Egyéb kategória

„Lányok, a legényt jól megbecsüljétek! Ha részeg is ágyba fektessétek!” – Ha egy srác iszik, az oké, ha egy nő, az felháborító?

„Vagány csávó, úgy issza a vodkát, mint a vizet, és már sörivó versenyt is nyert!” – hallottam nemrég egy pasas kapcsán egy összejövetelen. „Úristen, egy normális nő nem issza az asztal alá magát, az ilyen ne csodálkozzon, ha zaklatják! Legyen már tartása!” – ez viszont olyasmi, amit szinte mindennap, bármelyikünk hallhat, ha nő az, aki a pohár fenekére néz.

vous - 2016.09.18.
„Lányok, a legényt jól megbecsüljétek! Ha részeg is ágyba fektessétek!” – Ha egy srác iszik, az oké, ha egy nő, az felháborító?

Egy újabb kettős mérce…

Olyan társadalomban élünk, ahol a nagyivó férfi amolyan népi hős, de – konzervatívabb közegben – kihágásai legalábbis bocsánatos bűnnek minősülnek. Népdalaink is vannak a témában:

Lányok, a legényt jól megbecsüljétek! Ha részeg is ágyba fektessétek. Fektessétek a jó puha ágyba, oszt nyomjatok csókot a rücskös pofájára…!

Ezzel szemben egy nő, ha ivott, nem csupán becsületét vesztette el („milyen nő már az, aki így vedel!”), de a közösség színe-java szerint ezzel egyúttal rá is szolgált arra, hogy bántalmazzák, molesztálják, zaklassák, megerőszakolják: mintha a szeszfogyasztás hatására nem illetné őt meg a minden embernek járó alapvető tisztelet és védelem.

Vajon mi az oka annak, hogy a vedelő férfi pajkos, játékos hős, a társaság középpontja, míg a pohár fenekére néző nő a társadalom szégyenfoltja, aki „megérdemelte”, ha esetleg bántalmazták, mert hát miért is itta le magát? Itt az alkalom, hogy megvizsgáljunk néhány mítoszt, amely az alkoholfogyasztással kapcsolatos kettős mérce tárgyköréhez tartozik.

Mítosz Nr.1: Ha a férfi iszik, az vagány, ha a nő, az ciki. Punktum.

Egyezzünk meg valamiben: a részeg ember soha nem vonzó.

Sőt előfordul, hogy elképesztően idegesítő, zavaró, szánalmas, rosszabb esetben pedig még agresszív, erőszakos és kiállhatatlan is. Teljesen mindegy, hogy férfiról vagy nőről van szó, a részegség normális esetben nem lehet ideális, vonzó célállapot, még ha elő is fordul, hogy az ember kicsit túllocsolja a torkát bizonyos esetekben.

Forrás:
iStock

Mítosz Nr.2: Azért elfogadottabb a férfiak alkoholfogyasztása, mert ők jobban bírják a piát.

Azt, hogy az átlagos férfi szervezete jobban képes feldolgozni a szeszt, mint az átlagos nőé, kár volna tagadni: más a zsír-izom arány, másképpen bontják le az alkoholt a májenzimek, és ennek hatására ugyanattól a szeszmennyiségtől a legtöbb nő könnyebben becsiccsent, mint egy férfi. Nem árt persze észben tartani, hogy az alkohol hatása emellett rengeteg egyéb tényezőtől is függ. Számít, épp mennyit aludtunk, mit és mennyit ettünk, mennyire volt stresszes napunk, mikor fogyasztottunk szeszt legutóbb, volt-e hasmenésünk vagy egyéb egészségügyi problémánk… egyszóval sok minden árnyalja, mennyire üt be a pia, nem csak a nemünk.

Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a részegség mindkét nem esetében egyformán taszító, függetlenül attól, hogy három sör vagy másfél liter pálinka idézte-e azt elő…

 Sörre bor – mindenkor?! Ha így gondoljátok, talán bajban vagytok...

Sörre bor – mindenkor?! Ha így gondoljátok, talán bajban vagytok…

Azt mondják, mértékkel mindent szabad – így abban még semmi kivetnivaló nincs, ha az ember olykor-olykor elfogyaszt egy pohár bort, vagy pezsgőt bont valamilyen ünnepnapon. De vajon hol a határ? Mi az a mérték, ami még egészségesnek mondható, és mikortól kezdődnek a bajok? Az alkoholizmus valójában sokkal több embert érint, mint gondolnátok – köztük rengeteg fiatalt is. Gyakran olyanokat is, akik teljesen egészségesnek hiszik magukat –pontosabban a szokásaikat. Ti vajon tudjátok, hol a határ? Korábbi cikkünket itt olvashatjátok.

Mítosz Nr.3: A férfi azért ihat, mert erősebb: könnyebben megvédheti magát.

Na igen: attól, hogy molesztálják, zaklassák, megerőszakolják, kirabolják. Csupa olyan bűncselekmények, amelyeket több mint 90 százalékban férfiak követnek el. Alkoholt fogyasztani nem bűn. Lerészegedni – ha nem is épp vonzó dolog – szintén nem bűn. Az erőszakos bűncselekmények ezzel szemben mind ebbe a kategóriába sorolhatók.

A nőket korlátozni mindennapi cselekedeteikben ahelyett, hogy a bűncselekményeket ítélnénk el, egy végtelenül abszurd és cinikus hozzáállás.

Mítosz Nr.4: A nő eleve egy finomabb, érzelmesebb, gyengédebb, tisztább lény, mint a férfi.

Persze: nem káromkodik, nem dühös, agresszióját csendben kezeli, sorsát némán tűri, egy jó asszony mindent megbocsát. Eldönti, hogy igaza lesz-e, vagy inkább szeretik: a kettő kizárja egymást. Miniszterelnökünk is megmondta: a finom női lélek nem bírja a politika mocskát…

Hé, észrevettétek, hogy mindez a jóindulatú szexizmus kategóriájába sorolható érvelés? Az a célja, hogy a nőt alárendelt szerepben tartsa, miközben mézesmázosan még gratulál is hozzá.

Mítosz Nr.5: Ha a nő kocsmában ül, ki vasalja ki a férfi ingét és ki vigyáz a gyerekekre?

A kérdést természetesen fordítva is feltehetnénk, ha ebből a logikai alapból indulnánk ki, a társadalmi berögződések ismerete nélkül:

  • Miért kéne a nőnek más ingét vasalnia, és miért kellene mindig neki vigyáznia a gyerekekre, ha egyszer azoknak a porontyoknak két szülője – tehát apja is – van?
  • Ha a megegyezés a férfi és a nő között az, hogy a nő inget vasal és gyerekre vigyáz, akkor vajon a férfi miért nem pénzt keres közben a családja érdekében?

Mindebből jól látszik, hogy egyszerű társadalmi berögződésről van szó, ami a kettős mérce szerint a férfinak több szabadságot és ehhez kapcsolódó szabadidőt kínál, de ez még nem érv arra, hogy ember és ember másképp mérettessen meg pusztán a neme alapján.

Szerencsére az utóbbi években egyre több olyan hasznos párbeszéd vette kezdetét, amely segít abban, hogy a kettős mérce lassanként háttérbe szoruljon, majd teljesen eltűnjön. A jelentős társadalmi változások ezekkel a párbeszédekkel kezdődnek, így minden okunk megvan rá, hogy bízzunk benne: az utánunk jövő generációk már csak a történelemkönyvekből hallanak majd a férfiak és a nők közötti diszkriminatív, elnyomó különbségtétel különböző formáiról… 

Ajánlott cikkek