"...hogyan találják meg a házasságban a boldogságot" – tanácsok az 1920-as évek magyar magazinjától

A szerelemvarázslatok mindig is a népi hiedelmek közé tartoztak. A hajadon lányoknak nem szabadott az asztal sarkára ülniük, nem vihették ki naplemente után a szemetet, nem ehettek merőkanálból vagy lábosból, különben örök vénlányságra kárhoztattak. A küldetés azonban nem ért véget azzal, hogy "férjet találjanak maguknak", a kapcsolatot régen is menedzselni kellett. Hasznos tanácsokkal az 1920-as években is ellátták a magyar lányokat – csak a hálószobai kényeztetés trükkjei helyett akkoriban inkább mást emeltek ki.

Június 13-a is hagyományosan férjjósló, szerelemvarázsló nap: a lány éjszaka megláthatja a tükörben a jövendőbelijét. Itt azonban nem áll meg a dolog: ha az álomból valóság lesz, de legalábbis van már férjjelölt, a menyasszony nem lehet maradéktalanul nyugodt. Már most "a virágos tavasszal is gondolnia kell az őszre, télre. Legalábbis raktározzon el szép fejecskéjében egy pár komoly gondolatot erre az időre" – írta Porzsolt Kálmán a Tündérujjak magyar kézimunka újság fiatal aráknak szánt bibliájában, a Menyasszonyok könyvében. Az újságíróként és színigazgatóként is működő Porzsolt nem kertel, keményen avatja be a legnagyobb titokba az eladósorban lévő hajadonokat.

Mondandója szerint a lány a menyasszonyság alatt uralkodhat legkönnyebben a férfin, ekkor hintheti el jövendő uralkodásának vagy rabságának magvait. Azt tanácsolja, a lányok ne csak külsőre nézzék meg a kiválasztottukat, hanem alaposan szemrevételezzék a férfi

  • karakterét
  • családját
  • keresőképességét
  • költekező tulajdonságát
  • mire használja a hozományt, amit a házasságba visz a lány.
Forrás:
iStock

A jegyesség idejét használják arra, hogy megismerik egymás természetét. "Itt azonban ne maradjanak csupán a felületen, hanem igyekezzenek egymáshoz közelebb hozni szokásaikat és ízlésüket" – írta Porzsolt. Több szokást vitassanak meg előre, többek között “azt sem árt, ha előre tisztázzák, hogy jut-e minden szezonban új ruhára pénz."

A negyedik oldalon csúcsosodik ki az írás:

A regényekben folyton azt olvassuk, hogy menyasszony és vőlegény két szív, egy dobbanás, két fej, egy gondolat. A valóságban pedig gyakran a legtávolabbi és legellentétesebb világnézetek szigeteiről kerülnek össze a jegyesek. Azért tehát jó az esküvő előtt megvívni azt a harcot, mely a különböző világnézetek között dúlni szokott s itt aztán igazán alkalmazható az a mondás, hogy az okosabb enged. Talán úgy lehetne elhatárolni a dolgot, hogy hagyja a nő a férfit a házon kívüli küzdelmeiben és elveiben háborítatlanul, békén, szabadon, viszont a férfi teljesen respektálja a nőnek uralkodó jogát a család, a háztartás és a szalónélet körében. Már amennyiben ez megmarad a pénzügyi lehetőségek és a kifogástalan erkölcs határai között.

Majd a tetőpontjára hág. A végkifejlet a mai szemmel szomorú, de akkoriban teljesen érthető tanács:

A menyasszonyoknak megsúghatom, hogy minden férfi szereti, ha felesége érdeklődik az ő foglalkozása iránt is. Ekkor legalább nem kell mindig egy egészen más idegen témakörbe átmenni a férjnek, ha társalogni akar a feleségével, viszont pedig a lányok mikor művelődnek, nem tudhatják előre, hogy mérnökhöz vagy orvoshoz mennek-e feleségül és sokszor a férfifoglalkozás még a férfit is untatja. A tapintat kell, hogy irányítsa ezt a kérdést.