Szerencsére a „horoszkópolvasás” kimeríthetetlen, mert sohasem mondhatom azt, hogy a horoszkópból mindent kiolvastam, minden információt értek és tudok. Ez végessé tenné és leegyszerűsítené. Éppen ezért nem szerencsés véges jóslatokba bocsátkozni sem – egyrészt nem vagyunk mindenhatóak, másrészt mert nem tudhatjuk száz százalékban, hogy mi fog történni az egyénnel, hogyan dönt a lélek. A lehetőségeink száma végtelen, a mi gondolkodásunk az, ami véges. És ez nem baj szerintem. 

A horoszkópban A Nap emlékeztet az eredendő tökéletességre és egységre, amely mint a legtökéletesebb, a legegyetemesebb szimbólum, a végtelent jelképezi. Nincs eleje és nincs vége, illetve ahol vége van, ugyanott van az eleje is. Minden születési képletben megtalálható a Nap, amin keresztül összeköttetésben állunk a fény forrásával, az istenivel, a teremtővel, amely bennünk is ott lakozik.

A karikagyűrű, amely a férfi és a nő egységét jelképezi, ezért vált a házasság szimbólumává.

Önmagunk egységét, az önvalónkat leginkább ott találhatjuk meg, ahol a Napunk áll a horoszkópban. Ki kell hangsúlyozni, hogy a horoszkópunkat mint egészet kell elemezni, nem lehet csak úgy kiemelni belőle bolygókat, házakat, fényszögeket anélkül, hogy ennek ne lennénk a tudatában.

A végtelen egységélmény megtapasztalásához az úgynevezett transzcendens bolygókon (Uránusz, Neptunusz, Plútó) keresztül lehet eljutni. Például a Neptunusz azt a varázslatos állapotot hozza el, amikor én és te egyek vagyunk. A határok itt eltűnnek. A hétköznapi életben ez nem igazán élhető meg, leggyakrabban az ilyen típusú feloldódás a másikon keresztül leginkább a valóság előli menekülést jeleni, ahol a határok összemosódtak, nem tudni, hol kezdődik az én és hol kezdődik a másik. A Halak jegy, amely a határtalanságot szimbolizálja, jó példa erre. Az egységélmény egyébként a leginkább a szexualitáson keresztül élhető meg.

Aki az egységet akarja megélni, annak úgy kell tekintenie minden történésre, hogy az valójában benne zajlik, nem rajta kívül. A bolygók a horoszkópunkban mind-mind a személyiségünk részeit szimbolizálják, melyek tökéletes egységben vannak. Velük kell összhangban élnünk.

A Nappal, a végtelen teremtő erővel, aminek segítségével képesek vagyunk az „itt és most”-ban létezni. A Holddal, amellyel kapcsolódni tudunk mindenhez és mindenkihez. A Merkúrral, amellyel megkülönböztetünk. A Vénusszal, amellyel adni és megosztani tudunk, a Marssal, amely hajt és visz előre, amely révén képesek vagyunk elviselni a feszültséget. A Jupiterrel fejleszthetjük a magasabb rendű képességeinket, és végül a Szaturnusszal, amely az életünk korlátozója, hogy megfelelő stabilitásra szert tegyünk, s amely nélkül nem jöhetne létre forma és struktúra. Aminek azonban formája van, megtestesült, annak eleje és vége is van.