Petrovits Olga grafikus Fekete Anna Eszter interjú

„Ma egy nő nem teheti meg, hogy ne álljon meg a saját lábán” – interjú Petrovits Olgával, a VOUS egyik grafikusával

Júniusban ünnepelünk: 1 éves a VOUS! Ebből az alkalomból meglepetés-interjúsorozattal készültünk, amelyben végre mi, VOUS-lányok is elárulunk magunkról ezt-azt. A karácsonyi ajándékozások mintájára mindannyiunk neve felkerült egy cetlire, és mindannyian húztunk valakit, akivel kicsit elbeszélgettünk.

A húzás előtti pillanatok mindannyiunk számára feladták a leckét. Azért szorítsunk, hogy olyasvalakit húzzunk, akit egyébként is ismerünk? Vagy könnyebb lenne egy kvázi idegennel beszélgetni? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben Nóri felém nyújtotta a sok kis papírfecnit...

...Petrovits Olga cetlijét sodorta a kezembe a véletlen. Olga grafikus és szintén külsős munkatársként dolgozik a VOUS-nál. Bár személyes találkozásra most végül nem került sor, de az e-mailekben és a telefonban megszólaló hangban egy talpraesett nőt véltem felfedezni, aki pontosan tudja, hol tart most az életében, hová szeretne eljutni és milyen út vezet odáig.

Forrás:
Petrovits Olga

Bevallom, nem sokat tudok rólad – bár szerintem így vannak egymással a külsős munkatársak. Mesélj magadról egy kicsit!

Igen, valóban egy kicsit keveset tudunk egymásról, de mindig izgalmas, amikor bemegyek a szerkesztőségbe és látok új arcokat is a régiek mellett. Egy-egy mondatra olyankor mindig elcsípem őket ismerkedni. Rólam mit is kellene tudni... Ha általánosságokra gondolsz, akkor kezdjük a gomba módra növő 10 hónapos kisfiammal és a párommal, akiket imádok. Élek-halok a hekkért, szeretek tíz ujjal enni, moziba járni, a kedvenc színem a zöld, mégsincs zöld ruhám. Szakmailag azonban azzal kezdeném, kicsit talán későn sikerült elindulni az igazi utamon. Mindig imádtam alkotni, az összes gyermekkori füzetem tele volt rajzokkal és alaprajzokkal.

Aztán elkeveredtem másfelé és már 30 fölött voltam, amikor végre megérkeztem és azzal foglalkozhattam, amivel mindig is kellett volna.

Hogyan kell elképzelni egy grafikus átlagos napját? Reggel felébredsz, mint mindenki és mi jön utána?

Nem ritka, hogy éjjel még-hajnalban már dolgozom. Különböző megbízásaim vannak. Kértek már tőlem amerikai piacra infografikákat és animációt, de terveztem már meg termékek csomagolását, újsághirdetéseket, illetve illusztráltam is. Így minden téren kiélvezhetem tanulmányaim gyümölcseit.

Ami persze hátulütője a szakmámnak, hogy laptop nélkül egyszerűen nem indulhatok el otthonról, mert bármikor jöhet valami. De hogy pontosan mit csinálok... kutatok, tervezek, renderelek és rohanok.

Petrovits Olga grafikus VOUS

Olgi VOUS-élményei

Mióta vagy a VOUS-nál? Az indulás óta.

Melyik volt a kedvenc műved? Nehéz választani, viszont valamiért a két sorozatot is átélt: kétféle ember van című számítógépes grafikáimat szerettem meg. Sokat kellett rajta agyalni. Bár a végeredmény egyszerűnek tűnik, mégis sok munka volt vele.

Mi volt az eddigi legnehezebb feladatod? Mindig vannak nehezebb projektek, amelyek számomra nagyobb kihívást jelentenek. :) Szerencsés vagyok, hogy a hobbim a szakmám, igy egyik projektre sem úgy gondolok, mint nehézségre.

Mi volt a legjobb élményed? A VOUS koncepciója nagyon tetszik. Olyan vonalat képvisel, ami szerintem nagyon hiányzott a választékból.

Kívülről szemlélve a munkád nagyon nehéznek tűnik. Honnan veszel ihletet?

Elengedhetetlennek tartom a szaktársak követését. Folyamatosan változik körülöttünk a szakma és muszáj lépést tartani a változásokkal, folyton fejlődni. Sokszor erre törekszem, ezért állandóan lesem a külföldi, főleg német, svéd, finn, angol és amerikai dizájnoldalakat.

Forrás:
Petrovits Olga

Melyik az alkotói munka legnehezebb része számodra?

Mindig az első vonal a legnehezebb. Amikor egy steril papír, vászon vagy monitor előtt ülök. Ha az megvan, onnantól nincs visszaút, kezdődik az alkotás. A legkönnyebb része meg az, amikor a megrendelőnek odaírom a mailben az utolsó sort: „Köszönöm a megbízást!” :)

Forrás:
Petrovits Olga

Mindeközben anyuka is vagy. Mennyire nehéz összeegyeztetni az anyaszerepet a dolgozó nőével?

Segítség nélkül nem menne. A párom is támogat és édesanyám óriási terhet vesz le a vállamról nap mint nap azzal, hogy mindig itt van nekem. Nélkülük nem tudnék ennyi területen helytállni. Hiszen iszonyatosan nagy odafigyelésre van szüksége egy ilyen pici gyerkőcnek, hogy boldogan nőhessen fel, viszont a munkámat sem hanyagolhatom el.

Amondó vagyok, hogy helyén kell tudni kezelni a dolgokat.

Ma egy nő nem teheti meg, hogy ne álljon meg a saját lábán. Hiszen ezek a manócskák egy nap majd felnőnek, akkor el kell engednünk őket és az életünknek mennie kell majd tovább.