Egyéb kategória

Leszbikus Disney-hercegnő?! – 5 tévhit, amiért sokan lázadnak ez ellen

Olvasom több helyen is, hogy a CitizenGO nevű szervezet élénken tiltakozik a „Give Elsa a Girlfriend” kezdeményezés ellen, aminek célja, hogy leszbikus mesehős is feltűnjön a vásznon a Disney-hercegnők sorában. Ezzel párhuzamosan egy transznemű barátomnak beszól a Facebookon egy passzív-agresszív troll, aki azzal igyekszik maga előtt is szalonképessé tenni transzfóbiáját, hogy „nem tudja, mit mondjon a gyerekeinek”, akik – állítólag – nem értik „ezt az egészet”. Mindez szépen mutatja, mennyi még a sötét folt, és mennyi tévhit kapcsolódik mindahhoz, amit gyűjtőnéven csak „másságnak” hívunk.
vous - 2016.05.19.
Leszbikus Disney-hercegnő?! – 5 tévhit, amiért sokan lázadnak ez ellen

1. tévhit: a gyerek nem érti, nem fogadja el a másságot, belerokkan a lelki világa, ha ilyesmit lát.

Nos, aki foglalkozott már kisgyerekekkel, pontosan tudja, hogy a gyerek sokkal nyitottabb, kíváncsibb és érdeklődőbb, mint a felnőttek többsége – egészen addig, amíg a t. szülő el nem rontja. Ehhez nem kell az LMBTQIA-színtérig menni, bőven elég az, ha megfigyeljük, hogyan játszik a mit sem sejtő totyogós kisgyerek a földön talált cigarettacsikktől a döglött varangyos békáig bármivel, amíg belé nem neveljük, hogy fúj, teszed le azonnal.

Érthető, hogy a piszkos, veszélyes játékoktól saját érdekében eltiltjuk, s ennek megfelelően neveljük, de egyéb tekintetben kapóra jön a tabula rasa: a gyerek épp annyira lesz elfogadó, nyitott és kíváncsi, amennyire és ahogy mi a világot számára megmutatjuk. A felnőtt megfelelő útmutatásával a gyerekek elfogadják a mozgássérült, hallássérült stb. társaikat is, és ez így van a körülöttük élő egyéb kisebbségekkel is.

Honnan is indult a leszbikus Disney-hercegnő kampány?

A „Give Elsa a Girlfriend” című kezdeményezés lényege, hogy a Disney nagy sikerű rajzfilmje, a Jégvarázs főhőse a folytatásban legyen leszbikus. Több ezer aláírás is összegyűlt már a cél érdekében, amikor a családok védelméért küzdő CitizenGO civil szervezet ez ellen fellépett, mondván ez így rombolja a gyerekek lelkét. Közben a szintén amerikai GLAAD szervezet azzal kereste meg a hollywoodi filmgyártó óriásvállalatokat, hogy a valóság hűbb reprezentációja érdekében szeretnének még több homoszexuális, transzszexuális és leszbikus szereplőt látni a filmekben.

2. tévhit: a gyerek még nem elég érett arra, hogy felfogja, mit jelent a homoszexualitás, transzneműség.

Nyilván nem szexuális életről és nemi szervekről kell beszélni az ötévesnek, de ez fel sem merül: a tradicionális, heteró Hófehérke esetében sem elemezzük, mit csinált a szőke herceggel a csók után (hogy a fehér lovat ne is említsük), s ugyanígy a szülők nemi szerveiről sem beszél senki, amikor a kapcsolatukról szó esik. A gyerekkel a maga szintjén mindent meg lehet beszélni: azt is, ha két néni vagy két bácsi szereti egymást, és azt is, ha az, aki eddig néni volt szerintük, most bevallotta, hogy ő mindig bácsinak érezte magát, és mostantól így is szeretne élni. Semmi kínos vagy furcsa nincs abban, hogy a világon sokféle ember és még többféle pár létezik, ettől még senki sem lesz sem rosszabb, sem jobb ember.

3. tévhit: a gyerek majd kedvet kap a meleg élethez, és akkor hajaj, ilyen izé lesz a fiunkból is?

Egy kétgyerekes ismerősöm a Conchita Wurst-féle eurovíziós győzelem után fakadt ki több közösségi felületen is, hogy nem tudja, mit csináljon a kisfiával, mert kirúzsozta magát, és felpróbálta az ő magas sarkú cipőjét is. Mondtam neki, hogy semmit, én meg gonosz boszorkánynak öltöztem harmadikban, mégsem keverek bájitalt és intézek szerelmi kötéseket, oldásokat, sőt, még csak seprűn repkedni sem szoktam. Mondanom sem kell, hogy a kiskölyök három nap múlva nem törődött az egész szakállas nő-jelenséggel, mert jött az új Shrek-őrület: akkor meg zöld temperával mázolta ki magát.

Néhány politikusunk sokkal nehezebben tette túl magát a Conchita nevű szórakoztatóipari terméken, mivel beszédjeikben még hónapokkal később is felsejlett ez a rettenetes nemzetgyilkossági kísérlet.

Ideje volna felfogni: az orientációt és az identitást érintő másság ugyanúgy nem náthaként terjed, ahogyan feketék se leszünk, ha afroamerikai orvossal fogunk kezet.

4. tévhit: a heteró házasságok egy életre szólnak, míg a „buzik” csak szexelnek jobbra-balra.

Forrás:
iStock

„A gyerekeknek elsősorban a hosszan tartó, hűséges, egymás szeretetére épülő párkapcsolat mintáját kell látniuk, hiszen erre épül saját családjuk is a jövőben” – idézi egy cikk a már említett CitizenGO álláspontját, és itt egy pillanatra azért megállok, és ráncolom a homlokomat: ugyan miért ne lehetne mindezt nem heteró – direkt fogalmazok így – kapcsolat viszonylatában ábrázolni? Buta, sztereotíp gondolkozásra vall, hogy aki nem heteroszexuális, az kizárólag az ösztöneinek él, és poligám orgiákban éli ki alantas vágyait eszmélésétől a sírig.

Ahogyan nem minden heteró embertársunk él „hosszan tartó, hűséges, egymás szeretetére épülő párkapcsolatban”, úgy a heteró-spektrumon túl is van, aki így él, és van, aki nem. A konzervatív értékrendet valló, nem ritkán mélyen vallásos, monogám, de akár „csak” szerelmes meleg és leszbikus párok számára kimondottan sértő, amikor életmódjukat a promiszkuitással azonosítják (többnyire olyan férfiak, akik nem ritkán a felszínen rendezett családi körülmények között élnek, de közben a feleségük mellett a titkárnőjüktől is születik gyerekük…). Miről is beszélünk?

5. tévhit: a tradicionális Disney-hercegnők és az oldschool Barbie-babák tökéletes példaképek.

„Kislányok tömegei álmodoznak arról, hogy egy nap feleségül veszi őket álmaik hercege, és rengetegen akarnak kedvenc Disney-hercegnőjükhöz hasonlóvá válni – véli a családvédő szervezet, akik szerint belegondolni is rossz, mennyire összezavarhatja a gyermekeket a javasolt koncepció, mert a meseszereplőkre sokan tekintenek példaképként, így a filmkészítők felelőssége hatalmas” – olvashatjuk a fentiekben idézett cikk következő mondatában.

Vitatható, melyik mesehős és népszerű figura mennyire számít pozitív példaképnek, az viszont biztos, hogy a passzív, önálló életvezetésre képtelen, kiszolgáltatott, gyönyörű tárgyként, trófeaként kezelt, csontsovány, nagymellű nők képe a kislányokra nincs éppen jó hatással, fölösleges és káros ezt idealizálni. Szerencsére a Disney-hercegnők és Barbie az elmúlt években számos pozitív változáson estek át, és ennek csak örülhetünk.

Ajánlott cikkek