Lélek

Életre szóló teher: Ilyen volt egy alkoholista mellett felnőni

Napjainkban olyan sok témát boncolgatunk, amelyek a pozitív életmódra, önbizalomra és szépségre összpontosítanak. Azonban fontos olykor azokat a mélyebb rétegeket is felfedeznünk, amelyek megmunkálták azt, akik vagyunk. Most szeretném megosztani veletek a saját történetemet arról, milyen volt egy alkoholista szülő mellett felnőni.
vous - 2023.08.15.
Életre szóló teher: Ilyen volt egy alkoholista mellett felnőni

Az emlékek olykor olyanok, mint az elmosódott fotók egy régi albumban. Nekem is vannak emlékeim, amelyek olyan homályosak, mintha álom lett volna. Alkoholista apa mellett felnőni olyan volt, mint élni egy világban, ahol mindig viharfelhők gyülekeznek felettünk és soha nem tudhatjuk, mikor tör ki az igazi égi háború.

Az alkohol sokaknak a szórakozással fonódik össze. Ital, amelytől jókedvű, felszabadult leszel. Ami másnak örömforrás, a mi családunk életében a méreg volt. Kiszámíthatatlan módon változtatta meg apám személyiségét. Megtapasztalhattuk milyen, amikor „csak egy-két sör” csúszott le és mondhatni teljesen ártalmatlan volt, láthattuk milyen, amikor a hangulatváltozásai miatt anyám inkább elvitt minket a nagyszülőkhöz, mert nem tudta, aznap hogyan fog végződni a nap. Csendes meccsnézéssel vagy ordítva pofozkodással, pohár dobálással, öngyilkossággal való fenyegetőzéssel. Egyik pillanatban még tiszta volt a szemében a fény, aztán a következő pohár alkohol hatására egyszer csak elborult a tekintete.

Gyerekként nem értettem, miért kellett mindig titkolni azt, ami otthon történt. Miért kellett mindig azon aggódnom, hogy mások mit gondolnak rólunk? Miért kellett annyiszor úgy tennem, mintha minden rendben lenne? Miért alkoholra költötte apám azt a pénzt, amit anyám az osztálykirándulásra tett félre? Miért nem mentünk soha nyaralni, mint a barátaim… Miért…?

Forrás: Canva

A sok fájdalom és félelem mellett a legnehezebb talán az volt, hogy esélyem sem volt megtudni, milyen érzés, ha az embernek van egy törődő, gondoskodó, szerető édesapja. Azok a pillanatok, amikor megbeszéltem volna vele a nap történéseit vagy a terveimet, olyan ritkák voltak, mint a szivárványok a vihar után. Nem volt tiszta, amikor szükségem lett volna rá, nem volt ott mellettem a nagy pillanatokban. Iskolai ballagás, érettségi, az első nagy szerelem… Fogalma sem volt róla, mi történik velem. Ha épp józan is volt, anyám akkor sem engedte, hogy bármilyen nyilvános eseményre velünk jöjjön. Ha kérdezték, hol van, mindig volt valami kifogásunk, miért nem ért rá.

A mély szomorúság, amit akkor éreztem, amikor látom, hogy nem tud ellenállni az alkohol hívó szavának, elviselhetetlen érzés volt. Hiába próbáltam jó gyerek lenni, nem rosszalkodni, jó jegyeket hozni, kiszolgálni őt, a legtöbbször átnézett rajtam. Csak arra voltam jó, hogy kivegyem a hűtőből a következő sört.

Azonban az évek múlásával, a saját felnőtté válásom során rájöttem, hogy az életem nem csak apám cselekedeteinek árnyékában élhetem tovább. A nehézségek és a szomorúság ellenére is elkezdtem járni a saját utamat, sőt, hivatásomnak választottam, hogy hozzám hasonló cipőben járó embereknek segítsek. Ma már olyan helyen dolgozom, ahol alkoholbetegeknek és családtagjainak segítek.

Ha te is hasonló utat jártál be, emlékezz arra, hogy nem vagy egyedül! A WHO szerint a magyar férfiak több mint harmada alkoholbeteg. Az alkoholista apával való felnövés a sok borzalom mellett kemény emberré is edzett! Megtanított rá, hogy minél nehezebb bőrönddel indulsz neki a nagybetűs életnek, annál ellenállóbb leszel a rád váró nehézségekkel szemben! A múltat már nem tudod semmisség tenni, de a jövődet te alakítod.

Fanni

Ajánlott cikkek