Flórababa balatoni balesetei és az információs őskáosz

Anya és apa nem hagynak unatkozni a négy fal között, így örömmel elújságolom nektek, hogy épp életem első vakációját töltöm a Balatonnál. Szóval most is onnan jelentkezem be. Izgi lesz, meglátjátok!

Még otthon szopiztam egyet, aztán csak azt láttam, hogy Anya oda-vissza rohangál a lakásban, egy halomba hordja az összes játékomat és a kedvenc ruháimat. Amikor a pihenőszékem is megjelent, kicsit gyanús lett a dolog, hogy valami készül. Nálam már csak Apa húzta fel jobban a szemöldökét.

Az autóút most valamiért dögunalomnak tűnt. Ezt a megfelelő módszerekkel Anya és Apa tudtára is adtam. Néhány megállást kiharcoltam, mert megéheztem. Meg kényelmetlenül ültem. Meg Apa lassan vezetett sokszor. Meg láttam egy csúnya, sötétkék felhőt. Meg be is kakiltam. No, ennek először nagyon megörültek, mert ritkán rakom tele a pelust. Aztán már furább arccal néztek rám. Máshova is jutott a kakiból, na... 
Nagy nehezen megérkeztünk. Képzeljétek, nagyon sok hajó úszik a vízen. 

Apa azt mondta, Kékszalag van. Ő már volt egyszer, szerinte nagyon jó buli, és ha nagyobb leszek, elvisz engem is magával. Tényleg jó fej az öreg! :-) Addig is megszerzem magamnak Anya vitorlás fülbevalóit, mert nagyon tetszenek.

Hajóztunk is, juj, nagyon szuper volt a ringatózás. Anya azt remélte, ez majd megteszi a hatását, és szundizom egy kicsit, de szerintem már ismertek :) Hihi.
Viszont nem sokkal később váratlan dolog történt. Anya addig-addig tologatott a parton, hogy minden erőfeszítésem ellenére – kapaszkodjatok meg – elbóbiskoltam!!! Rossz nyelvek szerint két órán keresztül aludtam. Tök gáz! Ami ennél is nagyobb baj, hogy amikor felébredtem, azt éreztem, nagyon melegem van, és viszket a homlokom, az arcom meg az orrom. Képesek voltak lepirítani a pofimat.
Küldjetek rá egy nagy puszit, légyszi!

És Anya hogy látta mindezt?

1. Utazás a babával

Először attól van rossz érzésed, hogy néhányan a fejedhez vágják: „Elindultok egy 3 hónapos babával?! Normálisak vagytok? Túl kicsi még, sok lesz neki az inger, elkap valamit, nem elég erős az immunrendszere, nem a megszokott helyén fog aludni...” Ti is tudnátok sorolni, gondolom.
Egyik ismerősöm még a rokonokat sem engedte a baba közelébe egészen annak 8 hónapos koráig. Mi nem neveljük burokban, az biztos. Sokan jönnek hozzánk: nagyik, dédik, nagynénik, nagybácsik, barátnők, szomszédok. Lehet, ez meg a másik véglet, és mondjuk azért nem alszik Flórababa aznap, mert megint megdögönyözte néhány „idegen”.

Nem tudom eldönteni. Van itt egészséges középút?

Aztán jön a pakolás: a fél házat becsomagoltam, a gyerek már alig fért be az autóba. Írni kellene egy okos listát? Lehet, mert így azon stresszeltem, mi maradt otthon. A mózeskosár például. Ennek meg is lett a következménye – lásd később! 

2. Kakilás

Flórababa hadilábon áll vele. Van, hogy 5 napig nincs széklete. De nyilván pont akkor sikerül egy-egy hatalmas, bűzös adagot produkálnia, amikor vendégségben vagyunk valahol, étteremben ülünk, vagy épp autókázunk. Utóbbi történt most. Ti olyat láttatok már, hogy a gyerek nyakig szaros, de még a hordozóba is kifolyt a cucc?! Ilyenkor bebizonyosodik, hogy nem lehet annyi törlőkendőt és váltóruhát elrakni, ami sok. És az is, nem hiába van az autónak kalaptartója: jól lehet rajta pelenkázni.

De maradjunk a kakilásnál: őrület, hogy ebben a témában is totál ellentétes véleményekkel találkozol. Az egyik, miszerint „az anyatejes babáknál van, hogy 10 napig sincs kaki, jól hasznosítja a tejedet, nyugi”. A másik oldal: „Ez beteges, gondolj bele, te milyen rosszul érzed magad, ha napokig nincs semmi.”
Flórababa tényleg szenved valamitől, gondolom, nehezen megy neki ez az emésztés dolog. A gyerekdoki azt mondta, LEHET, hogy a tejtermékek miatt van, úgyhogy ne egyek semmi ilyesmit. Ez a LEHET nagyon bosszantó ám. Szeretik használni, pláne a dokik. „Sokat bukik? Lehet, hogy refluxos! Sokat sír, és húzogatja a lábát? Lehet, fáj a hasa...”

  • A kezdő szülő – mint én – meg elküldi apát egyből a patikába, hiszen valami baja van a gyereknek, azért sír. Nyilván mindenáron segíteni akarsz rajta. Úgyhogy veszel ilyen-olyan cseppet meg szirupot egy kisebb vagyonért
  • Lázmérőt dugsz a gyerek fenekébe – mert az orvos azt mondta
  • Azt nem szabad, mert hozzászokik – harsogják sokan
  • Kamillateával itatod időnként, mert a védőnő azt tanácsolta
  • Jaj, az nem jó, mert szárít – mondja a nagyi –, inkább köményteával próbálkozz. Ne, lehet, hogy az jobban puffasztja, legyen inkább ánizstea
  • És a szélcsövet próbáltad már – kérdezi a szomszéd. – Na és a masszázst?

Igen, mindent kipróbáltunk. Semmi változás. Én csak idegesebb lettem, hogy miért nem tudok segíteni rajta, hiszen én vagyok az anyja! Mit csinálok rosszul? Volt, hogy vele sírtam... Aztán egyszer végignéztem a polcon, úgy néztünk ki, mint egy gyógyszertár. A szopizást meg beárnyékolta, hogy állandóan valamit csepegtetnem kellett előtte/közben/utána a gyerek szájába.
Elegem lett. Kidobtam mindent, elkezdtem megint normálisan enni és jobban Flórára koncentrálni. Nem mondom, hogy egy csapásra megjavult minden, és nincsenek rosszabb napok, de szerintem mindketten jobban érezzük most magunkat.

3. Alvás

Jé, ez a gyerek tud aludni is! De miért akkor alszik el, amikor jönnek meglátogatni a rokonok, vagy a parton odajönnek az ismerősök?! Hogy ez miért baj? Mert ilyenkor azt hallgathatom: „Hát ez a gyerek milyen nyugodt és mekkora alvókája van. Nem is igaz, hogy sokszor nem alszik, csak kitaláljátok!”
No komment. Csak vessetek egy pillantást a szemem körüli ráncokra!

4. Napocska

Ugye említettem, hogy otthon maradt a mózeskosár, így fejfedő nélkül a babahordozóban tologattam Flót. Hiába volt „csak” szűrt napsütés, a pofiját és a homlokát sikerült megpirítani. :-( Ezt nagyon benéztük. Nem mintha segítene a lelkiismeret-furdalásomon, de csak remélni merem, hogy más is járt már így. És azt is remélem, nem kapott napszúrást! De mivel kell kenjem? A doki szerint Fenistil géllel. A nagyi a babaolajat tanácsolta. Barátnőm a Sudocremre esküszik. Most a Panthenolnál tartunk.
Szóval csak a szokásos információs káosz, amiből mindig anyának kell kihámozni, vajon melyik a jó.