Bloody Mary történetét sokan ismerik, de többnyire mindenki máshogy: van, aki horrorfilmekből, míg mások városi legendákból. Az, hogy ki is volt valójában, a mai napig nem tisztázott, csupán találgatások léteznek a személyét illetően. Bloody Mary témájú napunkon a VOUS-lányok elmesélik saját elképezésüket!
Létezik olyan feltételezés, miszerint Mary maga Szűz Mária volt, sőt olyan is, hogy a sátán felesége, vagy épp testvére. Bloody Mary egyébként Bloody Bones, Hell Mary, Mary Worthington és Mary Jane néven is ismert. Mivel nem tisztünk eldönteni, hogy ki is volt ő valójában, inkább összeszedtük azokat az ötleteket, gondolatokat, ahogyan mi elképzeljük őt. Ebből a szerkesztőségi játékból pedig egy mese is született.
Mielőtt megírtam volna ezt a történetet, minden infót összegyűjtöttem a „állítólagos” karakterről, majd felkértem a VOUS-lányokat, írják össze – anélkül, hogy ők utánanéztek volna – Mary külső, illetve belső tulajdonságait, cselekedeteit –, hogy elkészülhessen róla a mi saját, szerkesztőségi legendánk.
Bosszúszomjas Mary
A középkor egyik sötét, ködös éjszakáján megszületett egy aprócska, törékeny kislány: Mary Worthington. Bőre hófehér volt, haja ébenfekete, ahogyan szeme színe is. Pupillái szinte nem is látszottak, ami furcsán titokzatos és kissé félelmetes tekintetet kölcsönzött neki. Szülei már nagyon várták őt, hiszen édesanyja több terhessége is rosszul végződött: sajnos az összes gyermeke halva született.
Mary jómódú családban cseperedett fel, úgy vigyáztak rá szülei, mintha csak egy porcelánbaba lenne. Óvták mindentől, és megkapta mindazt, amire vágyott, Mary mégis boldogtalan volt. Úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Hiába volt számtalan játékbabája, saját lova, kutyája, egzotikus madara, rengeteg barátja, társalkodónője, és cselédje – folyton elégedetlennek tűnt. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy hisztis volt, és dühkitörésektől szenvedett.
De ki volt valójában?
Amikor betöltötte 16-ik életévét, szüleitől egy utazást kapott Canterburybe, ahol a nyári rezidenciájuk állt. A kislány izgatottan várta az utazást, úgy érezte, most megtalálhatja azt, amit mindig is keresett. Reggelente kilovagolt a birtokukra, napközben sütkérezett a napfényben, és óriási sétákat tett a közeli erdőben. Egyik nap úgy döntött, kísérő nélkül vág neki a sétának. Épp a folyóparton mendegélt, amikor egy elképesztően sármos férfiba botlott.
Mary azt hitte, álmodik, soha ilyen szépet nem látott még. Beléhasított az érzés: MEGTALÁLTA! Megtalálta azt, amit mindig is keresett. Abban a pillanatban szerelmes lett Brinley-be, a férfi – úgy tűnt – nem különben. Nap mint nap találkoztak, azonban ahogy teltek-múltak a napok a férfi egyre többször hivatkozott bokros teendőire, és sorban mondta le találkozóikat. Mary egyre dühösebb volt – nem szokott hozzá az elutasításhoz.
Egyik nap úgy döntött, követi a férfit – akinek útja egy bordélyházba vezetett.
A lány zokogott, de addig nem mozdult az eldugott kis sikátorból, míg a férfi – dolga végeztével – ki nem jött a nyilvánosházból.
Már nemcsak Mary, de Brinley is dühöngött. Az erdő felé vették az irányt, hogy nyugodtan beszélhessenek, de nem tudtak megnyugodni. A lány a férfira vágyott, és válaszokat követelt, a férfi cseppet sem vágyott már a lányra, de Mary erőszakossága végül odáig fajult, hogy a férfiből kihozta az állatot, ezek után már ő erőszakoskodott a lánnyal. Majd otthagyta, egyedül, szakadt ruhájában.
Teltek-múltak az évek, de Mary nem felejtett. Habár szüleinek sosem beszélt az esetről, érezték, hogy a lány segítségre, szeretetre, megértésre vágyik. Úgy gondolták, ezt a szerepet egy férj tökéletesen betölti majd. Ki is szemelték neki a jóképű és dúsgazdag Edward Cleavert. Mivel a lány azt érezte, számára már soha nem lesz semmi ugyanolyan, semmi sem lesz, ami egy kicsit is boldoggá tenné, belement a frigybe. Hiszen mi lehet a legrosszabb, ami a történtek után megeshet vele? Él tovább boldogtalanul, vagy megadja az esélyt egy újabb szerelemre – habár ennek nem sok esélyét látta.
Mégis megtörtént! Újra!
Újabb évek teltek el, a pár gyermekre vágyott – de Mary terhességének se híre, se hamva nem volt. Egyre nagyobb súly nehezedett rájuk, hiszen akkoriban a családalapítás kutyakötelessége volt minden férfinak és nőnek, Marynek azonban soha nem lehetett gyermeke.
Minden hónapban gyűlölte a terméketlensége vörös bizonyítékát, amely a combjait fürösztötte. Amikor vörös lett a holdja, minden éjszaka lesétált a télen-nyáron jéghideg folyóhoz, és addig gyalogolt benne, hogy épp csak ellenállt a sodrásnak.
Egyre sűrűbbek lettek a veszekedések közöttük, ahogyan a férfi kimaradásai is. Mary pedig egyre többet gondolt Brinley-re. Na nem ám szerelemmel, sokkal inkább dühvel, bosszúval, kétségbeeséssel. Érezte, hogy minden baj okozója a férfi, akit soha nem kaphatott meg igazán, vagy legalábbis nem úgy, ahogy szerette volna.
A régi emlékek újra felelevenedtek, szöget ütöttek a fejében. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy – csakúgy, mint korábban – a szeretett férfi nyomába eredjen. Amikor látta, hogy Edward bizony nem egy bordélyház felé veszi az irányt, óriási kő esett le a szívéről.
A férfi csak egy virágáruslányhoz igyekezett. Mary repesett az örömtől, és gyorsan hazarohant, azt remélve, férje hamarosan hazatér a neki szánt ajándékkal. De Edward aznap nem tért haza.
Reggel, amikor megérkezett, Mary egy szál hálóingben a konyhában állva, kérdésekkel kezdte bombázni a férfit, de Edward nem válaszolt. Mary addig-addig nyüstölte, míg végül csak megeredt a nyelve. Mindent elárult hitvesének, többek között azt is, hogy nem egyszer, de nem is kétszer csalta meg őt. Egészen pontosan 51 alkalommal! Mary dühében nem egyszer, de nem is kétszer, egészen pontosan 51 késszúrással végzett vele. Halálos ugyan csak az utolsó döfés volt. Még végignézte a férfi haláltusáját, majd magával is végzett.
Sorra csalódott a férfiakban, ezért bosszúszomja a mai napig nem csitul. Visszajár kísérteni a tükrön keresztül, hogy folytassa bosszúját a síron túlról, ami az összes csalfa férfire és nőre kiterjed, akik feleségük vagy férjük mellett másfelé kacsingatnak.
Legenda
A legenda szerint ha valaki a tükör elé áll, majd háromszor kimondja a Bloody Mary nevet, Mary eljön érte, kikaparja a szemét, vagy addig kísérti, míg az illető öngyilkos nem lesz, esetleg örökre a tükör foglyává válik.
Ahogyan szájról szájra járt a történet – természetesen –, úgy változott, így ebből is számtalan változat létezik.
Állítólag az ártatlanokat nem bántja, szóval nincs mitől tartanunk, igaz, lányok?
