Emlékszem azokra a rosszkedvű reggelekre, mikor arra keltem, hogy áll a szekrénye előtt, és nem tudta eldönteni, mit vegyen fel.
Gebe vagyok, mondta ilyenkor, pedig én úgy láttam, hogy gyönyörű sudár alakja van, szép arca, formás pont ott, ahol kell.
De neki a lába piszkafa volt, és mindig tudott mit kritizálni magán. Eszem ágában sem volt ilyenkor azt mondani neki, hogy eltúlozza, hogy valójában mennyire szerencsés, mert láttam az arcán, szomorú tekintetén, hogy ez neki akkor tényleg probléma volt.
Mellette elég korán ráláttam arra, hogy a világ nem csak anorexiásokból és plus-size lányokból áll, hanem vannak természetesen vékony lányok is, akiket mindenki irigyel az alakjukért, mert bármennyit ehetnek, és mert egy dekát sem híznak soha. Valószínű, hogy még szülés után is vékonyak maradnak, és a nők, nos, legyünk őszinték egymás között: nagyon kegyetlenek tudnak lenni, ha a külsejükről van szó.
Gyakran vágják egy ilyen vékony lány szemébe a különféle válogatott kedvességeket:
Nem tudom, mit sírsz, annyi csokit ehetsz, amennyit akarsz!
Meg hogy:
Neked igazán nem kell aggódnod a tested miatt!
Biztosan ismerősek a furkálódó kérdések is:
Eszel rendesen? Nem hánytatod magad, ugye?
Mintha valakinek kötelező lenne belefulladni a csokikba…
…és nem lehetnének így is problémái a testével. Amikor megkértem Ancsát, hogy meséljen kicsit a természetes vékonyságáról, igazán meghatva olvastam a sorait, mert bár ismerem, és tudtam, mennyire elszántan küzdött azzal, hogy magára pakoljon néhány kilót, ennyire nyíltan még sosem beszéltünk róla.
„Alapból mindig is vékony csontozatú, mondhatni, sovány leányzó voltam. Hiába főzte a nagyi a kedvenc étkeim tömkelegét, habzsoltam a szilvás gombócokat, mégsem csúsztak fel a kilók, sőt. Ha egy nap nem ettem rendesen, azonnal kevesebbet mutatott a mérleg.
Anyukám rengeteg orvoshoz elvitt, kipróbáltunk sok mindent, vitaminokat, gyógytornát, de nem diagnosztizáltak semmit.
Mindössze annyit állapítottak meg, hogy gyors az emésztésem, ezért gyakrabban kell ennem, majd a menstruáció beköszöntével és a hormonoktól változik a helyzet.
Az általános iskolás éveket senki sem ússza meg sebek nélkül, csak van, akinek jobban, van, akinek kevésbé fáj. Ancsa imádta a tornaórákat, rengeteg energiája volt, ám önbizalma a kilókkal egyetemben továbbra sem gyarapodott.
„Nem éreztem jól magam a bőrömben, úgy éreztem, semmi sem áll jól rajtam, emlékszem, minden új nadrágomon alakítani kellett kicsit, hogy ne csússzon le rólam. Amikor a lányok nagyja egyre formásabbá, nőiesebbé érett, én még mindig fiúsnak éreztem magam idomok híján, és sportos szereléssel igyekeztem nem hangsúlyossá tenni ‘hiányosságaim’.
Nem éreztem magam csúnyának, csak kevesebbnek, mint a többi lány, és ezt anno ők is megérezték rajtam, gyakran cikiztek:
Tégla kellene a táskádba, nehogy elfújjon a szél.
Gimiben aztán minden megváltozott. Egy teljesen új környezetbe került, senkit sem ismert, és úgy érezte, végre önmagát adhatja, gátlások nélkül.
„A divat segített nekem, bevetettem minden trükköt, kihangsúlyoztam a vékony derekam, de szoknyát sosem húztam, mindig is vékonynak találtam a bokám, a piszkafa lábaimat. Tornáztam, késő este is dupláztam a káposztás gombócból, vártam, hogy mikor vastagodik meg a bokám, de semmi hatása nem volt.”
Viszont, annyira élvezte a gimis éveket, hogy észrevétlenül felszedett pár kilót, nőiesedett az alakja, és ahogyan lenni szokott, magával sodorta az első nagy szerelem. Ki hitte volna, hogy egy pasi motiváció lehet arra, hogy egy nő többet egyen?
„Képes voltam kétszer annyit nassolni az ajtóban állva, hogy elcsíphessem a kiszemelt fiú tekintetét a folyosón. Végül aztán összejöttünk, ő pedig lassacskán elhessegette a legtöbb negatív berögződésemet, bár nem volt könnyű dolga.
Bárki dicsért meg annak idején, mindig csak afféle kegyelembókként könyveltem el, nem hittem, hogy valóban lehetek vonzó, még akkor sem, amikor már csak én láttam magam oly vékonynak a tükörben. Berögződött, kiirthatatlanul.”
Sok idő kellett ahhoz, hogy levetkőzze ezt az érzést, és hogy magabiztosan suhanjon el a fiúk mellett, de sikerült. Mára megtanulta büszkén viselni a testét.
„Anyukám mindig azzal vigasztalt, hogy mikor a többi lány már nem tud újat mutatni, én akkor fogok virágozni. Édes mondat egy anyuka szájából, igaz? Azonban így is lett. Gimi után bőven akadtak hódolóim, megtaláltam a stílusom, karakteressé váltam, vállaltam önmagam: cserfes szájjal, sok magas sarkúval és finom bájjal. Amikor valaki elejtette a ‘de vékony vagy’ megjegyzést, zokszó nélkül visszavágtam az ellenkezőjét: ‘neked pedig nem ártana lefogyni egy kicsit’.”
Ancsa azt tanácsolja minden lánynak, aki hasonló gondokkal küzd, hogy igaz, nehéz, de várjon türelemmel. Találja meg magában a szépet, és arra fektesse a hangsúlyt.
Kísérletezzen, bővítse ruhatárát, míg meg nem találja azt, ami igazán kiemeli és előnyössé teszi a megjelenését. A szépség relatív, és kifejezetten vannak olyan pasik, akik rajonganak a vékony lányokért.
Szerinte a vékony testalkatú lányok 17-18 évesen már súlyokkal is bátran erősítsenek, kerüljék a kardiót, a futást, biciklizést, inkább erősítő és súlyzós gyakorlatokat végezzenek, így megerősíthetik a vázizomzatukat, megvastagodik a láb, a derék, ezáltal a testtartás is szebb lesz. Ő is ezt teszi.
Mit mond a szakértő?
Ancsa tanácsa egybevág Maróti Brigitta dietetikus véleményével is, megkérdeztem ugyanis, hogy mit tegyen egy vékony lány, ha hízni szeretne.
„A formásodás és a testtömeg növelése érdekében rendszeresen végezzetek súlyzós edzéseket. Attól ne tartsatok, hogy túl nagy bicepszetek vagy széles hátatok lesz. Ne féljetek a súlyzóktól, de válasszatok egy jó edzőt, aki segít a gyakorlatok helyes elvégzésében.
Azt azért fontos először tisztázni, hogy a hirtelen fogyás legtöbbször valamilyen betegség következménye. Amennyiben az elmúlt 3 hónapban testsúlyod több mint 10 százalékát nem tudatosan, akaratodon kívül vesztetted el, érdemes orvoshoz fordulni.
Ami pedig a hízást illeti, tapasztalataim szerint sokan tévesen ítélik meg az elfogyasztott ételeik mennyiségét, tápanyagtartalmát. Hasznos lehet pár napig lejegyezni a pontos mennyiséget, majd átnézni, miből mennyit is ettünk, hiszen nem mindegy a mennyiség, és a minőség sem.
Fontos tudni, hogy az egészségtelen ételek túlzott fogyasztásának következménye nem feltétlenül esztétikai problémát okoz. A különböző szív- és érrendszeri, illetve anyagcsere-betegségek azokat is érinthetik, akiken nincs súlyfelesleg.
Tehát attól, hogy nem látszik rajtatok, nem ajánlott úgy hízni, hogy közben számolatlanul tömitek magatokba a csokoládét, cukros üdítőt, süteményeket, chipset és a bő zsírban sült ételeket.
