Egyéb kategória

Misszionárius leszek mindenáron

Játsszunk olyat, hogy ti mik szerettetek volna lenni nagy korotokban! Az nyer, aki a legkülönlegesebb munkára vágyott, ráadásul még meg is valósította álmait. Bocsi, nem nyertetek, mert szerintem Patay Dorottya mindnyájunknál nagyobbat álmodott. És tényleg meg is csinálta!

vous - 2015.07.01.
Misszionárius leszek mindenáron

Segíteni akarok!

Dóri azt mesélte, mióta az eszét tudja, misszionárius szeretett volna lenni, egy célja volt: segíteni másoknak olyan helyeken, ahol a nekünk oly természetes orvosi ellátás nem mindenki számára hozzáférhető. Szaktudással felvértezve, de minél hamarabb terepen szeretett volna dolgozni, ezért a nagyon hosszú orvosi képzés helyett gyógytornásznak kezdett tanulni. Az volt a terve, hogy természeti katasztrófák helyszínein segít majd a sérült embereknek a rehabilitációban.

Megtaláltam a helyem

Dóri: Sok lehetőségem adódott volna a diploma megszerzése után belevágni a missziós segítségnyújtásba, de mindig az volt a dolog buktatója, hogy az önkéntes munka mellé a repülőjegyet és az egyéb költségeket is nekem kellett volna állnom, amire nem volt anyagi keretem. A pénzkeresés mellett elvégeztem egy posztgraduális egészségügyi menedzseri képzést is, majd rátaláltam az AHU, azaz a Magyar Afrika Társaság felhívására. Áprilisban indították el tizedik orvosi missziójukat Afrikába, a jelentkezőknek pedig költségtérítést biztosítottak. Így jutottam el Ugandába, ahová hamarosan vissza is térek, hiszen most már szervezőként dolgozom az egyesületnél. Megtaláltam a helyem. Szeptemberben Malawiba megyünk segíteni a jelentkezőkkel.

Forrás:
Patay Dorottya

Végre terepen

A magyar orvoscsoport a kelet-ugandai Mbale külvárosában kezdte el a munkát, ahol 16 különböző nyelvjárásban beszéltek az emberek, de valahogy mégiscsak megértették egymást.

Három és fél hét alatt közel kétezer beteget láttak el, akiknek a nagy része gyermek volt, másodsorban pedig nők.

Dóri: A panaszok zöme fertőzések miatt alakult ki, hiszen Uganda ezen részén nincs vezetékes víz, így a főzés, mosás mellett a tisztálkodásra nem mindig jut elég a hazacipelt mennyiségből. A kézmosás, a mindennapos tisztálkodás, a higiénia fontossága mellett azt sem tudták az ott élők, hogy minimum 1,5 liter folyadékot kellene naponta fogyasztaniuk, amivel sok-sok problémát meg tudnánk előzni. A vizet pedig csak fel kellene forralniuk ahhoz, hogy rengeteg  emésztőrendszeri bajt kiküszöböljenek. Sokan orvoshoz sem jutnak el, annak ellenére sem, hogy az állami ellátás ingyenes. Elvileg.

Forrás:
Patay Dorottya

Dóri: Ugandában viszonylag jól szervezett az orvosi rendszer, de mivel az éves költségvetésnek nagyjából csak a 30 százalékát kapják meg az intézmények, sok ellátásért fizetni kell, így a betegek nem jutnak hozzá a szükséges kezelésekhez.

Sok olyan krónikus betegséggel találkoztunk, amit nálunk már rég kikezeltek volna. 

Szinte minden nőnek fájt a dereka Afrikában

Dóri: Ami még meglepő volt, hogy szinte minden asszonynak volt valamilyen mozgásszervi baja, főleg a nyakuk és a derekuk fájt. Ennek egyrészt az az oka, hogy ők végzik a fizikai munkát, másrészt rosszul tartják magukat. A tipikus testhelyzet, amit a filmeken, fotókon már biztosan mindenki látott, hogy a földeken, a takarítás közben a nők derékban meghajolva dolgoznak, nagyon megterhelő. Ha egy hosszabb nyelű seprűt használnának, a mosásnál a lavórt feltennék az asztalra, máris kevesebb panaszuk alakulna ki. Ilyen egyszerű, de ezeket a dolgokat mind meg kell tanítani nekik.

A cikk megjelenésekor Dóri már újra Ugandában segíti a rászorulókat, de ha visszatér, másokat is arra buzdít, csatlakozzanak csapatához, hiszen egy-egy ember életének megkönnyítéséhez sokszor csak egy aprócska gesztus is elég. Másokkal jót tenni pedig annyit jelent, mint magunknak jót tenni, a missziós munka hosszú időre feltölti az embert rendkívüli emlékekkel és pozitív energiával.
De vigyázat, függőséghez vezet!

Forrás:
Patay Dorottya

Forrás:
Patay Dorottya
Ajánlott cikkek