A zöld pitypangos közösségi oldal, ahová lázasan töltögettétek a képeket, kommenteltetek, rákerestetek egymás ismerőseire. Uh, nagyon retró. Bevallom, én sokáig tanyáztam rajta, később videochateltem is, mert olyan része is volt, igaz, miután sok perverz jött velem szembe, leszoktam róla.

Imádtam, és rimánkodtam, hogy töltsön be, ne fagyjon le. Váltogathattátok a nicketek színét, emotikonokat használhattatok, és még szerepjátékot is lehetett játszani vele. Mindig volt egy Gumiszoba, beszélhettetek megyei felosztás szerint az országból bárkivel. És sosem tudhattátok, kivel beszéltek, gyakran ismerősre bukkantatok, ráadásul én csomó barátra tettem itt szert, akikkel ha nem is találkoztunk, mindig tudtuk, mi történik a másikkal. 

Nem voltam nagy rajongója, volt ugyan egy profilom benne, de ennyi. Havonta egyszer fellestem, de semmi több. Nekem túl ingerszegény volt, de lehet, hogy egyszerűen csak a Myvip bedarált. 

Tudom, gáz, de egyszerűen nem tudtam megunni. Volt egy tevém, etettem, tanítottam, chateltem más tevetulajdonosokkal, összeházasodtunk, szakítottunk, ajaj. Most mi lehet szegénnyel, nem tudom, ha jól emlékszem, hibernáltam őt, talán a tevemezőkön ugrándozik éppen, és várja, hogy felébresszem valamikor a távoli jövőben.

Itt lógtam a legtöbbet, ez kétségtelen. Hajnalokba fulladó privát beszélgetéseket őriz a valaha volt chatablakom, és persze csoportos beszélgetéseket, és emlékszem, legalább 10 emberrel csevegtem egyszerre. Így utólag fogalmam sincs, hogy voltam rá képes, azt meg végképp nem tudom, hogy olvastam olyan jól emojinyelven, mert annyiféle gifet mentettünk le, hogy merő emojidzsungellé vált az MSN-ablak.