nyújtás futás

Még idén! kampány – Jöhet bármilyen probléma, majd futok rá egyet

Két hete indult a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet kampánya és egyértelmű siker fogadta. Alig néhány nap alatt közel tízezer ember lájkolta a kampány Facebook-oldalát. Számtalan visszajelzés igazolja, hogy egy olyan utat találtak az ország lakossága felé, amely hatékony lehet.

A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Kommunikációs Központjának vezetőjével, Gui Angélával beszélgettünk.

"A NEFI az elmúlt időszakban több olyan kampányt indított, eseményt szervezett, amelynek az volt a célja, hogy megmozgassuk a lakosságot, és felhívjuk a figyelmet az egészségtelen életmód következményeire. Magyarországon ugyanis a lakosság egészségi állapota rosszabb, mint ami az ország fejlettsége alapján elvárható lenne, ehhez hozzájárul többek között a mozgásszegény életmód, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás és általában az egészségtudatosság alacsony szintje.

Sajnos a legkövérebbek vagyunk Európában, a legegészségtelenebbül táplálkozunk és fotel-magyarokká válunk, ha a mozgásról van szó.

Sosem lehet késő elkezdeni!

"A jelenlegi kampányt a női célcsoportnak szántuk. Egyértelműen még mindig a nők azok, akiken keresztül motiválni szeretnénk az embereket.

Nem lehet ugyanis megkerülni a tényt, hogy az emberek jelentős része tisztában van azzal, szüksége lenne a változásra, de az ahhoz szükséges motiváció hiányzik.

A Még idén! kampány jellemzően online felületen, online közösségek megszólításával, a közösség erejét felhasználva próbálja változtatásra motiválni azokat, akikhez eljut az üzenet.

Közösségben ugyanis mindent könnyebb csinálni, hatunk egymásra, könnyebb nekilendülni a változásnak. Ráadásul a szlogen – a Csak a kisujjadat kell megmozdítanod – arra utal, hogy mindezt kényelmes tempóban, óvatosan is el lehet kezdeni. És sosem lehet késő a kezdés."

"Én is életmódváltó vagyok, nálam ez negyvenéves korban történt meg. Egy akkor még ismeretlen eredetű, makacs fülfájás kergetett orvostól orvosig. Nem találták az okát, és valójában gyógymódot sem. Aztán körülbelül a tizenhatodik orvos rám nézett és azt mondta, mi lenne, ha elkezdenék futni, talán az majd segít. Lehet, hogy előtte is javasoltak már életmódváltást, mégis ez az orvos volt az, akinek 'meghallottam' az üzenetét.

Vettem egy futócipőt és futni kezdtem. Mi történt? Az első száz méter után majd' belehaltam. Nem volt levegőm, nem volt erőm a futáshoz, de nem adtam fel. Mentem újra, meg újra meg újra. Aztán a száz méterből kétszáz lett, abból ötszáz és így tovább."

Forrás:
iStock

A lányaim csak a történelemből ismerték a maratont, féltettek

"Annyira könnyű lett volna feladni, annyi harcom volt önmagammal. Volt, hogy sírtam, sőt, sokat sírtam. Mert ez nekem nem megy. Mégse adtam fel. Célul tűztem a félmaratont. A gyerekeim (két kamasz lányom van) persze féltettek. Ők csak a történelemkönyvből ismerték a maraton fogalmát. Azt mondták: "Anya, akik lefutották a maratont, azok mind meghaltak. Na, te ne menj!"

Én azonban addigra eltökélt voltam. Csinálni akartam, és ebben óriási segítséget kaptam Kropkó Pétertől, aki segítette felkészülésemet. Volt, hogy rám szólt, elég már, máskor meg biztatott, ne adjam fel. Fantasztikusan érzi, tudja, mikor kell biztatni vagy nyugalmat parancsolni, amikor elkapná a lendület az életmódváltót. Nagyon hálás vagyok a segítségéért!"

Azóta már sikerült kétszer lefutnom a félmaratoni távot, sőt már szerveztem egy 5 nap 500 kilométeres futóeseményt, amelyen a dévai árváknak gyűjtöttünk össze 5 millió forintot.

A futók mosolyognak egymásra

"Hetente háromszor, négyszer futottam (futok), és nem volt könnyű beiktatni a mindennapokba a mozgást. Hajnalban kelni, amikor a család még alszik, menni akkor is, amikor szakad az eső vagy mínusz 8 fok van. De aztán ez kialakult.

Ma már nem tudom elképzelni az életemet futás nélkül. Olyankor egyedül vagyok, és tulajdonképpen az az egyetlen olyan idő az életemben, amikor tényleg egyedül lehetek, amikor magamra figyelhetek. Fantasztikus az az idő, és őrült gondolatok jönnek.

Néha éppen futás közben érkezik válasz egy olyan problémára, amin már régóta töprengtem, vagy rájövök, hogy el kell engedni, mert nincs rá válasz. És a futók mosolyognak egymásra."

Az is szép tapasztalat, hogy az életmódváltás felvállalása bizony ragadós. Az Egészségkommunikációs Központban sokan vették rá magukat a változtatásra.

"Van egy fiatal, húszas éveinek végén járó kolléganőm, aki sokáig ellenállt. Amikor mi többiek már a Balatont futottuk körbe, ő autóval kísért minket és szívta egyik cigit a másik után. Javíthatatlannak tűnt... Aztán egy reggel, amikor valami igazságtalanságon felhúztam magam, akkor azt mondták a kollégák, hogy elmondanak valamit... még nem akarták, de tudják, hogy nagyon fogok örülni és jobb kedvem lesz."

Kiderült, hogy a szóban forgó kolléganő titokban letette a cigit. Titokban elkezdett futni, és jelenleg már a reggeli nyolc kilométer is simán megy neki.

És nem szóltak a kollégák nekem heteken keresztül, csak biztatták a szóban forgó kolléganőmet és vártak a megfelelő pillanatra, amikor már megvan egy Szigetkör, hogy meglepjenek vele. Ez volt az egyik legszebb ajándék, amit az utóbbi időben kaptam. Szóval hatunk egymásra. Ezért is jó ez a közösség erejére épülő kampány.

A mozgás beiktatása egyébként más területeken is hoz változásokat. Nekem nem kellett különösebb reform a táplálkozásban, de a mozgás miatt én is jobban elkezdtem figyelni a vitamin- és ásványianyag-bevitelt. Jobban alszom, hiszen többet mozgok – nappal ez feltölt energiával, estére egészséges fáradtság jön. Elalszom, úgy, ahogy kell. Jobban kezelem a stresszt, mert tudom, jöhet bármilyen probléma, majd futok rá egyet."