Szőkének lenni életérzés. Jogosan merülhet fel ennek az állításnak a létjogosultsága, de azért valljuk be, van benne valami. Azon kívül, hogy gyomrot felkavaróan közhelyes, valamiért mégis az a benyomásom, hogy irigylésre méltó szőkének lenni. Pedig ha jobban belegondolok, voltaképpen nem kellene csak azért különbséget tenni ember és ember között, mert más a hajszínük. A tapasztalatok mégsem ezt mutatják. Ki is tanúsíthatná ezt jobban, mint én, hisz természetesen barna hajamat épp három éve cseréltem le vakító szőkére. És azóta mintha fenekestül felfordult volna minden körülöttem.
Még mielőtt belemélyednék annak boncolgatásába, hogy mennyire a sírba visznek már a szőke nős viccek, csak írjátok be a keresőtökbe, hogy szőke nő. De most komolyan, nyugodtan pötyögjétek csak be. Ha megnézitek a kiadott képtalálatokat, akkor könnyedén észrevehetitek, hogy a legtöbb említés vagy arra hegyezi ki a lényeget, hogy a szőke nők szexistennők, vagy hogy mennyire buták. Számos kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban.
Honnan jött egyáltalán az alapgondolat, hogy a szőke hajú lányok buták? És mi a fityfene ez az eget rengetően nagy általánosítás és lenézés?
A nők lealacsonyítása már évszázadok óta a köztudatban él. A társadalom, a férfiak gyakran találtak valamilyen indokot, amivel a gyengébbik nemet lejjebb sorolhatták a ranglétrán. Aztán persze jöttek a nők egyenjogúságáért folyó mozgalmak, és sikerült olyan radikális lépéseket tenni, melyekkel ma már a nőket is emberszámba veszik. Ellenben az a szomorú tény még mindig fennáll, hogy a nőket ostobábbnak tartják a férfiaknál. Szóval a hátrányos megkülönböztetés, a szexizmus a 21. században sem ismeretlen. Na de álljunk meg egy pillanatra!
A nagy szőke vs. barna háború
Tudjátok, van az a rész a Szex és New Yorkban, amikor Carrie megállapítja, hogy a nők folytonos versengésben állnak egymással. Hisz amíg az egyiknek van pasija, addig azt gondolja, hogy a szingli csaj tuti, hogy az ő barátját nézte ki magának, ellenben ha a másik oldalon van, csak büszke pillantásokkal konstatálja, mennyire oda vannak érte a férfiak. Ugyanez a szingli-foglalt helyzet lép fel a szőke-barna haj esetében is. A barna hajú lányok elkezdtek versengeni a szőkékkel. És megint kik miatt? Naná, hogy a pasik miatt. Egy barna/fekete/vörös hajú csaj képes olyan nagyfokú megkülönböztetéseket alkalmazni, hogy még mielőtt meggyőződne a sztereotípia bizonyosságáról, csak annyit mond egy szőke hajú lány láttán:
Á, ez csak egy szőke punci!
Higgyétek el, személyes tapasztalat. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a nők konkrétan már egymással szemben is szexisták és nagyon úgy tűnik, hogy már egymástól se lehet nagyon nyugtunk. Ennyit rólunk, csajok, nagyanyáink nem ezért küzdöttek!
De mikor döntöttünk úgy, hogy különbséget kell tenni barna és szőke hajú nők értelmi képességei között?
Nos, az első hipotézisem az, hogy mivel a legtöbben úgy gondolják, egy szép nő nem lehet okos, ezért a szőke nők, akik vélhetően szépek, nem lehetnek mások, csak buták. Pedig én józan paraszti ésszel megmondom nektek, semmi köze nincs a hajszínnek ahhoz, hogy okosak vagyunk, vagy buták.
Egy szőke nő is lehet orvos vagy vezérigazgató, ahogyan egy barna hajú csaj is elmehet sztriptíztáncosnak vagy takarítónak. Ez a tévhit egyébként az én esetemben is érvényes. Mármint nem úgy, hogy hirtelen elhaltak az agysejtjeim az oxidációs hajfestékektől, hanem hogy a környezetemben élő emberek, legfőképpen azok, akik nem tudtak az eredeti hajszínemről, másképp kezdtek viszonyulni hozzám. Na, de rólam később.
A második feltevésemet meg all in a média javára szavaznám meg. Ugyebár a média olyan tömegkommunikációs eszközöket használ, melyek mind a mai napig képesek az emberek gondolkodását irányítani. Rengeteg filmben szerepeltetnek szőke nőket, hisz sokkal esztétikusabbnak találják őket a filmvásznon, gondoljatok csak Marilyn Monroe-ra. Szőke tincseivel még a modern kor nőit és férfijait is el tudja varázsolni. Persze nem ő volt az egyetlen szőke hajú színésznő, sorra követték a szépségek egymást a különböző filmekben, ezzel megalkotva a modern kor nőideálját is. Akinek okosnak ugyan nem kell lennie, de szőkének, vagyis szépnek, igen.
Oroszláncsíkokkal a fejemen
Emlékszem, pont három éve volt, hogy kellően elrontották a melíromat ahhoz, hogy válaszút elé kerüljek. Vagy hagyom, hogy az oroszláncsíkok kikopjanak, esetleg lenőjenek, vagy befestetem a hajamat úgy, ahogy van szőkére. Alapból mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy milyen király lenne hosszú, csillogó aranyfürtökkel járni a már halálosan unalmas barna hajam helyett. Aztán valahogy soha sem vágtam bele, de robbant a bomba, megtörtént minden idők legdurvább hajfestési balesete, és nem volt más választásom. Remélem, sejtitek, hogy éreztem magam. Mint aki egy pillanatra a mennyekben lebeg, majd váratlanul lezuhan Dante poklába. Elárulom, pontosan miért.
A menny, avagy így csábíts el mindenkit szőkén
Igen, az elején eszméletlenül jól éreztem magam. Nemcsak azért, mert a változás gyönyörködtet, hanem mert minden ismerősömnek tetszett és csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy nagyobb figyelmet kaptam az emberek tesztoszterontól duzzadó részétől.
Valamilyen oknál fogva a szőke nők feltűnőbbek, a világos haj vonzza a férfiak tekintetét, pláne, ha az illető még vékony és kék szemű is. Ez mind szép és jó, de sokan úgy gondolják, hogy a legtöbb csinos, szőke visszaél előnyös helyzetével. Éppen egy vizsgára készültem, már tiszta ideg voltam, amikor a barátnőm azzal nyugtatott:
Szőke vagy és csinos, meg sem kell szólalnod és máris ötöst fogsz kapni!
Én meg ugyan már, hiába rittyentem ki magam, attól még tudnom kell az anyagot. Viszont eszembe jutott a sztárok hercegnője, Paris Hilton. Ő konkrétan híres és abból él, hogy szőkesége révén folyton bután viselkedik. Ezt a jelenséget szeretném elnevezni parishiltonizmusnak, alfaja pedig akár a kiszeltündeizmus is lehetne. Viccet félretéve, az egyetlen jó dolog számomra a szőkeségben, hogy a férfiak nagy részének a zsánere lehetek.
A pokol, avagy inkább meg se szólalj
– Ú, és azt ismered, hogy miért tud a szőke nő szépen énekelni?
– ???
– Mert az üres fejnek jobb az akusztikája.
Azoknak az embereknek a nagy része, akik már szőkén ismertek meg, imádtak nekem ehhez hasonló vicceket mesélni. Mivel helyén van az eszem, nem szoktam magamra venni őket, inkább kínos mosollyal engesztelem ki a nagy erőket bevető viccmesélő fáradozásait. De könyörgöm, fejezzük már be! Attól, hogy valaki szőke még nem buta. Például az első tanárom, aki vezetni tanított, rendszeresen megemlítette, hogy azért nem sikerült egy parkolás, mert hát mégiscsak szőke vagyok. Én meg csak kamilláztam, hogy miket beszél ez. Nem hiába mondtam, hogy az első oktatóm idegesítő viselkedése miatt nem vártam sokat a lecserélésével.
Azon kívül, hogy hülyének néznek, természetesen más negatívumokat is megtapasztaltam. Például örökre elfelejthetem a rózsaszín ruhákat, mert akkor csak a lovat adnám minden gonoszkodó alá. Ha pedig valamit elnézek vagy rosszul csinálok, előre fel kell készülnöm arra, hogy leszőkéznek.
Sőt, a legérdekesebb dolog számomra az volt, hogy valamiért az emberek azt hiszik, mű vagyok. Volt, aki megkérdezte, műmellem van-e (életem poénja volt), de néhányan meg voltak győződve arról is, hogy műhajam és műszempillám van. Megint csak „a szőke nő műnő” sztereotípiájához érkeztünk. Szóval nem elég, hogy buta vagyok, de még mű is. Ezer köszi!
És két lábbal a földön
Úgyhogy vegyünk egy mély levegőt és dolgozzuk fel a leírtakat. Természetesen ahány ember, ahány nő, annyiféle személyiség létezik. A szőkeségnek nem sok köze van a valódi intelligenciához, és azt is sokáig lehetne boncolgatni, ki milyen célokra használja fel a fürtjeit. Hagyjuk abba a szőke nős vicceket, mert már baromi unalmasak, és hessegessük el a rózsaszín ködöt, ami a szőke hajú nők képét belengi! Pláne, mert mi is nagyon szeretnénk végre rózsaszínt hordani, főleg, hogy idén az év színe a rózsakvarc!
