A kisfiam, Bálint a színeket a mai napig keveri. Egyszerűen nem tudja megjegyezni, hogy a lilát lilának, a rózsaszínt rózsaszínnek hívják. Szó sincs színtévesztésről, egyszerűen a nevüket nem tudja, mert nem érdekli. Ezzel ellentétben viszont az autók annál jobban, fújja, de nemcsak a márkákat, hanem egyre több típust is.

Én már bőven középiskolás voltam, amikor a családom rájött, a Mercedesen és a Suzukin kívül nem nagyon ismerek fel más autókat. Akkor elhatározták, ez nem maradhat így, és képzésben részesítettek. Ez azt jelentette, bárhova mentünk autóval, akkor a szembejövő autóknak meg kellett mondanom a márkáját. Elég nagy tudást felszedtem így, körülbelül azon a szinten lehettem, amin az öcsém 3 évesen. Na de a tudásom eléggé megkopott addigra, mire fiam született, de ahogy nőtt Bálint, úgy kellett egyre inkább képeznem magam, hogy válaszolni tudjak az autókkal és járművekkel kapcsolatos kérdéseire. Szerencsére ebben más sorstárs mamikkal is osztozom.

„Minden alkalomra és alkalom nélküli időpontban is matchboxot vetetett volna, úgyhogy nekünk vasáron egy kisebb lakás ára gyűlt szerintem össze. Na jó, nem. De iszonyat mennyiség. Van használt, új, piacos, törött, távirányítós, ugratós, óriáskerekű – MINDEN” – erősít meg abban a ma már kisiskolás és az autómánián túllendült Milán anyukája, Kata, hogy nem vagyunk egyedi esetek. Bálint, ha tehetné, naponta több autót is vásároltatna velem, Kata fia ennél is tovább ment: „Apukámmal, hogy ne legyen feltűnő, fedőnevet találtak ki az újabb és újabb matchboxok vásárlására: ‘Elmegyünk teáskészletet venni.’”

Ma már Kata is sokkal többet tud az autókról, mint szeretne, pedig előtte nem volt szakértő:

Korábban randiknál nemegyszer sértődés volt abból, hogy a kocsiba beszálláskor rángattam a kilincsét egy vadidegen, állítólag sokkal rosszabb, de egyébként ugyanolyan színű autónak, mint a lovagomé. Én a legutóbbi jellemzőre tudtam csak koncentrálni.

Kata nem egyedüli anyuka, aki mosolygás tárgyává vált. A 3 éves Bence anyukája, Noémi a következőt mesélte: „Volt például egy szituáció, amikor egy Mazdában ülő fiatalember meghallotta, hogy Bence kiabál nekem, hogy nézd, anya, ott egy Mazda. Én pedig nem túl okosan kijavítottam, hogy az egy Toyota, és nem Mazda. Erre a srác kihajolt az autó ablakán, és mosolyogva rázta a fejét.” De a legdilettánsabb anyából is szakértő lehet, ha a fia annyiszor nézi meg a Mi micsoda? sorozat autógyártásról szóló oktatófilmjét, hogy hangsúlyozással fel tudja mondani.

Forrás:

iStock, Pexels

Az egy dolog egyébként, hogy nagy nehezen megjegyzitek az autómárkákat és a hozzájuk tartozó jeleket, ez csak az alapszint. „Bence, ahogy mentünk az utcán, kérdezgette, hogy ez milyen autó, az milyen autó. Túl sokszor nem kell elismételnem a dolgokat, egyből megragadt benne az autó márkája, sokszor a típusa is. Annyira értettem az autókhoz, hogy leolvastam a márkájukat, néhány jelet fel sem ismertem” – mondja Noémi. Nekem ez a szint okozott mókás szituációkat, mert Bálint többnyire azokat a méregdrága autókat akarta hosszasan és közelről szemlélni, amelyekben benne ült a kopasz tulajdonosuk.

Ha megtanultátok a márkákat, akkor azután jönnek olyan szintek, amikor tisztában lesztek azzal, hogyan is működik egy kerékszerelő gép, vagy mi is az a krokodil (nem, nem az állat), és hogy néz ki egy homlokrakodó. Ha ez még nektek kínai, akkor azt javaslom, szerezzetek be pár témába vágó mesekönyvet. Szerencsére sok található a piacon, így a gyereknek mesélve, feltűnés nélkül tanulhattok. Ilyen a korábban általunk is ajánlott Márton és Micike, amiből én például többek között azt tudtam meg, hogy ólomkockákat használnak a kerekek centírozásánál, és hogy az autók festését fényezésnek hívják.

Egy gyakorló anya tanácsai: az 5 legjobb magyar gyermekkönyv

„A szobatisztaságra szoktatás során sokszor vannak nehéz időszakok, amiken könnyen átsegíthet egy erről szóló mese. Ilyen például a bilikönyv” – szól egy korábbi cikkünk. Ha kíváncsiak vagytok, melyik az az öt kötet, amit már gyakorlatban teszteltünk és szívesen ajánljuk, ide kattintva megtudhatjátok.

Zsuzsi egy másik kötetre esküszik: „Nálunk a fő szakirodalom Az autók című füles könyv, Danival egyfolytában azokat lapozgatjuk, hajtogatjuk.” A füles könyvek pedig tényleg hasznosak, én ebből tanultam meg a robbanómotor működését.