Mit adott a világnak a Twilight? És nekem?

Valószínűleg az, aki csak a könyv vagy a film első részéig jutott, nehezen tudta túltenni magát azon, hogy mennyire szenvtelen és önző ez a Bella, mindenki körülötte forog, nincs benne semmi extra, simán tehetségtelen.

A vámpírfiú pedig minden, csak nem férfias, nem is beszélve arról a hatalmas szentimentalizmusról, ami körbelengi az egészet. Mégis, a tinik és még a felnőtt nők körében is hihetetlen népszerűségnek örvend. Az okokról, a miértekről nem dolgom most írni. Egy vagyok azok közül, akik megnézték az első részt, majd a következőket, majd nem tudták letenni a könyvet. Magával ragadott.

Mit adott a világnak a Twilight? Talán egy lehetőséget, hogy lehet választani az ismeretlent is? Reményt, hogy mindenki újjászülethet, ahogyan Bella is? A tehetségtelenség tehetségbe, az elfojtott érzések mély átélésbe, a szürke, borús eső szikrázó napsütésbe is fordulhatnak?

Kinek mit. Az örök szerelem illúziója talán negyvenhez közelebb már nem fogott meg, mint az akkor 10 éves unokahúgomat. Mindannyian nagy tervekkel indulunk az életnek, és folyamatosan átéljük a döntéseink súlyát. A „biztosan jól választottunk-e?” kérdés nekem is sokszor csengett már a fülemben, ahogyan Bellának is.

Megannyi kétellyel, hogy én vagyok-e elégedetlen, vagy túl magasak az elvárásaim. Néha annyira szeretnénk, hogy működjön egy kapcsolat, hogy hajlandóak vagyunk feladni érte önmagunkat. Fontos, hogy tudjuk, mi számít a legjobban. A szív mindig tudja a helyes választ, az ész és a félelmeink azok, amelyek ezt felülírják.

Változhat a látomás...

„Csak az ismeretes dolgok biztonságosak. Csak az ismeretest tűrhetjük meg. Az ismeretlen… sebezhetőséget jelent” – vélekedik Aro a Volturi klánból, aki a félig ember, félig vámpír gyermek Renesmee sorsáról akar dönteni a befejező részben.

A Volturi jeleníti meg azt az erőt, ami azért jött létre, hogy elpusztítsa a versenytársakat. Magyarán azokat, akik az ő klánjukat sebezhetővé teszik. Itt az erők végső összecsapása, a különleges képességek párharca zajlik. Az igazságszolgáltatás szembekerül az igazsággal. Drámai pillanatok ezek, amelyeket Alice látomása tesz igazán baljóslatúvá.

Ahogyan ott sem, úgy a „mi világunkban” sem következett be a minden eddiginél pusztítóbb háború (még), mert időközben az újjászülető erők elérték azt a kritikus tömeget, amellyel szemben a romboló erők alulmaradtak. A romboló erő mögött mindig valamilyen félelem áll. Vagyis ahogy nő a tudatossági szint – megértem és feldolgozom a félelmeim mögött rejlő okokat –, változhat a jövő(nk) is. Változhat a látomás.

A család ereje

Ma a gyógyítók és más különleges képességekkel bírók többsége választ segítő foglalkozást. Segítségükkel egyre több ember ismeri fel a pajzsát és meri kiterjeszteni, illetve válik képessé arra, hogy másokkal összekapcsolódjon. Nem Bella különleges képessége győzi le a Volturit, hanem az az erő, amely mögötte áll. A család hatalma. Garrett ezt gyönyörűen megfogalmazza:

Tanúja voltam annak, ahogyan kötődnek egymáshoz e család tagjai. Ezek a furcsa aranyszemek megtagadják természetük lényegét. Cserébe azonban találtak valamit, ami talán még értékesebb, mint a vágyak kielégülése (…) s úgy tűnik, eme szorosan kötődő család lényege áldozatos életük békés jellege… s ez az, ami létezésüket lehetővé teszi. Itt nincs agresszió, fel sem merül a dominancia gondolata.”


Forrás:
Facebook/Twilight

Nem tudom, kinek volt már olyan tapasztalata, amikor azt érezte, hogy saját meglévő képességei szárnyakat kaptak bizonyos emberek társaságában, és vice versa. Olyan érzés, mintha nem lenne lehetetlen, mert együttesen olyan erők nyílnak meg, amikre külön-külön nem lennénk képesek. Gondolhatunk természetfeletti képességekre is, de nem kell messzire mennünk, lehetnek ezek egyszerűbbek is, mint például a nyelvi, vezetési, zenei, alkotói, intuíciós vagy tájékozódási képességek. Két ember tudása ha összeadódik, szinergiahatás lép fel.

Az tudja ezt megcsinálni, akinek van elég önbizalma, mert elhiszi, hogy képes rá. Nem állja útját szakmai féltékenység – mint az gyakorta elfordul az élet különböző területein is.

Miért lenne ez alól kivétel a spirituális világ? Nem születtünk egyforma képességekkel, de ha van mögöttünk egy elfogadó család, amely érzelmi biztonságot nyújt, a képességeinket ki tudjuk bontakoztatni.

Visszatérve a Twilighthoz, megnéztem az írónő születési horoszkópját, és meglepetten konstatáltam, hogy újholdkor született, nem is akármilyen újholdnál, napfogyatkozás (eklipsz) volt a Bak jegyében. Ez egy elég ritka állás. A karakter, amit Bella megtestesít, nagyon hasonlít a Bakokhoz: makacsság, önfegyelem és hűség egy életen át. Időközben arra is rájöttem az ismerőseimmel beszélgetve, hogy akinek a Harry Potter nem jött be, annak valószínűleg a Twilight sem.

Nekem nagy kedvencem mindkettő.