főnök

Mondatok, amiket soha, de soha ne mondjatok a főnökötöknek!

Egy főnök-beosztott kapcsolat teljesen más, mint az összes többi emberi kapcsolat az életünk során. Éppen ezért máshogy is kell viszonyulnunk hozzá. Más hangsúlyt, más nyelvezetet használunk egy barátunkkal szemben és mást a főnökünkkel szemben.

Összeszedtem néhány esetet, amiket jobb, ha ti is diszkréten kezeltek!

„Elhúzódott a tegnapi buli, nagyon másnapos vagyok.”

Mindenkire ráfér néha a szórakozás, ez tagadhatatlan. Még az sem tart vissza minket, hogy másnap reggel dolgozni kell menni. Éhezünk a bulira és valljuk be, hogy általában nem bubis vizet szoktunk fogyasztani ezeken az estéken. Persze másnap mindig megbánjuk, és olyan mondatokkal áltatjuk magunkat, hogy soha többé nem iszunk, ami pontosan addig a pillanatig él, amíg újra el nem megyünk bulizni. Tegyük fel, hogy valahogy hajnalban hazakeveredtek, alszotok pár órát, de máris csörög az óra, hiszen dolgozni kell menni. Beestek az irodába felkötött hajjal, még a tegnapi sminkben, napszemüvegben – pedig kinn be van borulva –, egy liter vízzel a kezetekben és már csak azon csodálkoztok, hogy nem estetek el munkába menet az utcán.

Aztán meglát a főnökötök, aki nektek szegezi a kérdést: „Valami baj van?”. Becsapós kérdés, jól gondoljátok meg a választ. Ha lehet, ne bökjétek ki egyből, hogy "Bocsi, főnök, tegnap sok volt a pia". Nem lesz ínyére a válasz, helyette mondjátok inkább ezt: „Nagyon rosszul aludtam az éjjel, ezért most kicsit fáradt vagyok.” Az már az ő dolga, hogy elhiszi-e vagy sem. Még valami: NE, ismétlem, NE csekkoljatok be a Facebookon, hogy éppen melyik szórakozóhelyen múlatjátok az időt. Valószínűleg a főnökötök is az ismerősötök és igen, ez lesz az első poszt, amibe bele fog futni reggel.

Forrás:
iStock

„Csak 1 percet késtem.”

Egyik főnök sem szereti, ha az alkalmazottai késnek a munkából. Ha jobban belegondolok, én sem díjaznám a dolgot, hiszen azt várnám el a dolgozóimtól, hogy minden szempontból pontosak és precízek legyenek. A zűrös reggeleken viszont bármi megtörténhet. Későn feküdtetek le, mert még meg kellett néznetek a Szex és New York első évadát, hiszen olyan régen láttátok – egy hete –, és elaludtatok. Vagy reggel lekéstétek a buszt, mert hiába állítottatok be tizenöt ébresztést 5 perces szundikkal, mégsem sikerült felkelni.

Rohantok a munkahelyetekre, ahol a főnök már tűkön ülve várja a magyarázatot, mi is a késés oka, ti meg csak ennyit tudtok mondani: „Most miért, hát csak 1 percet késtem.” Először is, az az egy perc általában nem 1, hanem inkább 11. Másodszor pedig jobban jártok, ha nem vitatkoztok vele. A legjobb megoldás, ha így reagáltok: „Bocsánat a késésért, nem jött a busz, de siettem, ahogy csak tudtam.” Hárítsuk a dolgot a közlekedésre, majd ők elviszik a balhét helyettetek.

„Nekem ezt senki nem mondta, hogy csináljam meg.”

Nem vagyunk robotok, elfáradunk, elfelejtünk dolgokat. Épp ezért vezetem minden egyes teendőmet a telefonom naptárában, az legalább figyelmeztet, ha valamit csinálnom kell. A memóriámmal ellentétben, ami pont annyira hatékony, mint egy aranyhalé, körülbelül három másodpercre emlékszem. Képzeljük csak el azt a szitut, hogy kaptok egy feladatot a főnökötöktől, amire abban a pillanatban még emlékeztek is.

De ahogy gyűlnek és gyűlnek a dolgok, sajnos kimegy a fejetekből, mindig jön valami más, amit azonnal meg kell csinálni. Mivel a feladat elvégzetlen marad, szinte természetes, hogy a főnökötök számon fogja kérni rajtatok. Ha azt szeretnétek, hogy rossz szemmel méregessen benneteket a továbbiakban, akkor válaszoljátok ezt: „Nekem ezt senki nem mondta, hogy csináljam meg.” Jobban jártok azonban, ha inkább felvállaljátok, hogy elfelejtettétek és bocsánatot kértek. Ez a minimum.

Persze akadnak még tilos mondatok a tarsolyomban. Például, ha azon kapjátok a főnököt, hogy egy ötleteteket úgy tálal egy megbeszélésen, mintha az övé lenne, ne ugorjatok nyilvánosan a torkának felháborodva, mondván: „De főnök, hiszen ez az én ötletem!”, helyette négyszemközt tisztázzátok vele a helyzetet, miközben érzékeltetitek, büszkék vagytok arra, hogy az ötlet nyitott fülekre talált nála. Lehet, hogy nem is emlékezett, honnan jött az ötlet… találta és pont. Cserébe hálás lehet, hogy nem égettétek be.

Hasonlóképp soha ne hibáztassátok nyilvánosan: „Én már az elején megmondtam!”, valamint ne legyetek agresszívek, és ne provokáljátok ezzel a mondattal: „Ha nem tetszik, rúgjál ki!”, mert lehet, abban a percben meg is teszi.

Szerintetek melyik mondat az, amit soha nem szabad mondani egy főnöknek?