Egyéb kategória

Coming outolnak a VOUS-lányok: ezektől függünk mi

Mindenki függ valamitől. A függőség része az életünknek: sokszor annyira alattomosan épül be a mindennapjainkba, hogy mire észbe kapunk, már rutinná is vált. A gyógyulás első lépése: felismerni a problémát. Mi, VOUS-lányok nemcsak felismertük, de meg is mutatjuk nektek, ki mivel „küzd” a szerkesztőségben.
vous - 2016.04.12.
Coming outolnak a VOUS-lányok: ezektől függünk mi

Ha azt gondoljátok, titeket nem érint a probléma, hadd említsek meg párat a leggyakoribb hétköznapi függőségeink sorából: kóla-addikció, takarításmánia, kapcsolatfüggőség, kényszeres konditerembe járás, internetfüggőség. Na, ti magatokra ismertetek valamelyikben? Mi igen.

Sophie és a telefon-nyomogatás

Hírszerkesztőnk, Sophie, aki szeret írni és jó írásokat olvasni valami mást is nagyon szeret: a telefonját. Nem kíméli a kezét. Ha valakinél, hát nála fokozottan fennáll az ínhüvelygyulladás veszélye: a telefonja állandóan a kezében van – és bizony állandóan nyomogatja is. Sokan vagyunk ezzel így, egy kis digitális detox mindannyiunknak jót tenne.

„Utálok szembesülni vele, de komoly telefonnyomogatás-függőségem van. Nem is muszáj, hogy internetezzek rajta, a lényeg, hogy nyomogassak valamit. Azokon a nagyon ritka napokon, mikor véletlenül otthon hagyom, a kezdeti para után szinte olyan érzésem van, mintha a bilincsemtől szabadultam volna meg.”

Való igaz, tanúsíthatjuk: Sophie mindig gondosan a laptopja mellé helyezi a telefonját, amire munka közben még akkor is rá-rápillant, amikor az nem is pittyeg. A függőkről azt mondják, hajlamosak fantomrezgéseket észlelni és fantompittyenéseket hallani. Amíg Sophie nem észlel ilyeneket, addig talán nincs nagy baj.

Viola és a cipők, táskák, ékszerek

Senior szerkesztőnk, Viola egy korrajz is lehetne: olyan problémával küzd, amivel nagyon sok nő tud azonosulni. Vásárlásfüggő – de kicsit azért még tagadja.

„Nem nevezném magam vásárlásfüggőnek, mivel tudatos vagyok a vásárlásaim során, és mindig a kijelölt anyagi kereteken belül maradok. Viszont az tény, hogy elképesztő mennyiségű cipővel, táskával, ékszerrel és ruhával rendelkezem. A bizsuimat például két szemetesvödörben tárolom (ami egyébként nem a legpraktikusabb, senkinek nem ajánlom) – mindkét vödör tele van. A cipőket is nagyon szeretem – de ami az igazi elmebetegség, hogy képes vagyok úgy megvenni őket, hogy előre tudom, soha nem fogom felvenni az adott darabot. Ez a bársonyszandál is ilyen: a lábam helyett a szobám polcán díszeleg – és nem ez az egyetlen pár, ami dekorációs elemként végezte.”

Violának talán érdemes lenne kipróbálnia a kapszula-gardróbot. Ha mindössze 33 darabot tarthatna a ruhásszekrényében, talán jobban átgondolná vásárlás előtt, hogy pontosan mire is van valóban szüksége.

Andi és a Nutella

Nézzétek meg jól a következő képet. Nézzetek bele szerzőnk, Andi szemébe és mélyedjetek el a tekintetében. Ez a csinos lány minden nő és minden férfi tükörképe ezen a fotón. A Nutellát mindenki szereti. Vegyetek róla példát, és valljatok színt! Andi már elismerte, hogy ő bizony átpártolna a sötét oldalra egy kis mogyorókrém vagy más édesség kedvéért.

„Én általában az édességektől függök: minden jöhet, ami cukros és finom. Én könnyen megállom, hogy ne vegyek, ám ha van otthon – mert a párom vásárolt –, akkor addig eszem, amíg van, nem tudok leállni. Ezt a Nutellát a párom magának vette, de sokat mondok, ha két kanállal jutott neki belőle.”

Sophie már eltöltött egy hetet cukor nélkül, és ebben a videóban részletesen be is számolt róla. Andinak ezúttal fel is írjuk receptre a videó megtekintését – és ha ti is hasonló problémákkal küzdötök, nektek is ugyanezt javasoljuk!

Zsófi és a varázstollak

Fotósunk, Zsófi egy vagyont költ a függőségére. De vajon mi lehet az? Tuti kamerafelszerelésre, objektívekre és menő kameratáskákra megy el az, amit a malacperselyben gyűjtögetett az évek során. Vagy szerencsejátékfüggő lenne?!

„Ha rosszkedvem van, elhúzok a legközelebbi papír-írószer boltba és több ezer forint értékben veszek egy csomó tollat. Olyan mértékű a függőségem, hogy ha egy tollat adnak a kezembe, már ránézésre pontosan meg tudom mondani, hogy milyen típusú papírra a legjobb vele írni.”

És még azt mondják egyesek, hogy a kézírás el fog tűnni a digitalizációnak köszönhetően!

Nem és nem! Addig, amíg Zsófi itt van, a kézírás csodálatos intézménye nem megy sehová! Köszönjük, Zsófi, a hagyományőrző munkádat!

Mi már túl vagyunk a nehezén, azaz a gyógyuláshoz vezető első lépésen: a beismerésen. Most rajtatok a sor! Rátok vagyunk kíváncsiak! Ti mire vagytok kórosan rákattanva?

Ajánlott cikkek