Marie Kondo Tokióban olyan magas szintre emelte a rendrakás „művészetét”, hogy számtalan rádió- és TV-adásban megfordult már. Emellett tanácsadással is foglalkozik, ahol akár három hónapos várólistára is kerülhetnek az ügyfelek. De állítólag megéri rá várni, hiszen segítségével a túlzsúfolt otthonokból pikk-pakk átlátható, kacatmentes és inspiráló tereket hozhatunk létre!

Egy giccsgyilkos lakberendezési trend: a minimalizmus

Ha utáljátok a színeket, mintákat, káoszt, a dísztárgyakat, otthonos tereket, kényelmes, puha ülőalkalmatosságokat, de szeretitek a Bauhaust, a japán stílust, az átláthatóságot, sterilitást, és imádtok folyton elpakolni magatok után, ezt a stílust tutira nektek találták ki. 

Ha érdekel a minimalista stílusirányzat, itt közelebbről is megismerkedhettek vele.

Egy rakás könyvet tud már a háta mögött – közülük van, ami bestseller lett –, és még „rendrakási” applikációval is rendelkezik, ami viszont sajnos csak iPhone-ra tölthető le.

Évekkel ezelőtt volt jó néhány olyan műsor a tévében – lehet, hogy most is van, csak egy ideje már száműztem a tévét az életemből –, amiben házhoz ment a segítség olyanoknak, akik gyűjtögettek, vagy csak annyira ragaszkodtak tárgyaikhoz, hogy képtelenek voltak megszabadulni tőlük még akkor is, ha már be sem lehetett férni egy-egy helyiségbe. A holmik egy részét a bolhapiacon adták el, egy részük ment a rászorulóknak, egy részüket pedig megtarthatták az alanyok.

Irigykedve néztem a műsort, és arra gondoltam, bárcsak felettem is állna valaki, aki megmondja, mitől kell megszabadulnom. Nem mondom, hogy kényszeres gyűjtögető vagyok, de az való igaz, hogy a kelleténél több cuccom van. Örökségből hozzám vándorolt tárgyak, fotózásokról rám maradt csetreszek és a nővérem által nem hordott ruhák is nálam landoltak, illetve landolnak a mai napig.

Szóval szükségem van a segítségre! Ha ti is hasonlóan éreztek, és nem szeretnétek „belefulladni” a felesleges holmikba, megosztjuk veletek Marie tanácsait, aztán döntsetek kedvetekre, hogy megfogadjátok-e, vagy inkább elmentek shoppingolni.

• Marie szerint nem elég, ha hetente megszabadultok egy-két holmitól. Egyszerre kell nekiállnotok! Szánjatok rá legalább egy napot, amikor semmi mással nem foglalkoztok. Ez a nap pedig lehetőleg legyen minél hamarabb.
   
• Általában szortírozásnál több kupacot is készítünk, igaz? Egyet, amit ki akarunk dobni, egyet, amit el akarunk ajándékozni, egyet azoknak, amiket el akarunk adni a neten vagy a bolhapiacon, és egyet pedig a „még jól jöhet” kategóriának. A hölgy szerint a „majd meglátjuk” kupacnak semmi értelme, mert soha nem fog eljönni az a pillanat, amikor szükségetek lehet ezekre a tárgyakra. Bevallom, én ezzel vitatkoznék, és el is mesélnék egy történetet, hogy miért nem értek vele egyet, de sajnos most nem jut eszembe egy ilyen sem…

Szerinte nagyon fontos, hogy olyan tárgyakkal kezdjük a szelektálást, amelyektől könnyebben megszabadulunk. Régi papírok, el nem olvasott könyvek, elhasznált törölközők, és csak ezek után essünk neki a számunkra kedves emlékeknek, mint például egy régi szerelmes levél vagy fotó.

Oké, van benne logika, belátom. De ki akar a számára kedves emlékektől megszabadulni?

Forrás:

iStock, www.konmari.com

Minden olyantól szabaduljatok meg, amit nem szerettek – ezzel, azt hiszem, nem tudunk vitatkozni! Majd következzen egy valóban nagyon jó tanács tőle:

Ha a válasz igen, akkor tartsátok meg, majd ezzel a pár kérdéssel menjetek végig az egész szekrényen!

Habár szerencsére egyre kevesebb papír található meg az otthonunkban, azért még így is akad 1-2 elhagyatott kupac. Ezeket tegyétek két csoportba: az egyik legyen, amiket meg kell tartani – például hivatalos nyomtatványok –, egy pedig legyen, amivel dolgotok van még később, mint a csekkek és számlák. 

Régi bankszámlakivonatokra, használati útmutatókra semmi szükség! Többnyire ezek amúgy is elérhetőek online, nem igaz?

Csúnya bögrék, képek, vázák, szobrok és társaik. Azok a tárgyak, amikkel tuti a szülinapotokon, karácsonykor vagy egyéb jeles napon lepett meg egy kedves, hozzá(tok) nem értő családtag. Épp itt az ideje, hogy megszabaduljatok ezektől is.

Ha semmilyen pozitív érzelmet nem váltanak ki belőletek, semmi keresnivalójuk az otthonotokban. Persze Marie szerint ne akárhogy dobjátok ki! Először gondoljatok arra a személyre, akitől kaptátok, majd köszönjétek meg neki a tárgyat, ezután köszönjétek meg a tárgynak is a vele töltött időt. Ez szerintem azért elég beteg, inkább csak vigyétek el ezeket a cuccokat egy adományboltba. De van ennél egyébként durvább tanácsa is:

Nos, az én cuccaim vagy némák, vagy csak nem akarnak szóba állni velem. Lehet, meg kellene szabadulnom tőlük?

De viccet félretéve, az utolsó tanácsot mindenképp érdemes megfogadni, bár ezzel, azt hiszem, nem sok újat fog mondani nektek: tanuljatok meg rendesen hajtogatni, mert ezzel jóval kevesebb helyet foglalnak majd a ruhák a szekrényetekben!

Na jó, szóval a nő nem teljesen komplett, de lehet tőle mit tanulni. Próbáljátok meg betartani a hasznos tanácsokat, és ha még több útmutatásra vágytok, keressétek fel az oldalát vagy szerezzétek be a könyveit.