Engedd el! De hogyan tegyétek, hogy ne sérüljetek?

Kevés olyan idegesítő mondat van, mint egy jól időzített „Engedd el!” vagy „Lépj már túl rajta!”. Ez körülbelül olyan, mint amikor egy ideges embernek azt mondjuk „Nyugodj már meg, nincs miért idegeskedned!”. Garantáltan még feszültebb lesz, és ezzel csak annyit üzenünk felé, hogy ne is akarjon tudomást venni a problémájáról, mint ahogyan mi sem az övéről. 

Szeretném elengedni, de hogyan?

Kattog az ember agya. Kattog… a másikon vagy az adott problémán. Miért nem megy az elengedés? Sok-sok „jó, jó, de hogyan” kérdést kapok ezzel kapcsolatban. Vannak jegyek, amelyeknek az elengedés könnyebben megy (Ikrek, Szűz, Nyilas, Halak), és vannak jegyek, mint például a Skorpió, a Bika, a Vízöntő vagy Oroszlán, amelyeknek nehezebben. Az elengedés az egyik legnehezebb és egyben legfelemelőbb transzformáció. Az el nem engedés azonban a lélek védekezési reakciója a változással szemben.

Elfogadás nélkül nincs elengedés

Előbb elfogadni kell tudni, az elengedés csak ezután jöhet. És mit kell elfogadni? Mindent. Ami eddig volt, és mindazt, aki eddig voltam. A változást. Azt, hogy elvesztettem az irányítást – ami látszólagos – a dolgok felett. Azt, hogy egy út végéhez értem. Elfogadni azt, hogy jobb lehet. Természetes, hogy tudatunk, amely mindent a birtokláson keresztül érzékel és értékel, minden lezárást, elengedést veszteségként él meg. És ez olyan, mint a gyász. A veszteséggel járó gyászt meg kell élni. A gyászidő egy-másfél év. Úgy nem tudunk valamit elengedni, majd továbblépni, hogy nem fáj, vagy úgy teszünk, mintha nem lenne, vagy nem lett volna fontos.

A másikat jobban meg akarjuk érteni, mint magunkat

Az elengedést nehezíti, lassítja, hogy – legalábbis kezdetben – minden figyelmünk a másikon van. Az elengedés, mint a fejlődésünkhöz szükséges egyik tapasztalási forma, többféleképpen jelenhet meg az életünkben. Maradjunk most annál az esetnél, amikor nehezen tudunk elszakadni a másik gondolatától. És itt most kifejezetten a párkapcsolati esetekre gondoljunk: jön a mindent elsöprő szerelem, tart ameddig tart, vagy létre sem jön, marad plátói (az is kapcsolat!), és valamiért véget ér, el kell engedni. Jön az önmarcangolás.

Hol rontottam el, mi lett volna ha, mi történik most vele, jó-e neki most vagy rosszabb, mit miért csinál (csinált) és mit hogyan csinálhatott volna jobban, boldog-e vagy boldogtalan, fog-e még jelentkezni, vagy sem, a másikkal boldogabb lesz-e vagy sem, sikerül-e neki, vagy sem és a többi paranoiás gondolat.

Teljesen mindegy, milyen egyéb gondolatokkal kínozzuk magunkat, az eredmény mindig ugyanaz: rosszul érezzük magunkat, szorongunk, és ennek leplezése rengeteg energiát felemészt.

„Szeretném megérteni, mi történt!” A választ hiába várjuk a másiktól, sosem fog „jó választ” adni, mindaddig, amíg azt nem önmagunkban keressük. Ha tényleg szeretnénk megérteni, el kell indulni önmagunk felé. Hogyan? Ma már nem kell feltétlen pszichológushoz járni, hogy önismeretre szert tegyünk. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen rengeteg módszer áll már rendelkezésünkre, amely a test, szellem és lélek egyensúlyát segíti.

Miért nem tudunk szabadulni bizonyos gondolatoktól?

Minden ember viszonyítási alapokat keres saját maga értékességének visszaigazolásához, és ha a viszonyítási alap hamis (mást helyezünk oda), akkor kialakul a fenti gondolati függőség. Ha ezt a viszonyítási alapot meg tudjuk változtatni és saját magunkat becserélni rá, azt jelenti, képesek vagyunk elfogadni saját értékeinket, képesek vagyunk ezeket felvállalni és építkezni rájuk.

Az elengedés első lépése tehát az, hogy tudatosítjuk, kik vagyunk! Tudjuk és tisztában vagyunk az értékeinkkel. Ezáltal is a fókuszt önmagunkra irányítjuk. Ne várjuk soha ennek megerősítését kívülről, ne várjunk elégtételekre, mások nem tudhatják nálunk jobban, hogy kik vagy és milyen nagyszerű értékek vannak bennünk! 

Én például nagyon rossz vagyok az elengedésben. Mára azonban ez sokat javult. Nem azt mondom, hogy egy csettintés, és túl vagyok rajta, de tudatosan odafigyelek ilyen helyzetekben magamra és tudatosítom, ki vagyok. Mára már nem másokat akarok megérteni, hanem magamat. Ez szilárd talajt ad és nem kell azon rettegnem, hogy ez kinek tetszik és kinek nem. 

Tudjátok, ha jó munkát végeztek elengedésből a nem várt elégtétel mindig eljön azután, hogy az elengedés megtörtént. Mert igenis elégtétel kell, az jár cserébe, csak nem előtte, hanem utána!