Lélek

„Nem értem, mi kerül annyiba egy gyűrűn, miért kell erre is költeni?” – az esküvő, ahogy a pasi látja

A nagy nap, ha nincs is kőbe vésve, úgy él a köztudatban, hogy a nőé. A nő izgul a ruha miatt, róla szól minden: a hajáról, a körméről, a cipellőjéről, a sminkjéről, meg arról, hogy a dekor olyan legyen, mint az álom egy torta belsejében. De mi van a vőlegényekkel?

vous - 2016.06.04.
„Nem értem, mi kerül annyiba egy gyűrűn, miért kell erre is költeni?” – az esküvő, ahogy a pasi látja

A vőlegények hallgatnak. A jó vőlegény csendben van: amikor meghallja a kölcsönzött menyasszonyi ruha árát, akkor lenyel egy bazdmeget, és bólogat, hogy ha ezt akarod szívem, akkor legyen. A jó vőlegény megpróbál a menyasszonyra figyelni, ha arról beszél, hogy milyen színű virágok kellenének az asztalra, miközben azon imádkozik, nehogy tényleg kibuggyanjon a száján a gondolat: kössél már fel egy fehér törölközőt, tépj egy gazt a troli buszmegje mellől, hogy elvegyelek, aztán ne beszéljünk erről többé.

Persze, a menyasszonyok erről nem szeretnek annyira beszélni. Tudják, hogy jobban járnak, ha nem hozakodnak elő a témával, mert megöli az egész hangulatot a tudat, hogy a vőlegénynek tényleg kínszenvedés az egész, de nem úgy én, aki köztudottan szeret rákérdezni a kényes dolgokra is. Cseppet sem rendhagyó interjú következik, avagy a menyasszony falhoz állítja a vőlegényét. A helyszín egy kanapé, egy tál gránátalma fölött, nappali.

Apropó, Eszter, köszi a tippet, túl vagyok életem első megpucolt gránátalmáján, nem tocsog vérben a konyha.

Mit jelent neked az esküvő?

Boldogságot, a szerelem beteljesülését, meg minden ilyen szépet.

Jól van. Akkor tessék, igyál egy kis igazságszérumot. Most már az igazat mondd.

Egy csomó nyűg, hogy megadjam neked azt, amiről minden nő álmodozik kislánykorában.

De ácsi. Én sosem mondtam, hogy akarok esküvőt, és amennyire emlékszem, kardoztam a szomszéd fiúval, nem pedig esküvősdit játszottam.

Persze, de valahol akartad, nem?

Nem tudom. Sosem gondoltam ilyesmire, az persze más, hogy közben elkapott a láz.

Én igen, úgy gondoltam, hogy vagy egy falusi, sátras esküvőm lesz, vagy gazdag leszek, és rábízom az egész szervezést egy esküvőszervezőre, és nem kell vele foglalkoznom.

És mi van a körasztallal? Nekem az tök furcsa volt, hogy megnéztünk egy helyet, és azt kifogásoltad, hogy nincs körasztal. Vágytál egy körasztalra!

Nem a körasztal a lényeg, hanem az, hogy különleges estét hozzunk össze, amit az emberek általában esküvőnek hívnak. De ez nem jelenti azt, hogy lagzit kell csapnunk, és nem feltétlenül a pénztől függ, hogy mennyire egyedi az esküvőd, hanem attól, hogy milyen stílust képviselsz. A körasztalban az a jó, hogy az asztaltársaságok közel kerülhetnek egymáshoz.

Valld be, hogy tetszik a körasztal!

Jó. Imádom.

Forrás:
iStock, StockSnap/Mélanie Villeneuve, Pexels

Csak mert a pasiknak mindig az a bajuk az esküvővel, hogy a dekorral kell foglalkozni, a szervezéssel. Ehhez képest te eléggé kiveszed belőle a részed. Nem?

Mivel a munkámból kifolyólag is sokat foglalkozom stílussal, dizájnnal, ezért nem esik nehezemre megmondani a szervezés során sem, hogy milyen legyen a meghívó, vagy hogy mi mivel nézne ki jól. De bevallom, kicsit élvezem is.

Akkor mégse mindig csak a nők miatt csinálják a pasik azt a fránya esküvőt…

Nem, ez nem igaz. Csak az esetek túlnyomó részében. Azért nekem sem az a legfontosabb dolog most az életemben, hogy fél év múlva lesz egy este, ami most még csak annyit jelent, hogy rengeteget kell utánajárni, tervezgetni, meg költeni.

Négy hónap múlva lesz amúgy.

MI?!!!! Na, látod, ennyire nem fogtam még fel, hogy férj és feleségként működünk tovább.

Akkor most csak miattam csinálod?

Nem csak.

Na, hát nem erre a válaszra számítottam. Azt hittem, most én leszek a menyaszörny, aki kierőszakolt egy esküvőt.

Ez nekem is hirtelen jött, tényleg egyik napról a másikra döbbentem rá arra, hogy csak egy szenvedéssel teli életet tudnék elképzelni magamnak nélküled. Úgy gondoltam, hogy a legjobb módja, hogy ezt elmondjam, a lánykérés. Csak ugye, akkor még nem tudtam, hogy ez mivel jár.

Na, ez az, amire szerintem egy pasi sem vágyik: a felelősség, a szervezéssel járó stressz, hogy pihenés helyett azon kell agyalni éjszakánként, hogy a nap végén úgy feküdhess le, hogy elégedett legyél. Te is, meg a vendégek is. Szerintem a legtöbb pasi elereszti, nem foglalkozik vele, és meg is értem őket, mert rengeteg időt bele kell ölni, és igazából az eredmény az olyan dolgokon fog múlni, ami felett nincs befolyásod: az időjárás, vagy a DJ-nek eltörik a lába…

Meg ugye a ruha. Jó, nekem egyszerűbb ruhám lesz, de ha eléd állnék, hogy találtam kölcsönzésre egy hercegnős ruhát 200 ezerért, mit szólnál? Meg úgy a többi pasi?

Próbálnék nem ideges lenni. Szerintem ez egy lehúzó iparág, ugyanakkor megértem őket, mert mindig lesznek emberek, akik kifizetik. Mi is. Persze, akarom, hogy szépnek érezd magad, de ezt az abroncsos hülyeséget akkor sem értem, mert gyakorlatilag körbecsavarod magad egy dróthálóval, hogy legyen egy szoknyád. Szerintem ez már az 1800-as években sem volt divat. De lenyelem a tüllt, ha neked az jó. Majd nem nézek oda.

És a háromemeletes torta? Milyen legyen?

Szerintem, amíg van pia, kaja, nem számít az édesség. Ez a nők hülyesége. Te intézed, csak ne mondd meg az árát.

Vőfélyről mit gondolsz?

Vannak viccesek. Nem ismerem a legújabb trendeket, de nekem úgy jön le, hogy az egész vőfélyesdi arra megy ki, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a friss házasokat, aminek ugye az az eredete, hogy régen még nem volt házasság előtti szex, és az ilyen vonatkoztatású feladatokat csináltattak a fiatalokkal, aztán jól kiröhögték őket. Még jó, hogy nekünk nem lesz.

Közös gyűrű?

Hát. Fura, valahol nem tartom fontosnak, mert nem értem, mi kerül annyiba egy gyűrűn, miért kell erre is költeni, jó egy sima verzió is Ebayről, nem? Kopjon csak, bár egy nemesfém sokszor még masszívabb is. De az meg neked, ugye, nem tetszik…

Mondtam, hogy oké, csak nem biztos, hogy minden nap hordani fogom, meg ugye te sem vagy nagy gyűrűs, aztán rám szóltál, hogy de hordjam. Ez kicsit jól is esett, de bosszankodtam is, hogy minek, ha nem tetszik, meg ha te úgysem fogod.

Igen, de végül találtunk rá megoldást. Mindenesetre ez is agyzsibbasztó, hogy a nők például képesek gyűrűt terveztetni. Miért nem jó csak egy olcsó sima ezüstkarika?

Mennyibe kerüljön a jegygyűrű?

„Ma már máshogy csinálnám. Ha tanácsot kéne adnom a lánykérésre készülő férfitársaimnak, azt mondanám, ne áldozzanak annyi pénzt a gyűrűre, mint anno én, mert felesleges” – nyilatkozta egy férfi Viola egy korábbi cikkében, amelyben arra kerestük a választ, ki mit gondol a jegygyűrű áráról. Ha kíváncsiak vagytok rá, a pasik szerint mennyit ér ez az ékszer, a teljes cikket itt találjátok.

(Eközben pont ráakadok egy gyönyörű asztali virágkompozícióra a neten, ami kicsit eltér attól, amit megbeszéltünk. Bár ilyen korai fázisban még szerintem percenként változik a koncepció. Lelkesen mentegetem, mikor a leendő férj lecsap.)

Mit nézel? Nem azt mondtad, hogy csak fűszernövények lesznek? Az nem túl csicsás virág? A dekorra ne költsünk annyit. Nem elég az asztalra néhány gaz?

OKÉ. Csak körbenéztem.

Mondom én, hogy nem jó az ilyesmit mindig feszegetni. Szervezzetek csak lassan, szépen, titokban. Vegyétek le a vőlegényetek válláról a terhet, ne stresszeljenek annyit. Intézzék ők az ételt, italt, ti pedig varázsoljátok olyanná a helyet, amilyenné csak szeretnétek.

Nem véletlen, hogy a szervezők a nők elé tolják a dekorációról szóló paksamétákat, miközben halvány mosollyal, együttérzőn bólogatnak a vőlegény felé, hogy ez úgyis csak a menyasszonyt érdekli. És nincs is ezzel baj. Így mindenkinek jut feladat, és így válik majd részekből egésszé.

A végén úgyis minden jó lesz.

Ajánlott cikkek