Én engedem az időt haladni. Nem ellenségem, nem is ellenfelem. Érzem és élvezem ritmusát, haladását. Megbékéltem munkájával. Ritkán érzem, hogy megállítanám, hogy ráripakodnék, vagy hajánál fogva húznám vissza: hékás, ne már, ne ilyen gyorsan.
De van az úgy, hogy azért megtenném. Mert én is érzem, Forma–1-es rohanás az élet, és látom, a biológia is bekapcsolódott ebbe a nemtelen versenybe. Túl korán érik be a gyümölcs, korán érnek a gyerekek.
Különösen a kislányok, akik kopogós cipős tündérkirálylányból hirtelen a pubertáskor elvarázsolt földjére érkeznek. Érnek. Beérnek. Megérnek. Nem értenek semmit. Nem tudják, mi történik bennük, körülöttük. Honnan és miért ilyen hirtelen a nagy cici, a zaklatott lelkiállapot, a görcsök, a pattanás.
Fél kézzel még mesekönyvet színeznek, másik (körömlakkos) kezük meg tiltott szexoldalakat lapozgat. Vakon tapogatóznak a saját testükön. Aztán másén is. Mert a felgyorsult nemi érés nem áll meg a menstruációnál, a hormonok teszik a dolgukat: vágyak is születnek. Csak a lélek érése halad a maga komótos tempójában, a lélek nem siet. Elmarad, meghökken, sérül. Tiltakozik. Jön a baj.
Mert sokszor a szülő sincs erre felkészülve, csodálkozik a jeleken, és jelekből legerősebben a gyerek pimaszságát érzékeli. Arculcsapás a korai menstruáció, a felvilágosítás kényszere, amely vagy korrektül megvalósul, vagy csak téblábol a szülő, mit is mondjon a valóságról. Amíg olyan húsz évvel ezelőtt a 12–14 éves korban bekövetkező érésre felkészült a szülő, a manapság egyre gyakoribb 9–10 éves korban bekövetkező hormonrobbanás váratlanul ér szülőt, gyereket egyaránt. Mit lehet mondani egy kilencéves kislánynak a hormonokról, szexről, a szex veszélyeiről, a védekezésről, nemi szerepekről?
Sokkhatás ez az egész Forma–1-es száguldás, és nagyon úgy tűnik, nem lehet kitérni előle.
Szakemberek szerint az okok ugyanis a környezeti hatásokban keresendők. A táplálékkal együtt a hormonháztartásra súlyosan ható anyagok is a szervezetbe kerülnek. Egy másik feltételezés szerint az egészségtelen táplálkozás miatt megemelkedett a gyerekek testtömegindexe, és a túlsúlyos gyerekek érnek be korán. Ezt a feltételezést egy amerikai kutató, Frank Biró tanulmánya is megerősíti. E szerint az azonos korú, ám túlsúlyos kislányok többségénél jóval korábban jelentkeztek a nemi érés jelei, mint normál vagy alacsony testtömegindexszel rendelkező társaikon.
A fent említett tanulmány kitért a nemi érés menstruáción túli jeleire is, mint például a fanszőrzet és a mellek növekedése. A vizsgálatba bevont kislányok több mint 10 százalékánál hétéves korban indult be a mellek növekedése, a fanszőrzet megjelenése pedig a vizsgált kislányok 20 százalékánál volt tapasztalható már nyolcéves korban.
A már fentebb is említett hormonhatások mellett, és hogy a lélek nincs felkészülve az erős hormonkavargásra, a túl korán érő lányok személyisége sem fejlődhet a maga természetes, kiegyensúlyozott ütemében. Az ártatlanság veszik oda.
Utánkövetéses vizsgálatok számolnak be arról, hogy a korai érés súlyos károkat okozhat. Egyrészt a kislányok összezavarodnak, tényleg nem értik, mi történik velük, másrészt igyekeznek viselkedésben felvenni a tempót a ostoba koránbeéréssel és életkorukat messze meghaladó tevékenységekbe kapnak.
Inni és dohányozni kezdhetnek, nagyon korán kipróbálják a szexet és végső soron önpusztító életvitelbe csaphat át a zavar. Megfelelő szülői segítség vagy szakmai támogatás nélkül súlyos problémákkal kell szembenézniük. Túl korán. Időnek előtte. Ártatlanul.