A környezetem kicsit olyan, mint én. Ha káosz van bennem, akkor általában kevésbé ügyelek a rendre; pár napig, míg jár az agyam valamin, mesterszintre emelem a kupit magam körül. Aztán egyszer csak úgy érzem, hogy itt az ideje kicsit rendet rakni, nemcsak kint, hanem bent is, és akkor nekiállok nagytakarítást csinálni.

Olyankor igazából megszűnik az idő, a tér, mintha másik dimenzióba kerülnék. Nem érzékelem annyira, hogy éppen mit teszek, csak gondolkozom és jár a kezem. A piszkos poharakból kiöblítem a fájdalmat, a bosszúságot, a mosószer néha igazán képes tisztára mosni bármit.

A porszívóval felszívom a kétségeimet, a teregetéssel tisztulnak a gondolataim is. Az öblítő illata igazán megnyugtató és légies, és ahogyan helyre kerül minden, valahol belül is rendeződnek a dolgok. A felesleges gondolatok mind a polcokra kerültek egy pohárban, bögrében vagy lábasban. S a sokhalomnyi tény és kusza gondolat közül megmarad egy: a válasz.

Ti nem bukkantatok még válaszokra valamelyik fiókotokban?