Olyan, mintha az új Bridget Jones-filmet két csapat csinálta volna: az egyik pontosan ismeri a nyers valóságot és mély iróniával fesztivált csinál belőle, a másik viszont a hollywoodi paneleket látja át tökéletesen, és mindent megtesz, hogy ezzel a nyers valósággal szembemenjen. A Bridget Jones babát vár fergeteges szórakozást ígér, de közben még annál is fontosabb kérdéseket feszeget, minthogy ki a baba apja.
Van, akit azért szeretünk, mert különbözik tőlünk, és van, akit azért, mert otthonosan érezzük magunkat vele
A Bridget Jones babát vár tételmondata a következő: „Van, akit azért szeretünk, mert nagyon különbözik tőlünk, és van, akit azért, mert otthonosan érezzük magunkat vele”. És persze megjelenik az az élethelyzet is, amit a többségünk átélt már legalább egyszer életében: ott áll mellettünk az ember, akit valaha szerettünk, és ott van az is, akibe talán épp most szeretünk bele – a múlt és a jövő közötti jelen viszont bizonytalan, és persze félelmetes is, számos kétellyel.
Az új BJ-rész elején 43. („jesszuska, negyvenharmadik!”) születésnapját ünneplő Bridget Jones élete egy fokkal bonyolultabb még ennél is már a kezdetektől: „az egyik férfi, akit szerettem, halott, a másik nős”. Daniel (Hugh Grant), a playboy földi pályafutása komikus módon véget ért, Mark (Colin Firth), a kimért ügyvéd pedig felesége, Camilla oldalán érkezik a vígjátékba illő temetésre.
Bridget imádja a munkáját, ahol hírproducerként pajzán harmincasokkal és „ironikus szakállú hipszterekkel” dolgozik, és van egy utálatos főnöke, aki mindenkit kirúgna, aki idősebb nála. Kolléganőjével, Mirandával elmennek egy fesztiválra, ahol Bridget kvázi fogadásból az első útbaeső fickóval ágyba bújik, hogy végre jól kitombolja magát. Szerencséjére Jack (Patrick Dempsey) egy sármos, jó humorú, titokzatos idegen, akinek a főhősnő a nevét se tudja, viszont hat órán át szeretkeznek, míg Bridget reggel fel nem szívódik, mintha soha nem pihegett volna Jack ágyában.
Egy héttel később Miss Jones a régi szerelemmel, Markkal találkozik egy keresztelőn, ahol számos kínos jelenet után kiderül, hogy a férfi épp válófélben van, és még mindig sokat gondol „a régi szép időkre”. Mire észbekapnának, máris vadul és forrón csókolják egymást az ágyban, ám ez a jelenet is kurtán-furcsán ér véget: Bridget újra olajra lép, ezúttal azonban egy hosszú levélben magyarázza el exének, hogy tíz év meddő próbálkozás után fölösleges újra összegabalyodniuk.
A két kis kaland után Bridget akár folytathatná is az életét, mintha mi sem történt volna, a bonyodalmat egy egészen lényegtelen, aprócska részlet okozza: lejárt szavatosságú bioóvszert használt.
Így aztán néhány héttel a történteket követően a terhességi teszt pozitívra sikeredett. Főhősnőnk örül a hírnek, de közben fogalma sincs, vajon a két férfi közül melyik lehet az apa, és ami még ennél is fontosabb: melyiket szeretné, hogy legyen. Az univerzum legismertebb szinglije, aki innentől már egyedülálló anyaként tekint magára, ezzel együtt azonban szerencsés helyzetben van: mindkét férfiről kiderül, hogy milliomosok, ráadásul versengenek Bridgetért annak ellenére, hogy mindkettejük számára világossá válik, hogy kétesélyes a dolog…
Óriási poénok, de közben a súlyos kérdés: lehet az az igazi társunk, akivel nehezen értjük meg egymást, vagy az, akit alig ismerünk?
Ritkán nevettet ma már meg hollywoodi vígjáték, hiszen a legtöbb panelt nem nehéz bejósolni, az új Bridget Jones-film lineproducerei viszont többször is elérték, hogy hangosan felröhögjek. A poénokért felelős csapat kétségkívül jól ismeri az életet, szinte mind jártunk ezekben az utcákban: amikor az ember nem tud mit mondani az exnek, ezért inkább iszik, amikor – és főként ahogyan – eljátsszuk, hogy jól vagyunk nélküle is, ahogyan pofára esünk a munkahelyen többször is, leégünk élő adásban és a szakmai értekezleten, leégünk mindig és mindenkor, ha csak lehet.
És persze ott vannak a mellékszereplőkre épülő helyzetkomikumok is: Bridget anyja, aki helyi szinten politizál, és a kampány hevében a konzervatív családbarát demagógiáról a melegbarát, egyedülálló anyákat támogató, migránssimogató panelekre vált (ez fordítva azért valóságosabb volna), Gianni, az olasz pizzéria tulajdonosa, aki azért még kiszállít egy ananászkockás pizzát, mielőtt kórházba viszi a szülni készülő Bridgetet, az életunt kertvárosi kisgyerekes anyukák, akik irigykednek Bridget izgalmas életére, és persze maga a doktornő, aki blazírt szarkazmussal kezeli a kétapás helyzetet.
A realisztikus, életből kölcsönzött jelenetekre épülő humorért felelős csapattal kissé mintha szemben állna az a team, amely minden bizonnyal azért kapta a fizetését, hogy kellőképpen meseszerűvé tegye a művet, amely így minden ízében modern amerikai romantikus vígjátékká lényegült.
Mintha létezne egy lista, amin minden elemet sorra ki kell ilyenkor pipálniuk, hogy legyalulják a valóságot. Nem elég, hogy Bridget úgy néz ki, mint egy hollywoodi színésznő (egészen pontosan a szuperkarcsú és feszes cicijű Renée Zellwegerre hasonlít) és mindkét férfi érte rajongó multimilliárdos, ott van még az összes egyéb sablon is: virágcsokor, romantikus randi, meleg párok, trendi dumák, kakasharc és összefogás a két férfi között, komplikációmentes szülés, szőke kisfiú, romantikus esküvő és jóbarátként továbbra is a boldog pár mellett álló hoppon maradt apajelölt.
Ilyesmi azért a valóságban nincs, és hiába utálatos dolog egy ilyen kedves film kapcsán feltenni a kérdést, azért muszáj:
valóban jó üzenet azt mutatni, hogy egy kisbaba közelebb hoz egymáshoz két olyan embert, akik előtte egy évtizedig nem tudtak egymással tisztán kommunikálni, és közösen előrelépni?
És az üzenet mennyivel jobb, hogy ha egy fesztiválon részegen ágyba bújunk valakivel, akkor nem baj, ha besikerül egy bébi, hiszen ez csak közelebb hozza egymáshoz a két vadidegent?
Bridget a filmben mindkét férfivel megpróbája a komoly kapcsolatot. De vajon jó ötlet olyannal próbálkozni, aki mellett Bridget mindig is úgy érezte, mint a „verbális inkontinenciában szenvedő vénlány”, még amikor együtt is voltak? Vagy azzal jobb, akinek fogalma sincs Bridget igényeiről és vágyairól, és a rivális férfit hazugsággal igyekszik kiütni a nyeregből?
Egyáltalán: vajon valóban az a lényeg egy ilyen helyzetben, amivel Bridget a színt zárja, vagyis hogy végre bekötötték az ő fejét is, mert már „fölöttébb ideje volt”? Ha vajon egyedül marad, netán a két férfi helyett mást – egy harmadikat – választ (már ha ő választott, és nem a baba), akkor az vajon kudarcnak számít, és minden esélyét eljátszotta egy életre? Nehéz kérdések ezek.
Akárhogy is, a teremből kifelé jövet egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy ideje csinálni valamit az öthetes, lenőtt hajammal, mert így bizonyára marha öregnek nézek ki, amikor a mozi ajtajában egy fiatal hoszteszfiú megállított: „Ne haragudj, elmúltál 23 éves? Mert ha igen, akkor volna egy ajánlatunk a számodra…” Nos, kivételesen végighallgattam, mert megörültem, hogy ennyivel fiatalabbnak nézett, ha van isten, ez nem tudatos kampányfogás volt…
Bridget Jones babát vár (Bridget Jones's Baby), premier: 2016. szeptember 15.
