Egyéb kategória

„Zenészcsaládban nőttem fel, mégis az írás fogott meg” – interjú junior szerzőnkkel, Lindával

Júniusban ünnepelünk: 1 éves a VOUS! Ebből az alkalomból meglepetés-interjúsorozattal készültünk, amelyben végre mi, VOUS-lányok is elárulunk magunkról ezt-azt. A karácsonyi ajándékozások mintájára mindannyiunk neve felkerült egy cetlire, és mindannyian húztunk valakit, akivel kicsit elbeszélgettünk.

vous - 2016.06.27.
„Zenészcsaládban nőttem fel, mégis az írás fogott meg” – interjú junior szerzőnkkel, Lindával

Bevallom őszintén, hogy nagyon örültem, amikor a húzott kis cetlin junior szerzőnk, Tihanyi Linda nevét találtam. És hogy miért? Szerintem nehezebb egy olyan emberrel interjút készíteni, akit már sokkal jobban ismersz, hiszen nem könnyű olyat kérdezni tőle, amit még nem tudsz róla. Lindával még nem igazán ismertük egymást eddig, így könnyű volt összeállítani a kérdéssort, és ahogy én, úgy most ti is kicsit jobban megismerhetitek a szerkesztőségünk egyik legnagyobb könyvrajongóját!

Forrás:
Molnár Anikó

Mik voltak a gondolataid, amikor az első napodon elkezdtél dolgozni a VOUS-nál?

Megmondom őszintén, az első napom előtt annyira izgultam, hogy alig aludtam valamit. Rólam tudni kell, hogy az előző munkahelyeim csak amolyan diákmunkák voltak, hosszú távon nem terveztem velük, ráadásul a közösségtől is tartottam, mert ezen a téren sincsenek túl jó tapasztalataim. Aztán rájöttem, hogy a VOUS-nál nincs mitől félnem: a lányok nagyon kedvesek, segítőkészek, és szépen türelmesen várták (illetve várják még most is), hogy beletanuljunk a szerkesztőség alapvető feladataiba. Nekem egyébként azért is különösen fontos volt, hogy hogyan teljesítek itt, mert világéletemben írással akartam foglalkozni, és ez az első olyan munkahely, ahol élesben próbálom ki magam ezen a téren.

Forrás:
Molnár Anikó

Mi szeretnél lenni, ha „nagy” leszel? A jövőben is újságíróként képzeled el magad?

Igazából sok minden akartam már lenni eddig.

Én zenészcsaládba születtem, eleinte úgy éreztem, hogy nincs is más választásom, mint a zenei vonal. Sokáig foglalkoztatott is, főleg az éneklés. Viszont az írás is nagyon kicsi korom óta vonzott, már általános iskolában is felolvasták a fogalmazásaimat a magyarórán, a többiek pedig utáltak, hogy már megint engem kell hallgatni.

Végül úgy döntöttem, hogy ebbe az irányba indulok tovább. Nagyon tetszik az újságírás, és maga az érzés, hogy országszerte sokakhoz eljut egy-egy cikkem, de ha nem is maradok meg végleg ennél a szakmánál, az biztos, hogy valamiféle írással kapcsolatos dolog lesz a hivatásom.

Forrás:
Molnár Anikó

A bemutatkozásodban említetted, hogy nemcsak az írás, hanem az olvasás és a könyvek is nagyon közel állnak a szívedhez. Nem gondolkoztál még azon, hogy saját könyvet írj?

De, nagyon sokáig akartam regényt írni, és igazából ilyen téren a fantasy felé húztam. Mindig is azt csodáltam leginkább Tolkienben és Rowlingban is, hogy képesek a semmiből egy egész, koherens világot felépíteni, aminek megvannak a maga szabályai. Hát én is ilyesmit szerettem volna megálmodni. Aztán az egyetem alatt volt egy időszak, amikor a barátaimmal egy önképzőkört működtettünk, ide hétről hétre novellákat kellett írni, ezért akkoriban egy novelláskötet volt a cél.

És most hogy állsz ezzel?

Nem állítom, hogy végleg lemondtam volna ezekről a tervekről, inkább csak egy időre szüneteltetem őket.

Tihanyi Linda újságíró interjú Vous

Linda VOUS-élményei

Február óta a csapat tagja.

Kedvenc cikke: a Legendás karrierek, amiknek az álmatlanság vetett véget című írása, hiszen személyes tapasztalatairól írt benne, mivel éveken át ő is inszomniás volt.

Eddigi legnehezebb feladata: megtanulni rövid terjedelemben írni. Mint mondja, bölcsészként azt szokta meg, hogy mindent hosszan, részletesen ki kell fejtenie, így sok idő kellett neki, mire belerázódott abba, hogy elfogadható hosszúságú legyen egy-egy cikke.

A legnagyobb élménye a VOUS-nál: amikor először publikálhatott a saját nevével.

Ha egy napra akárki bőrébe belebújhatnál, ki lenne az?

Erre nehéz válaszolni, mivel én nem vagyok az a nagyon rajongó típus. De ha mindenképp választani kell valakit, azt hiszem, az apukámat mondanám. Még csak hatéves volt, amikor eldöntötte, hogy zeneszerző lesz, és meg is valósította a terveit. Azt hiszem, ez egy olyan sikertörténet, ami csak nagyon keveseknek adatik meg, és egyben egy olyan példaértékű minta, amit érdemes követni, még így felnőtt fejjel is.

Ajánlott cikkek