a fantáziavilág, ahová olykor mindannyian menekülünk rajz színes ceruza sziget

„Volt egy időszak az életemben, amikor nem ebben a világban éltem” – a fantáziavilág, amibe olykor mindannyian menekülünk

Azt hiszem, én elmondhatom, hogy jártam csodaországban. Sőt, éltem is ott.  Nagyon-nagyon sokáig szunnyadtam abban a világban, és az én Fehér Nyulam mindig más volt. Hol egy könyvszereplőt követtem kacskaringós utakon, hol egy rajzfilmfigurát. Volt egy időszak az életemben, amikor nem ebben a világban éltem. Élénken emlékszem rá, hogy nem éreztem jól magam a bőrömben, nem volt jó a jelenben élni, és inkább kirándulni jártam máshová. Fejben.

Azt hiszem, ez egy védekezési mechanizmus lehetett nálam, hogy ne kelljen szembenéznem a valósággal, ahol egyáltalán nem találtam a helyem, nem tudtam, mit keresek az osztálytársak között, és halálosan unatkoztam az óvodában. Nem tudtam velük beszélgetni, együtt játszani, kilógtam a csoportokból, magányos gyerek voltam hallássérültként a kortársak között, így egyre inkább azon kaptam magam, hogy fantáziálok.

Kiléptek a szereplők a könyveim lapjai közül, a tévéből, és élni kezdtek a saját történetükön túl. Személyiséget adtam nekik, egy világot, és folyton alakítottam az életüket. Beszélgettünk. Néha órákon át csak feküdtem és bambultam a világomban kirándulva. Rengeteget repültem, imádtam repülni. Voltam hős, vesztes, és azt hiszem, kényszeresen meg akartam menteni a világot.

Umpalumpák és holdtündér

Roald Dahl könyvei és az iskola utáni mese – Sailor Moon – hatására a világom is megtelt Umpalumpákkal, csokoládéfolyókkal, soha el nem fogyó csokoládéval, ahol a Holdtündérrel együtt harcoltam a démonok ellen. És, persze, veszettül vágytam egy történetekkel újratöltődő könyv után, mert elegem volt abból, hogy túl gyorsan befalom a könyveket, és túl nehéz volt őket huszasával hazacipelni a könyvtárból.

Forrás:
Hámori Zsófia

Kicsúszó talaj a láb alól                                     

Egy idő után azonban éreztem, hogy ez veszélyes. Túlságosan elrugaszkodtam a valóságtól, és tartottam tőle, hogy örökre ott ragadok. Annyira intenzíven éltem meg az ott történt pillanatokat, hogy mindent éreztem: az érintést, a fájdalmat, a boldogságot, a könnyeket.

Elképesztő, hogy a képzelet milyen érzéki csalódásokra képes, és ennek hajlandó voltam bedőlni. Szerettem ott lenni, jobb volt elmerülni benne, mint a valóságban élni, olyan volt, mintha körbeölelt volna egy puha takaró. A legrosszabb pillanataimban csak átugrottam oda. Élni.

Vissza a valóságba

Aztán, mikor már kicsit jobban ment a beilleszkedés, akkor a pozitív érzések átcsábítottak a realitásba. Egy nap arra ébredtem, hogy az átjáró ajtaját bezárták. Képtelen voltam átjutni. Egy idő után nem sajnáltam, próbálgatni kezdtem a szárnyaimat a jelenben is, noha azt szörnyen sajnáltam, hogy itt nem lehet repülni.

Néha hiányzik. Soha nem volt olyan élénk a fantáziám, mint akkor, és egy egész világot irányítani vagány dolog. A képzelet szigete egy olyan hely volt nekem, ahol minden megvan, amire nekem szükségem volt, ahol mindenki boldog, és ha oda is tévedt a kétely, vagy egy gonosz lélek, azt is legyőztem a többiekkel.

Persze, a harc folytatódott, csak éppen a valóságban. Lehet, hogy a képzelt szigetem volt az én edzőtáborom, ami felkészített a zord valóságra?

Akárhogy is, az én szigetemet már láttátok, de én nagyon kíváncsi voltam arra is, hogy milyen lenne a többi VOUS-lány képzeletbeli szigete – ha lenne. Így megkértem őket, hogy rajzolják meg. Nézzétek csak!

Viola és a dínók

Viola képzeletében például nagyon szívesen elkóborolnék...

Nem szeretném, ha a rajzom egy pszichológus kezébe kerülne, mert valószínűleg lenne mit elemezni rajta. Már megrajzoltam a szigetet, amikor rájöttem, hogy nem a 'legélhetőbb' világot teremtettem meg magamnak. Lehet, hogy kicsit félreértettem Andi kérését, de abból indultam ki, mik foglalkoztatták mindig is a fantáziámat – és mi az, amit le tudok rajzolni: dinoszauruszok és cápák. A brontoszaurusz egy növényevő dínó, így ezzel még nem lenne probléma – de a szigetet körbeúszó cápák már kevésbé barátságosak. Én viszont csak azt képzeltem el, milyen jó érzés is lenne a biztonságot nyújtó szárazföldről nézni a vízből baljósan elősejlő uszonyukat. Ha a sziget az ideális világomat képviseli, akkor egy cipőboltot kellett volna még rajzolnom, ahonnan fizetés nélkül hozhatom el a nekem tetsző 37-es csodatopánokat. De ehhez sajnos nincs elég jó kézügyességem...”

Forrás:
Hámori Zsófia

Sophie idealista szigete

Sophie nem hazudtolta meg magát, egy igazi békefenntartó és egy hedonista csapott össze benne.

„Az én ideális szigetvilágomban hatalmas nyugi lenne, sok-sok napsütéssel, pihenéssel, könyvvel, étellel és azokkal, akiket szeretek. De az egyik legeslegjobb dolog a szigetemen mégis az lenne, hogy sok-sok állat lenne rajta, akikkel természetesen teljes békében és szeretetben éldegélnénk együtt.”

Forrás:
Hámori Zsófia
királylány rajz szín toll ceruza

Miért rajzol jobban egy 10 éves, mint mi?!

A VOUS-lányok nem most először ragadtak ceruzát: egy korábbi cikkben királylányokat vetettek papírra – a rajzaik azonban nem sokban különböztek egy 10 éves rajzától. Ha kíváncsiak vagytok rá, miért van az, hogy a kézügyességünk néha olyan, mint egy gyereké, olvassátok el korábbi cikkünket, melyet ezen a linken értek el.

Szandi az anyukáját is magával vinné

Szandi kicsit a jövőre is gondolt.

„Anyukámat trónra ültettem, mert igazán megérdemelné, ha a kis álomszigeten pihengethetne és napozhatna. Természetesen nem maradhat ki a csoki, a fagyi és a kedvenc gyümölcseim sem. Nélkülük egy tapodtat sem mennék sehová. És ami a leginkább izgat: hogy ki fog kerülni a szívecske helyére!”

Forrás:
Hámori Zsófia

Bogi és a csokiszüret

Bogi még nálam is nagyobb édességrajongónak tűnik: ő szüretelné a csokit.

„Az én szigetemen vannak szívecskék, ami a számomra fontos személyeket: a családomat, a páromat és a barátaimat jelképezik. Van egy családi ház rajta, amiben mindenki elfér, kerttel, amiben olyan finomságok teremnek, mint az eper, a dinnye, a gyümölcsfák és a kókusz. A virágok elmaradhatatlan díszítői és illatosítói a szigetemnek. A tengerpart mindenhol sekély, így lehet benne pancsolni, úszni, és van egy külön strandolós rész is, sok-sok fagyival. A körömlakkok kifogyhatatlan mennyiségben és színben vannak, úgy ,mint minden más természetesen. Mivel szeretek kreatívkodni, így van egy barkácsolós asztalka is mindenféle festékkel, ragasztóval és anyaggal felszerelve, ahol alkothatok. A csoki pedig táblástól terem és csak szüretelni kell.

Forrás:
Hámori Zsófia