A fehér póló önmagában is tökéletes, de egy kis rafinériával különleges ruhadarabbá válik. Úgy döntöttem, nem bízom a véletlenre: magyar tervezőket kerestem meg azzal, hogy tervezzenek át egy egyszerű fehér pólót „Pont ti” jeligére, miközben beszélgetek velük. Tóth Melinda ma már a Daige márka népszerű tervezője, de a szemfüles divatrajongók már évekkel korábban is találkozhattak vele, hiszen feltűnt modellként a Je Suis Belle egyik lookbookjában is – nemcsak okos, de szép is. Melindával legújabb kollekciójáról, mopsz kutyusáról és alvásimádatáról is beszélgettünk.
Inspiráció a pólóhoz?
A mostani kollekcióm mintavilágával szeretném megrajzolni a pólót. A 2015/2016-os őszi–téli, IT'S ME nevet viselő kollekciót az általános iskolai évek hangulata inspirálta. A padfirkák, füzetekbe rajzolgatott unaloműző játékok, rontások, javítások, a gyermekkor őszintesége és ellentmondásai, az ünneplőblúzok és kényelmes ruhák váltakozása volt a kiindulópont.
A munkád elengedhetetlen kelléke?
A MacBookom az inspirációgyűjtéshez, ceruza a rajzoláshoz és olló a szabáshoz. Mivel minden darabot én modellezek saját kezűleg, ezért a szabászolló nagyon fontos kellék számomra. Egy-egy egyszerűnek tűnő fazont akár háromszor is el kell készíteni, mire tökéletesen áll. Persze a boltokba kerülő árut már varroda állítja össze.
Egy jó reggeli a városban?
Nem reggelizem, maximum berohanok a Cserpesbe egy körözöttes kifliért. Akik ismernek, tudják, egy mormota vagyok. Utolsó pillanatig alszom, és ezért a reggelem rohanós. Ennek ellenére igyekszem az adott napirendhez tartani magam, mivel lehetetlen enékül saját vállalkozást vinni… Úgyhogy mindig rohanva esek be a showroomba és kezdem a napot. Ebbe meg csak pont annyi fér bele, hogy a szomszédos tejbárban felmarkolok valami illatos dolgot, de van, hogy csak délben veszem észre, lehet, talán reggeliznem kellene.
Notesz vagy szövegszerkesztő?
Mindkettő.
Ikonod?
Kurt Cobain volt tinikorom meghatározó alakja, azóta nem volt igazi ikonom. Mindig vannak művészek, akikért odavagyok, de nem tudnék egyet kiemelni.
Napi mantra?
Nincs mantrám naponta, átverekszem magam a dolgaimon, és örülök, ha jól éreztem magam közben.
Dizájn vagy praktikum?
Ha röviden kell válaszolnom, akkor a válasz: együtt a kettő. Dizájn és praktikum kérdésen utoljára diák koromban gondolkoztam. Akkor sokat foglalkoztunk ezzel a problémakörrel, hiszen sokkal többet kísérleteztünk anyagokkal, fazonokkal, és inkább a látványon volt a hangsúly. Azóta természetes módon fonódik össze a kettő, hiszen olyan ruhákat szeretek tervezni, amiket az emberek mindennap tudnak hordani, ezért magától értetődő a kényelem fogalma.
Amit senki nem gondolna rólad?
Általában nem tudják rólam az emberek, hogy szociológia szakon végeztem a Pázmányon, mielőtt elkezdtem a divattervezést a KREA-n, illetve hogy profi barista is voltam egyszer nagyon régen. Vagy azt sem, hogy gyerekkoromban a szüleim nem engedtek felvételizni a Balettintézetbe, pedig én és Ali bácsi, a mesterem nagyon szerettük volna.
Nem sajnálom, hogy nem lettem balerina vagy táncos, örülök, hogy az vagyok, aki vagyok, és általában is azt gondolom, hogy nem érdemes ezeken a mi lett volna ha típusú kérdéseken merengeni.
Mivel közlekedsz?
Gyalog, kutyával. Van egy mopszom, Malackának hívják, most hároméves. Az egyik legjobb dolog, ami életemben történt velem. Mindig is szerettem az állatokat, és mindig volt kutyám, kertes házban, anno a szüleimmel. De ez a mostani egy egészen másfajta kapcsolat, mert kiskorától fogva én nevelem, egy térben élünk, és egész nap velem van. Személyisége és tekintete van, sőt megkockáztatom, hogy még humora is.
Legutóbbi könyv/film, ami nagy hatással volt rád?
A legutóbbi film Gaspar Noé Love című mozija, ami mind képileg, mind tartalmilag gyönyörű alkotás. Könyvolvasásig ritkán jutok, de ami nagyon meghatározó élmény volt nemrég, az Houellebecq: Egy sziget lehetősége. Fájó, katartikus élmény volt.
