön kell örülni, hogy anyuka a gyerek melletti munka ellenére, milyen ÜGYESEN bánik a rendelkezésére álló technológiával.

Az ismerősök pedig tőlük telhetően igyekeznek megfelelni az anya elvárásainak. Mi bevalljuk, itt a szerkesztőségben már korlátoztunk le volt kollégát is közösségi felületen elkövetett hasonló vizuál-kommunikációs terror miatt. Bizony. Lalika cuki és ügyes és szép, és anyuka, apuka nagyon ügyes, de nem vagyunk rá napi szinten ötvenszer kíváncsiak. #éspont.

Álbölcsességek kínpadján

Az élet így szép. Örülj, hogy süt a Nap. Már az indiánok is megmondták. Annyit érsz, amennyire tartod magad…. és így tovább. Szerintünk ilyenkor BÖLCSEBB dolog félreállni és utat adni, hadd áradjon az önjelölt próféták üzenete szabadon, csak minket ne érjen el. #éspont.

Gasztroistenek és istennők fakanállal

Borsófőzeléknek látszó borsófőzelék, ügyetlenül fotózott maszatos poharak, nem túl guszta gyümölcsfotók. Értékeljük az igyekezetet, főleg ha a fotórohamot az EGÉSZSÉGES táplálkozás oltárán követik el, de nem szeretnénk az összes diétás (és nem diétás) konyhai hadműveletet, és annak minden mozzanatát a hírfolyamban látni. #éspont.

Frissen borotvált láb, kacér kebelvonal, pucsítás

Na ez nem kíván magyarázatot. Úgy ízléstelen ahogy van.#éspont.

És a legújabb: a ZÖLD

Hirtelen sokan lettek zöldek. Ami lássuk be nagyon-nagyon-nagyon jó. Főleg, ha az valódi elköteleződésből fakad és nem csak a külvilágnak szól. Mert lehet valaki úgy is környezetvédő, hogy nem posztolja ki naponta többször, hogy AKTUÁLISAN most mitől zöldebb, mint egy órával azelőtt volt. Nem fogadott el nejlont. Vitt magával bevásárló szatyrot. Átharapta a torkát a zöldségesnek, „merazmégmindigtartnejlont”.

Szerintünk minden pozitív változás a környezetvédelem területén szép és szükséges. Azt napi szinten, pláne agresszív üzemmódban tolni egy kicsit sem.  Tudjuk, nehéz megtalálni az egyensúlyt a kommunikációban, hiszen mi magunk is szívesen „terjesztjük” az új és SZÜKSÉGES tudatos szemléletváltást ezen a fronton (is), de ha valami SOK, ha valami ERŐSZAKOS, ha valamiről lerí, hogy csupán színjáték, az pont fordítva sül el. Berzenkedünk tőle és nehezebben azonosulunk az egyébként valóban pozitív gondolattal.

Célravezetőbb a tapintat, és az se baj, ha legszebb pillanatainkat és értékeinket csak egy nagyon szűk körrel osztjuk meg. Vagy megtartjuk magunknak. Kincsként.#éspont.