És ha már itt tartunk, hogy a Facebookról van szó, hadd írjam le, hogy szörnyen bosszant a csetablakban elhelyezett like jel, ugyanis alapvetően arra lett kitalálva, hogy benyomódjon, akár akarjátok, akár nem. És ez egy szomorú hír bejelentésekor véletlenül benyomva végtelenül kínos helyzeteket tud okozni. Van, akinek az idegrendszere karácsonykor készül ki a Facebooktól, de, hogy témánál maradjak, mert tudnám még sorolni a Facebook idegesítő dolgait, a lényeg a szűrt mappa. Ugyan a funkciója pont az lenne, hogy távol tartsa a hívatlan betolakodókat, a felhasználók nagy része szerintem azt élte meg, amit én. Utálta a szűrt levelek funkciót. És ez adja is az első pontot, ami a szűrt levelek óriási hibája.

Forrás:

pixabay.com

Létezik

Ugyanis, ide a rozsdás bökőt, hogy a felhasználók nagy része inkább sírva fakadt, mikor életében először elolvasta az ide kerülő leveleit, és nem a megkönnyebbüléstől. Nem írtak ide perverzek, furcsa grammatikát gyakorló külföldiek. Ám ide kerültek azok a levelek, amelyekre, bár ezt nem is tudtuk, régóta vártunk.

Az ide kerülő levelek ugyanis töbnyire a rég áhított szerelmek szerelmi vallomásai voltak, vagy éppen egy álomcég által felkínált állásinterjúk. Ami azért fájó, mert ezek későn olvasva pont azokká váltak, amik: vissza nem térő lehetőségekké. És ez csak egy része volt az idegesítő, bosszantó dolgoknak, amit okozott.

Külön csoportot alkottak azok a levelek, amelyek olyan rég nem látott ismerősöktől érkeztek, akik pont átutazóban voltak felétek, és megkérdezték, nem tudtok-e összefutni valamikor. Nos, talán két év múlva ilyenkor. Hacsak a fész ki nem talál megint valamit. Mert már most is küzdötök ezzel az üzenetfunkcióval.

Ugyanis, bár hiába tudjátok, hogy létezik, és jártok vissza lelkiismeretesen ellenőrizni, hogy jött-e új üzenetetek, olyan ritkán kaptok oda valamit, hogy ráuntok. Aztán hetek múlva kaptok észbe megint, és kis híján lemaradtok valami fontosról.