A Snapchaten létezik egy csomó filter a felhasználók nagy örömére. A szivárványos rókakoma például nagyot üt, a Bob Marley-féle négeresítő effekt viszont nem nélkülözi a rasszista felhangokat sem. A legérdekesebb ezzel együtt is az a mém (és a mögötte megbújó jelenség), ami szerint a néhány hónapra szupernépszerűvé vált viccesen cuki kutyapofit csak a ribancok használják...
Az egész őrület úgy kezdődött, hogy…
A Snapchat 2016 februárjában frissítette mobilalkalmazását hét új filterrel, ezeknek egyike lett a kiskutyás effekt is. Ha szelfit készítünk, az alkalmazás kutyafület és orrot rak az arcunkra, ha pedig nyitva a szánk, egy kutyanyelv is kerül a képre. Mivel a filtert főként lányok és fiatal nők használják (talán a plusz airbrush-hatás miatt), egy csapat frusztrált férfi, akik nőt még csak távcsővel és .jpg-ben láttak, kitalálta, hogy a kutyás filtert használó csajok egytől egyig ribancok, a jópofa filter pedig valójában ribancfilter. Pillanatok alatt terjedni kezdtek a mémek a mit sem sejtő lányokról, akik a HOE, vagyis RIBI címkét kapták, csak mert a kutyás filtert is kipróbálták snapchatezés közben.
És aztán a dolgok kicsúsztak a kezeink közül…
Innen már csak egy lépés volt, hogy több helyen is ribancfilterként kezdjenek beszélni a jópofa kutyás effektről. A Meninist nevű nőgyűlölő csoport Twitter-oldalát elözönlötték a Snapchat-felhasználókat alázó tartalmak, amiket több blogger és magazin is átvett.
Voltak, akik viccet csináltak az abszurd nőalázó tartalomból: Kim Kardashian például saját videót készített a kutyusos filterrel, később pedig Ariana Grande a Jimmy Kimmel Live show-ban parodizálta a ribancozás mögötti horrort.
Unoriginality – egy YouTube-vlogger – szintén szarkasztikus felvételen mutatja be a sokkot, amikor a férfi snapchatezésen kapja barátnőjét, és dührohamot kap a felismeréstől, hogy mostanáig egy ribanccal kavart.
A ribancsztori így aztán több szempontból is ábrázolásra került az internetes népművészet részeként, mígnem a Snapchat május 23-án szüneteltette a filtert, hogy az új, X-Men Apocalypse-t promotáló effektek kerüljenek inkább előtérbe.
Slutshaming: ami a Snapchat-filteren túl van
Bár a nők többsége valószínűleg azért használta szívesen a kutyás filtert, mert a cukiságfaktor mellett airbrush-funkciót is tartalmaz, vagyis gyönyörűen elfedi a bőrhibákat, érdemes egy kicsit elvonatkoztatnunk a konkrét esettől. A jelenség ugyanis jó példa arra, amikor a nőktől elvárják a vonzó, tökéletes külsőt, de ha a kelleténél – bizonyos vélemények szerint – izgalmasabbra sikerül egy fotó, máris megkapják a ribanc jelzőt.
A kulcsszó a „slutshaming”, ami nagyjából ribancszégyenítést jelent. Lényege, hogy a nőt vélt vagy valós szexuális kisugárzása, esetleg étvágya miatt szégyenítik meg – ribancozzák le –, miközben paradox módon elvárják tőle, hogy csinosan, nőiesen öltözködjön és viselkedjen.
A ribancszégyenítés természetesen szexista gyakorlat, hiszen a férfiaknak nem kell hasonló stigmával számolniuk a külsejük kapcsán, ahogyan szexuális aktivitásuk miatt sem bünteti őket hasonló jelzőkkel a társadalom.
A női promiszkuitást – a szex érdek nélküli élvezetét – ez a szemlélet egyébként előszeretettel mossa egybe a prostitúcióval: a Balaton Sound kapcsán egy lista is készült azoknak a minden bizonnyal kitalált lányoknak a nyilatkozatairól, akik fesztiválbelépőért cserébe szexeltek, és akiket ezért rettenetes népharag sújtott. Természetesen egy szenzációhajhász hoaxról volt szó csupán, de ettől még a jelenség létezik: a férfiak szeretik a „bevállalós csajokat”, közben viszont panaszkodnak, hogy „sok a kurva”. Arról persze megfeledkeznek, hogy ezeknek a nőknek ők maguk voltak – vagy szerettek volna lenni – a partnereik, ilyesformán tehát ők maguk is „könnyűvérűnek” számítanak a saját logikájuk szerint…
Veszélyesebb, mint gondolnánk
A ribancszégyenítés olyasmi, amivel élete során minden nő többször is kénytelen szembenézni, ha tud róla, ha nem: azért, mert rövid a szoknyája, piros a rúzsa, mély a dekoltázsa, gyöngyöző a nevetése, vad a tánca, de akár azért is, mert nem csak elkötelezett, monogám párkapcsolatban él szexuális életet. Lehetséges persze, hogy akár azért is, mert sikeres a munkahelyén („na, vajon kivel feküdt le?”).
Hihetjük, hogy elég bedugni a fülünket és nem figyelni a gonoszkodó hangokra körülöttünk, de a ribancszégyenítés sebezhetővé teszi a nőket szexuális prédaként, valamint melegágya az áldozathibáztatásnak is zaklatás és nemi erőszak esetén: „úgyis szeretett kefélni, tehát biztos élvezte”, „minek ment oda”, „nem kellett volna azt a ruhát felvenni”, „ilyen külsővel ne csodálkozzon”, „minek ivott szeszt, megérdemelte, ha berúgott”.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a rövid szoknya és az alkoholfogyasztás nem bűncselekmény, az erőszak viszont igen.
A ribancszégyenítés traumatizál, számos fiatal lány és nő követett már el öngyilkosságot azért, mert környezete lotyónak titulálta őket. A jelenség ellen sokan, sokféleképpen harcolnak. A Slutwalk, vagyis a ribancséta például egy nemzetközi mozgalom, amelynek keretében a kettős mércét, ribancszégyenítést, áldozathibáztatást és erőszakkultúrát elítélő férfiak és nők felvonulnak, hogy kiálljanak az egyéni szabadságok s az egyenlőség mellett.
A cél az, hogy a ribancszégyenítés a közbeszédből kiszoruljon, és senkinek se kelljen attól tartania, hogy egy teljesen ártalmatlan filter – vagy éppen egy rövid szoknya – miatt lekurvázzák az interneten, esetleg a háza előtt az utcán, és így egyéb atrocitásokkal se kelljen számolnia.
